Futva érkezett a szeretet Debrecenből Székelyhídra

Akt.:
Az utolsó métereket együtt futották felnőttek és gyerekek
Az utolsó métereket együtt futották felnőttek és gyerekek
Idén negyedszer érkeztek jótékonysági futás résztvevői Debrecenből (vagy ki hol csatlakozott) a székelyhídi gyermekotthonba. „Mi kapjuk a többet, vagyis annyi szeretetet, ami a következőkben is visszahoz bennünket ide” – mondta a főszervező, dr. Major Tamás.

Csütörtöki (Bihari Napló) lapszámunkban számoltunk be arról, hogy egy szalacsi család adományokkal kopogott be az azelőtti pénteken a székelyhídi Gyermek Jézus Gyerekotthonba, ahova két nap múltán, vasárnap délután újabb vendégek érkeztek, akkor már számosabban: jótékonysági futás végállomása volt a Stubenberg kastély. Már nem először, hiszen a debreceni dr. Major Tamás fül-orr-gégész kezdeményezésére idén negyedik alkalommal futották le a szomszédos megyeközpont és Székelyhíd közötti 50 km-t az önkéntesek, pontosabban mindenki akkora távot, amennyit bevállalt. A gyülekező a debreceni Megtestesülés plébánia előtt volt, ahonnan helyi idő szerint reggel 9 órakor rajtoltak el, a futókat kísérő autók szállították az otthonnak szánt adományokat. Késő délután érkeztek meg a célba, az utolsó métereket a mintegy 30 résztvevő a rájuk váró gyerekekkel együtt tette meg. A beérkezés után dr. Major Tamás elmondta: 2015-ben alig 10-en kezdték ezt a jótékonysági futást, ám évről-évre többen vannak, a sajtóban megjelenő beszámolók hatására egyre többen csatlakoznak. Sokan olyanok is, akik valójában nem vesznek részt a futásban, az adományozás vagy adománygyűjtés szintjén veszik ki a részüket.

file6z2x3qc49kz1kaclzaj

Adnak, kapnak

A kérdésre, miszerint miért Székelyhíd a célpont, a kezdeményező felidézte: a Yours Truly (őszinte tisztelettel) elnevezésű, Európa-szintű futómozgalomba kapcsolódtak be, melynek egyik kitétele az 50 km-es táv dokumentált megtétele. Ő maga egyszerűen beült a kocsijába és lemérte, hogy a Megtestesülés plébániától éppen 50 km a táv a gyerekotthonig, amiből adódott, hogy a sportot összekapcsolják a jótékonykodással. Az adománygyűjtés folyamatos egész évben, vannak olyanok, kiknek ebből kifolyólag a garázsuk valóságos raktárrá alakult, de a „készletből” nemcsak a futás alkalmán hoznak, hanem az esztendő más napjain is. Hangsúlyozzák: az adománygyűjtés fakultatív, mindenki azt hoz, amit tud, módjában áll. Most is hoztak írólapokat, ruhákat, játékokat, tartós élelmiszert, gyümölcsöt. „A hangsúlyt sokan a futásban meg az adományozásban látják, miközben az a lényeg, hogy mi kapjuk a többet, vagyis annyi szeretetet a gyerekektől és a nevelőiktől, ami a következő évben is visszahoz bennünket ide, akkor is, ha repkednek a mínuszok”, fogalmazott dr. Major Tamás.
A résztvevők egyike volt Molnár Sándor (Debrecen-Józsa), aki veterán triatlonista (sportberkekben Cérna a beceneve).

Erős motiváció

Mint megtudtuk, gyerekkorában kerékpározott, felnőttként aztán elhanyagolta a sportot, majd 50 éves kora után veselkedett neki újra és lett kategóriájában többszörös magyar bajnok és ironmen (hosszútávú triatlon-versenyt teljesítő). Ezúttal 25 km-t vállalt, mert egy hét múlva versenye lesz, az is 25 km, és most nem akarta kihajtani magát. Talán mondania sem kellett volna, hogy szeret futni, ami mellett a jótékonykodás is vonzotta, hogy első alkalommal részt vegyen az akcióban. Legerősebb motivációjának nevezte meg, hogy örömet szerezhettek a gyerekeknek. Az otthon vezetője, Kovács Ágnes szerint egy nagy család, vagyis ők, fogadták a még nagyobb családot, a futókat, akik „szeretetet hoztak”. „Az, hogy egy gyerekhez le kell hajolni, az nem az évszaktól, a hónapoktól függ, nem attól, hogy karácsony vagy más ünnep van-e éppen.
Amit kapunk, és amiből több van, azt osztjuk tovább a más házainkhoz, ugyanolyan szeretettel, ahogyan kapjuk” – mondta a nevelő.

Rencz Csaba