Gálfalvi György a szkeptikus magyar értelmiségi

Akt.:
Gálfalvi György a szkeptikus magyar értelmiségi
Gálfalvi György Kacagásaink című kötetét mutatták be csütörtökön a nagyváradi Illyés Gyula Könyvesboltban a szerző jelenlétében.

DSCN8334

Gálfalvi György marosvásárhelyi író, szerkesztő Kacagásaink című kötete egy sajátos emlékirat, hiszen nem csak a szerzőnek magának az emlékeire hagyatkozó visszaemlékezések olvashatók benne, hanem a Szekuritate megfigyelői által írt jelentések is, és ezeknek a szorgos jelentőknek köszönhetően olyan emlékek, élmények is megörökíttettek, amelyekre, maga a szerző nem is emlékezett már. A váradi könyvbemutatón Szűcs László, a kötet szerkesztője ismertette röviden a kötetet, majd Varga Gábor író, egykori politikus méltatta a szerzőt és munkásságát. „Gálfalvi György meghitt barátunk, a magyarságához, szülőföldjéhez görcsösen ragaszkodó közéleti értelmiségi, aki közösségét akarja szolgálni” – vallotta a meghívottról Varga Gábor, akiről a továbbiakban elmondta, hogy az Ifjúmunkásban kezdte pályáját, majd 1970-től a marosvásárhelyi Igaz Szó munkatársa volt, majd annak átkeresztelésétől, tehát 1990-től 2008-as nyugdíjba vonulásáig a Látó folyóiratnál dolgozott. Varga Gábor elárulta, hogy Gálfalvi György véleményét sosem rejtette véka alá, ebből konfliktusai is származtak, ugyanakkor mindig volt türelme mások véleményét meghallgatni. Kiemelte azt is, hogy Gálfalvi György 1989 végének eufórikus hangulatában azon kevesek közé tartozott, akik szkeptikusak voltak már akkor atekintetben, hogy valóban egy jobb világ érkezik el Romániában, hiszen Gálfalvi szerint azt a mentalitást, amit az emberek tudatába csepegtettek évtizedeken keresztül, jelesül a nacionalizmust, azt nem lehet egyik napról a másikra eltüntetni. Majd ezzel összefüggésben idézte Jevgenyij Jevtusenko szovjet orosz költő egyik gondolatát, miszerint  a forradalmakat mindig az idealisták álmodják meg, a fanatikusok hajtják végre, és a gazemberek húznak hasznot belőle.

Várad fontos

A méltatás után a meghívott szólt a könyvesboltban szép számban megjelentekhez, bevallva azt, hogy Várad és az itteni Ady kör fontos részét képezte életének. A mások iránt érzett felelőssége is arra indította, hogy segítsen az Ady körnek akkor, amikor a Szekuritáte zaklatni kezdte a kör tagjait. Mások segítése mellett azonban saját lehetőségeinek kiteljesítése is ösztönözte őt, és ennek kapcsán fogalmazta meg azt a gondolatát, miszerint az ember sokszor nem csak a mások iránt érzett felelősségbe rokkanhat bele, hanem a saját maga iránt érzett felelősségbe is. Mint a bemutató során Szűcs László által irányított beszélgetésből kiderült, Gálfalvi György maga is nagyon sokszor összetűzésbe került a szekuritátéval, már csak azért is, mert véleményét sosem hallgatta el: „Egész életemben nem tettem mást, mint mondtam a magamét, mindig a magamét, sohasem a másét” – vallotta magáról.

Szkeptikus alkat

A beszélgetés során szó esett azokról a sötét évtizedekről, amikor a Szekuritate folyamatosan megfigyelte az embereket, különös tekintettel a magyar értelmiségiekre. Ennk kapcsán Varga Gábor megjegyezte, hogy ő tulajdonképpen már elfelejtette azokat az időket. „Az ember önvédelemből is felejt, ha mindezekre ma is emlékeznék, abba beleőrültem volna” – fogalmazott, majd az 1989-es rendszerváltás időszakára áttérve elmondta, hogy az 1990 februárjában jelentkező első román nacionalista megnyilvánulásokig ő valóban hitt abban, hogy egy únj világ fog eljönni a román-magyar kapcsolatok tekintetében. Gálfalvi György azonban kifejtette: „amit évtizedeken keresztül tapasztaltam, abból azt tanultam meg, hogy minden dolog mögött a nemzetiségi kérdés áll. Nem tudunk közös nevezőt találni a legjobb barátokkal, a legértelmesebb románokkal sem, mert értetlenül álnak azelőtt, hogy mi magyarnak akarunk megmaradni itt. ” – fogalmazott. Mondandóját egy megdöbbentő esettel illusztrálta: egy értelmes és jó marosvásárhelyi költő teljesen megrökönyödött attól, hogy Marosvásárhelyen kiteszik a magyar feliratokat, és kijelentette Gálfalvi Györgynek, hogy ő nem fogja többé otthon érezni magát a városban, ha kiteszik a magyar feliratokat, és mikor ez megtörtént, a román költő valóban el is költözött Marosvásárhelyről. „Még Markó Béla is, aki pedig egész más habitusú, gondolkodású ember, mint én, szintén azt állapította meg, hogy a törésvonalak nemzetiségi kérdés mentén húzódnak” – jegyezte meg Gálfalvi György, aki a rendszerváltás hajnalán alapítója volt a marosvásárhelyi RMDSZ-nek, de hamar visszahúzódott az aktív politikai életből. Mint mondta, azért, mert „a politika is egy szakma, amit meg kell tanulni, nekem pedig sem türelmem, sem hajlamom nev volt hozzá”. Majd Székely János gondolatát idézve kijelentette, hogy amúgy is, „amikor az emberek elkezdenek politikával foglalkozni, megváltoznak, és úgy viselkednek, mint a vadállatok, és még a vadállatoktól kell elnézést kérni”.

A rendkívül érdekes kötetbemutató és beszélgetés dedikációval zárult.

Pap István



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter