Gazdag szellemi hagyaték

Fotó: Horváth László
Fotó: Horváth László
Kolozsváron a Karolina téri ferences kolostor refektóriumában nyílt meg „Kós Károly világa 1907-1914” című vándorkiállítás. A kiállítás megnyitóján Magdó János, Magyarország Kolozsvári főkonzulja, Vargha Mihály, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója és dr. Kenyeres István, Budapest Főváros Levéltárának igazgatója mondtak köszöntő beszédet.

A modernkori Erdély egyik emblematikus egyénisége a sokoldalú, örökké egészségesen gondolkodó és tevékenykedő Kós Károly volt. (Temesvár, 1883. – Kolozsvár, -1977. augusztus 25. Magyar építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus.)

Olyan tárgyi és szellemi hagyatékot hagyott a kisebbségben élő magyarság számára, mely egyetemességében is korszerű és aktuális minden szempontból. Talán ennek is köszönhető az a figyelemre méltó megbecsülés, mely emlékét ma is ápolja, szellemi hagyatékát igyekszik minél jobban elsajátítani.

Kolozsvár óvárosának egyik legrégibb temploma a Karolina tér keleti felében épült, a Domonkos rendi szerzetesek munkájával. Mellette a több száz évre visszatekintő kolostorral, melynek ebédlőterme a refektórium, a magasba törő és a mennyezetet tartó nyolcszögletű oszlopával, szépen megdolgozott gyámköveivel, árasztván a hit erejét.

Magdó János főkonzult talán ez segítette, hogy az eseményt ebben a teremben tartsák meg, az igen népes, nagy érdeklődésnek örvendő közönséggel.

A főkonzul felvezető beszédében üdvözölte a „Kós Károly világa 1907-1914” című vándorkiállítást, amelynek ötletgazdái Anthony Gall építész, Kós Károly- szakértő és Fabó Beáta, Budapest Főváros Levéltárának fő-levéltárosa.

Magdó János elmondta, Sztánán megnyitották a Kós Károly kiállítást. Megtekintették a Varjúvárat. Beszélt arról az életérzésről, ami benne a látottak alapján keletkezett. Az épület megtekintése után az otthonosság, az ismertség érzetét érezte, melyet Kós az épületbe be tudott építeni. Maga a vándorkiállítás Kós Károly építészeti pályájának első hét évét mutatja be.

Magát a tárlatot Fabó Beáta elmondása szerint Anthony Gall ízlésvilága határozza meg, valamint az a gazdag dokumentumanyag, melyet az akadémiai intézmények birtokolnak.

Magdó János, Magyarország Kolozsvári főkonzulja következő szavakat mondta: „Az eseményt bevezető beszédet nem én fogom tartani, hanem maga Kós Károly, levetítve egy róla szóló rövidfilmet”.

Az utóbbi idők egyik legmagvasabb beszéde hangzott el, melyből meg lehetett tudni, hogyan gondolkodik maga Kós az anyaországiakról, és milyen véleménye van a budapesti emberekről, és mi az a határ, ameddig el kellene jutni, ami egymás minél emberibb megbecsülésével társuljon.

A vándorkiállítás nagy érdeme, hitelesen tudja bizonyítani, melyek azok az emberi értékek, melyek évszázadoknak köszönhetően tájainkon megvalósultak. Ugyanakkor korhű képet képes sugallni minden olyan eseményről, melyet a XX. század viharos, embert próbáló eseményei megteremtettek.

Budapest, Sepsiszentgyörgy, de Románia több városában is megtekinthető a vándorkiállítás. Kolozsvár az ötödik kiállítási színhely.

1920 után Kós arra kényszerül, hogy más területen is dolgozzon, grafikus, építész, szépíró, könyvkiadó, politikus.

Ellenben alaptermészetét semmi sem befolyásolja, amikor kell, akkor elmondja, mi az, ami számára elfogadhatatlan, de amikor kell, tisztségeket vállal, és ott is, megtartja azt a határozottságot, ami egy életen keresztül jellemző volt rá.

Magdó János idézte Kós Károlynak Reményik Sándorhoz 1925-ben írt levelét. „Mérnök vagyok, és megtanultam minden építmény csak akkor szilárd, ha szerkezete jó, az anyagok megfelelőek. A munka becsületes.” Az erdélyi sors irányíthatóvá válik becsületes munkával, a valóság fundamentumára alapozva. A néphitet nem csaljuk meg.

Vargha Mihály a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója azt mondta, hogy a Kós Károly emlékkiállítás Kolozsváron méltó helyre került. Felveti a kérdést, mit üzen nekünk a kiállítás? Amikor ő érettségizett Kós Károly műve a tananyagnak a része volt. Annak idején Láng Gusztáv könyvéből tanultak. Később a könyvet a hatóságok betiltották. Elmondta, ismertek Sepsiszentgyörgyön Kós gondolatai az ifjúság körében. Ezért fontos, hogy Kós hagyatéka, gondolkodásának fő folyama eljusson a mai fiatalsághoz. Mit tettek ennek érdekében? Elindítottak egy sorozatot azzal a céllal, hogy a fiatalok tudják meg, ki is volt Kós Károly. Arra törekednek minél többen ismerjék meg mindazon gondolatokat, melyeket Kós Károly vallott. Szándékuk a románságnak is bemutatni. De angol nyelven is közölni szeretnék könyvformájában. Amikor az angol nyelvű katalógus elkészül, akkor Brüsszelbe is elviszik.

Dr. Kenyeres István, Budapest Főváros Levéltárának főigazgatója, címzetes egyetemi docens elmondta: Sztánán nagyszerű közösséget talált. A kiállítást Anthony Gall 2012-ben álmodta meg. A kezdeményezés is tőle jött. Akkor volt 100 éves a Kós által megtervezett Budapesti Állatkert.

De a Székely Nemzeti Múzeumot is akkor építették szintén Kós tervei szerint. A kolozsvári „Kakasos templomot” építette, amelyben a kalotaszegi építészeti elemeket használja fel Kós Károlyi módon. Kós összeköti Budapestet Erdéllyel, Kalotaszeggel, Kolozsvárral és Székelyfölddel.

A főigazgatótól megtudhattuk, Budapesten nem tudják az emberek, hogy az Állatkert pavilonjait Kós Károly tervezte.

Kós Károly építészeti munkáját 1914-ig mutatják be. Az épületek tömkelegét tervezte. Elsősorban építésznek tekintette magát. A Budapest Főváros Levéltára őrzi a legtöbb Kós tervet, 1000 tervet. A Székely Nemzeti Múzeumban 100 Kós terv található. A Trianoni döntés után más irányban tevékenykedett. Idézte Kós Károly szavait: „Temesváron megszülettem, Kolozsvár szüleim városa és otthona, nekem jóságos és örökké kedves nevelődajkám. Budapest nyolc esztendeig érlelt látószellemi emberré, és utamat megértéssel egyengette.”

Kolozsvár meghatározó szerepet játszott életében. 1918-ban visszatér Kolozsvárra. Döntését így indokolta: „…hiszem, hogy Erdélyben nagyobb szükség lesz reám, mint Budapesten. És itthon maradtam.”

Csomafáy Ferenc