Folytatni az elkezdett munkát

Folytatni az elkezdett munkát
A Nagykárolyi Református Egyházmegye jelöltjei közül Nagy Sándor, jelenlegi esperes kapta a legtöbb jelölést az esperesi tisztségre. Az egyházi vezető nagy reményekkel néz a jövő felé.

Esperes úr, mi késztette arra, hogy elvállalja a jelöltséget?
– Mindenek előtt az, hogy hat esztendővel ezelőtt elkezdődött egy olyan munkafolyamat, melynek során számos egyházi dolognak tudtuk letenni az alapját egy új felépítésű egyházmegyei vezetőség irányítása alatt, akikkel most közösen úgy gondoljuk, hogy ezt az elkezdett munkát folytatni szeretnénk.
Melyek a legfontosabb teendők az elkövetkező időszakban?
– Legelső sorban az Esperesi Hivatal sorsának a végleges rendezése szerepel a terveim között, hiszen véleményem szerint e történelmi egyházmegye megérdemel egy saját épületet. Továbbá fontosnak tartom a kis gyülekezetek problémáinak megoldását és további támogatását is. Nagyon szeretném, ha az egyházmegye lelkipásztorainak szemében nem egy fentről dirigáló esperesnek tűnnék, hanem a lelkészek segítője, támogatója, s ha kell védelmezője is lehetnék. Hozzátenném, hogy természetesen az egyházi törvények figyelembevételével tenném mindezeket.
Milyennek látja az egyház és a politikum kapcsolatát?
– Az egyház nem tud kívül maradni a hívei és az összmagyarság problémáján. Sokszor a politikumnak szükséges, hogy érezzék az egyházak és híveik támogatását, mert csak így lehet komoly eredményeket elérni. Másik vonatkozásában, tekintettel a vissza nem kapott egyházi javainkra, ezen kívül pedig a lelkészek és nem klerikálisok fizetés gondjainak megoldásában igen nagy szükségünk van a politikum támogatására.
Milyen kapcsolatot kíván fenntartani a többi keresztyén felekezettel?
– Eddig is igyekeztünk és jó kapcsolatokat ápoltunk a társegyházakkal és hiszek abban, hogy ezeken még javítani is lehet az ökumené jegyében.
Milyen fejlesztéseket tervez a közeljövőben?
– Nagyon jó lenne, ha a hadadi Dégenfeld Egyházi, Oktatási és Művelődési Központon kívül még egy ilyen nyári táborhelyet, vagy ha úgy tetszik, foglalkoztatói központot létesíthetnénk az egyházmegye területén azért, hogy bővíteni tudjuk mind a gyermekekkel, mind az ifjakkal, mind pedig a felnőttekkel való foglalkozást. Örvendetes lenne, ha már kicsiny gyermekkorban elkezdhetnénk megszervezni a nyári vakációs bibliaheteket, de szeretnénk megoldani a problematikus gyermekekkel való közös foglalkozások elindítását is. De ugyanilyen fontosnak tartom, hogy a presbiterek és családjaik időközönként közösen találkozhatnának, hasonlóképpen az ifjú házasok is, akiket ezeken az alkalmakon keresztyén nevelésben részesítenénk. Nem elhanyagolható az idősekkel, az elhagyatottakkal, a függőségben szenvedőkkel való állandó foglalkozás sem.
Lát-e akadályokat tervei megvalósításában?
– Mint lelki ember azt mondhatom, hogy az Úr Isten segítsége a legfontosabb, hogy mindezeket megvalósítsuk, de nagy szükségünk van az egyház tagjainak és a bennünket képviselő politikumnak a közös és jól összeegyeztetett munkájára, hogy megadódhassanak mindazok a feltételek, amelyek nélkülözhetetlenül szükségesek az egyházmegyénkben történő fejlesztésekhez.
Hogyan viszonyul az elmúlt 20 év egyházpolitikájához?
– Egyházunk kétségtelenül nagy változásokon ment keresztül az elmúlt két évtizedben, amelyekben voltak komoly eredmények, de úgy gondolom, hogy voltak súlyos hibák is. A hibák viszont arra valók, hogy okuljunk belőlük és ezeket megváltoztatva saját magunk hasznára és felemelkedésére fordítsuk.
Botrányoktól sem volt mentes az elmúlt időszak (lásd Gencs, Ombod, Tőkés). Lehetségesnek, fontosnak tartja-e az egyházat megkímélni a botrányoktól, és ha igen, hogyan?
– Ezek olyan tények, amelyek fájdalmas sebek az egyház testén, de úgy gondolom, hogy ezeket senki nem akarta. Jó lenne, ha a jövőben ezeket a vélt vagy valós sérelmeket az egyházon belül, saját magunk oldanánk meg és ne jussunk el odáig, hogy közmegbotránkoztató dolgok legyenek belőle. Ez mindenki érdeke kell, hogy legyen!
Milyen lépéseket kész megtenni az egyházat romboló szekularizáció (elvilágiasodás) megfékezése érdekében?
– Az egyháznak meg kell találnia azokat a lehetőségeket, amelyekkel tompíthatja vagy elfordíthatja a szekularizáció egyházat romboló negatívumait. Itt nagy szerepe lehet a médiának is. Gondolok itt az írott sajtó és az internet kiemelkedően fontos szerepére. Minden lehetőséget ki kell használnunk, hogy népünket ráébresszük: készek vagyunk minden problémában mellettük állni.
Hogyan látja az egyház jelenlegi missziós tevékenységét, illetve milyen intézkedéseket vezetne be ennek megerősítésére?
– A misszió lényege az, hogy általa megerősödjünk és másokat Istenhez vezessünk. Sajnos, egy olyan korban élünk, hogy a református ember szégyell egy közösségben Istenéről és hitéről beszélni. Meggyőződésem, hogy tudatos munkával igenis lehet ezen változtatni. Ehhez azonban nemcsak a lelkipásztorok, hanem a presbiterek, gondnokok, diakónusok és más egyházi szolgák tömeges bevonására is szükség lesz.
Mit üzen a híveknek?
– Először is hálával tartozom Istennek és az egyházmegye híveinek, hogy hat éven át tartó munkámban segítő kezet nyújtottak. Másodszor, hogy ne feledkezzünk meg imádkozni egymásért, segíteni az elesetteken, bajbajutottakon és a rászorultakon. Továbbá, hogy ne csak önmagunkkal foglalkozzunk, amit a mai világ globalizációs ereje diktál, hanem figyeljünk egymásra, a körülöttünk élő emberekre is, követve Pál apostol szavait, amikor ezt mondja: „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő cimbalom…” (I. Korinthus, 13. rész, 1-13. versek).


0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter