Germain Bayon, a plouzané-i Tengeri Kutatások Európai Intézetének geokémikusa kollégáival a Kongó-folyó torkolatában magfúrással vett tengeri üledékminták segítségével elemezte az elmúlt negyvenezer év éghajlati viszonyait. A kutatócsoport olyan geokémiai markereket keresett, mint a hidrogén, amelyből a csapadékmennyiségre és a természetes talajerózióra lehet következtetni. Vizsgálták ugyancsak a káliumot és alumíniumot a mintákban – olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon.
A minták arról tanúskodtak, hogy Kr.e. 1500 táján erőteljes talajerózió kezdődött, ez az időpont egybeesik azzal, amikor a térségben megtelepedtek a bantu nyelvet beszélő törzsek. A korábbi mintákban a vegyi markerek a csapadék által okozott talajerózió “mintázatát” mutatták. Háromezer évvel ezelőtt, Kr.e. 1000 körül viszont a talajerózió már egészen más képet mutatott: noha az éghajlat ekkor szárazabbá vált, vagyis csökkennie kellett volna az eróziónak, a jelenség kiterjedtebbé vált.
A kutatók rámutatnak, hogy az időjárás, a csapadékok okozta természetes talajeróziót felgyorsíthatja az erdők kivágása és az intenzív földművelés. A bantu törzsek földművelők voltak, de ismerték a vaskohászat fortélyait is. A vaskori bantu régészeti helyszíneken kerámiaedényekre, vaskohókra, fémeszközökre, valamint mezőgazdasági terményekre bukkantak.
Mint Germain Bayon kollégáival a tanulmányban rámutat, a farmerek kivágták az erdőségeket, hogy termőföldhöz jussanak, s legyen tüzelőanyag a kohók működtetéséhez. Tevékenységük a szárazabbá váló éghajlat mellett hozzájárult az esőerdők kipusztulásához. A tudósok nem tudták kiszámítani, hogy a folyamatért milyen hányadban felelős az ember, de az üledékminták tanúsága szerint szignifikáns volt a humán “hozzájárulás”.
“Az emberi tevékenység óriási hatást gyakorol a környezetre” – hangsúlyozzák a szerzők, rámutatva, hogy a tanulmány tanúsággal szolgálhat Dél-Amerika számára, ahol az Amazonas-folyó medencéjében óriási területeken kivágták az esőerdőket.
MTI
