Fontos, hogy őszintén odafigyeljünk egymásra

Fontos, hogy őszintén odafigyeljünk egymásra
Csütörtök este elismerésben részesítették a Caritas Catolica azon önkénteseit, akik a legaktívabbak voltak 2018-ban, illetve a partneriskoláink vezetőit és önkéntes koordinátorait. Böcskei László megyés püspök az önkéntességre utalva, Ferenc pápát idézte.

A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség Kanonok sori Laikusképző Központjában megjelenteket- több mint 60 önkéntest- Szombati-Gille Tamás, a Caritas Catolica PR-referense, önkéntes-koordinátora köszöntötte, aki a továbbiakban a moderátori szerepet látta el.

Dunai József, az egyházmegyei Caritas Catolica ügyvezető igazgatója azt emelte ki, hogy az általa képviselt szervezet életében mennyire fontos az önkéntesek tevékenysége.

Böcskei László megyés püspök az önkéntességre utalva, Ferenc pápát idézve, hangsúlyozta: nem elég csak valamit ajándékozni másnak, mert azt sokféleképpen lehet megtenni, hanem a mai világnak az önmagam átadására, odaadására van szüksége, ami egészen más. Ez azt jelenti, hogy magamról lemondva, másnak ajánlok fel valamit abból, ami tulajdonképpen az enyém és nekem jár. A Caritas önkéntesei is ezt teszik, amikor azokra az embertársaikra gondolnak, akiknek nehezebb sors jutott osztályrészül. Nem ítélkeznek felettük, vagy fogalmaznak meg negatív véleményeket róluk, hanem arra gondolnak, hogy adhatnak a rászorultaknak valamit a képességükből, az idejükből azért, hogy jobb legyen az érintetteknek.

A főpásztor személyes élményként felidézte, hogy nemrég Panamavárosban az Ifjúsági Világtalálkozó zajlott, és ott nagyon sok olyan pillanat volt, amikor a résztvevők rászorultak az önkéntesek segítségére egy nem túl gazdag latin-amerikai országban. Minden lépésnél érezték azt, hogy ott vannak mögöttük, mellettük, és azon vannak, hogy jól érezzék magukat. Különösen megragadó és kifejező volt az a jelenet, amikor néhány önkéntes felemelt egy tolószékes fiatalembert mindenestől, hogy láthassa a Szentatyát, mert egyébként erre esélye se lett volna erre a mozgáskorlátozottsága miatt. Ez a csoport valószínűleg nem látta közelről a katolikus egyházfőt, viszont akinek segített, az boldog volt. Az önkéntes munkában ugyanis az a legfontosabb, hogy őszintén odafigyelünk egymásra. Többet ér mindennél nekünk, és az a legértékesebb számukra, hogy nem vagyunk közömbösek, nem járunk csukott szemmel, és nem érzéketlen a szívünk, hanem észrevesszük embertársainkat és figyelünk rájuk. Azért közelítünk feléjük, mert érzékeljük, hogy tehetünk valamit értünk, és ezt szívesen tesszük, mert tudjuk, hogy a felebarátaink és a testvéreink.

Oklevelek

Elismerő oklevélben részesültek: Hoffman Andrea pedagógus és a borsi Tamási Áron Mezőgazdasági és Ipari Szakképző Iskolaközössége az idősotthonban élő személyek környezetének rendszeres ápolásáért, szebbé tételéért; a Konrád Katalin igazgatónő által irányított Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumközössége, melynek diákjai rendszeres önkéntesei a katolikus karitász különböző intézményeinek, a szegénykonyhától kezdve az öregotthonokig; István Zoltán tanárés az Ady Endre Elméleti Líceum közössége, melynek diákjai az Iskolamásképpen-hét keretében és azon kívül is számos alkalommal önkénteskedtek a Caritas berkeiben, kulturális programokkal, jótékonysági akciókkal és kétkezi munkával tették jobbá a rászorulók életét; Roxana Georgiana Țiplea pedagógus és a Constantin Brâncuși Szakközépiskola közössége, amely évek óta élelmiszergyűjtő akciókkal támogatja a Caritas szegénykonyháját; a Nagyváradi Egyetem kinetoterápia szakos hallgatói: Beatrix Mihelea, Papp Robert, Hercut Stefan Eduard és Tasedan Iulia, akik aktívan szerepet vállalnak az idősotthonok lakóinak terápiájában; Kiss Bernadett és Antal Gergő egyéni önkéntesek, akik rendszeres jelenlétükkel fényt vittek a Szent Erzsébet Otthon lakóinak életébe úgy iskolaidőben, mint vakációban, emellett számos önkéntes akción részt vettek, lelkes munkájukkal példát mutattak és másokat is önkéntességre inspiráltak; Varga Rita és Varga Brigitta egyéni önkéntesek, akikre nem csak az önkéntes akciók keretében, hanem a háttérmunkában, a különböző rendezvények előkészítésében is számítani lehetett; Lakatos Noémi és Kovács Júlia, akik a kötelező szakmai gyakorlaton túl is rendszeresen önkénteskednek a Caritas konyháján, megízesítik számos beteg és rászoruló ember, valamint a Caritas bentlakás diákjainak is a mindennapjait; Kiss Klára meridián torna szakember, aki önkéntes programvezetőként nagyban hozzájárul a Szent Erzsébet Idősotthon lakóinak testi lelki egészségének és egyensúlyának megőrzéséhez; Debreczeni Edina Tímea személyi edző, aki önzetlen munkájával rendszeresen felpörgeti a Szent Erzsébet Idősotthon lakóinak életét, és emlékezteti őket, hogy többre képesek, mint amit gondolnának; a Caritas által működtetett Szent László Benntlakás legaktívabb diákjai, akik a legfontosabb és állandó önkéntesbázisát képezik a Caritasnak. Legyen szó segélyosztásról hajléktalanszállón, vagy nyomortelepeken, humanitárius akciók szervezéséről és lebonyolításáról, ajándéktárgyak készítéséről jótékonysági vásárokra, éneklésről, fellépésekről, az „intriben” mindig akadt ember, akire számítani lehet, s nem panaszkodik, még akkor sem, ha esetleg a semmi közepén beragadnak autobusszal a sárba és haza kell gyalogolni a hidegben.Ők Kéri Katalin, Zsigó Anita, Farkas Elvira, Demeter Tibor, Mészáros Szintia,Mátyus Bernadett, Egeresi Sándor, Sima Tamás, Zih Tibor, Gál Kitty, Herman Vanda, Szabó Csongor, Szabó Iza. Az ünnepségen népdalt énekelt Baranyi Tünde, az Ady Endre Líceum diákja, az egyik új önkéntes.

Ciucur Losonczi Antonius

Címkék: ,