Fókuszban a tanügyi rendelet

Fókuszban a tanügyi rendelet
Szerda délután a Bihar Megyei Könyvtár Demokrácia fészke-termében arról a tanügyi rendeletről zajlott kerekasztal-beszélgetés diákvezérek részvételével, amely számos változást eredményez.

Az eszmecserén részt vett Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke, a Képviselőház tanügyi szakbizottságának alelnöke, Kőrösi Kristóf, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség vezetője, Kovács Norbert, a Bihar Megyei Diáktanács alelnöke, Căuş Bianca Argentína, az Ady Endre Középiskola, Adler Rafael, a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum, Lőrincz Bálint, a Mihai Eminescu Főgimnázium magyar tagozata, valamint Szegedi Dávid, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium diáktanácsának elnöke.

A fiatalok egy nappal korábban tulajdonképpen már kivesézték egymást közt a Hivatalos Közlönyben eddig még nem megjelent, vagyis egyelőre még nem életbe lépett rendelkezést, de fontosnak tartották azt, hogy a sajtó képviselőinek is kifejtsék a véleményüket. Természetesen szóba került az a talán legnagyobb vitát kiváltó változás, miszerint a diákoknál nem lehetne mobiltelefon óra közben, illetve ezeket ki kell majd tenni egy speciálisan ezen célra kialakított helyre, de ugyanígy felmerült a kötelező tíz osztály, az opciós tantárgyak ügye, a diákszolgálat eltörlése, az egyenruha viselet megszüntetésének kérdése is egyebek mellett.

Önigazolás

Többek közt elhangzott: az egyik alapprobléma a mobiltelefonok használatával kapcsolatban, hogy az érintettek egyfajta önigazolásként is tekintenek erre: a tanárok arra hivatkozhatnak, hogy a tanulók azért nem értették meg a tananyagot, sajátították el az általuk elmondottakat, mert ahelyett, hogy odafigyeltek volna rájuk, inkább a kütyüikkel foglalkoztak, viszont a diákok azzal érvelhetnek, hogy éppen azért böngészték a képernyőt, mert a kapott információk nem voltak elégségesek számukra. Mindenesetre az biztos: a technikát, vagy a műszaki újdonságokat nem kellene kiiktatni az órákról, ezek használatától nem kéne mereven elzárkóznia az államnak, csak feketén-fehéren szemlélnie a dolgokat, vagy ahogy mondani szokás, a mosdóvízzel együtt a gyermeket is kiöntenie. Előfordulhat, hogy egy-egy diák valóban azért nyúl az okostelefonjához, mert tényleg valami olyan cikkre keres rá, ami a leadott tananyaggal kapcsolatos, viszont a másik oldalról nézve az is nyilvánvaló, hogy ha valaki például énekórán vagy tornaórán böngészi a telefonját, akkor azt nem azért teszi, mert egy énekhangot keres, vagy arra kíváncsi, hogy milyen képlet szerint alakul a labda röppályája. Emellett arra is tekintettel kell lenni, hogy a legtöbb falusi iskolában sajnos nem az a legfőbb probléma, hogy akkor most kell-e vagy sem okostelefont használni óra közben, inkább infrastrukturális jellegű befektetésekre kellene összpontosítania a kormánynak. Vagy: kit terhel a felelősség, ha a félre rakott telefonok megrongálódnak?

Ami a kötelező tíz osztály illeti: oké, ez rendben is van, üdvözlendő, de mi történik akkor, ha egyszer, kétszer például megbüntetik a szülőt, amiért a gyereke nem jár iskolába, de a jelenség ezzel nem szűnik meg? Az iskolaelhagyás ugyanis egy igen összetett probléma, a háttérben a bizalomvesztés és a pénz hiánya is megtalálható.

Az opciós órák: jól hangzik az például, hogy játékos matematika, de a diákok szerint a tapasztalatuk az, hogy a legtöbb tanár arra használja ezeket az órákat, hogy ugyanúgy tartsa meg, mint a normális órákat. A fiatalok szerint ugyanakkor üdvözlendő, hogy egy-egy iskola nem kötelezhetné a diákjait arra, hogy egyenruhába járjanak, de az illető tanintézmény arculat építése szempontjából azért az még belefér, hogy mondjuk megkülönböztető nyakkendőt hordjanak a tanulók.

Ciucur Losonczi Antonius