Romantikus műsor

A koncert műsora két Weber és egy Brahms kompozíciót tartalmazott. A műsor első felében hangzott el C.F. v.Weber Oberon nyitánya (1826). A szerző a művét megbízásra írta az operát, melyet Londonban mutatott be. Nem sokkal ezután elhunyt a zeneszerző. A nyitány lényegében felidézi a sajátos tündérmesei történetű opera egyes témáit. A lassú bevezetásben a távoli kürt Hüön lovagot, majd a fafúvósok az erdő szellemiet szólítják meg. A vidám kis induló után a zenekar éles akkordjai szétoszlatják a nyári varázst. Színre lép maga a hős, aki szerelmét, Réziát keresi. Válaszként megszólal maga Rézia is sejtelmes visszhangként, és felcsendül a zenekarban a híres Óceán-ária. A Rîmbu-vezette filharmónikus zenekarunk igen kifejezően hozta felszínre a romantikus muzsikát. Ezután szólalt meg ugyancsak Weber B-dúr klarinétkvintettre és vonósokra írt kamaraműve, amelyet az esten vonóskar kísért. Így tehát valóságos Weber versenyművet hallgattunk meg. Mihai Ailenei a jászvásári Moldova Filharmónia Szimfonikusainak első klarinétosa kiválóan birkózott meg a virtuóz veretű koncert szólamaival, de nemcsak tecnikai biztonságára figyelhettünk fel, hanem az érzelmes dallamívek énekszerű deklamációira is. A négytételes mű (op.34) igen kifejezően szólt hozzánk, amelyhez feltétlenül hozzájárult a kiváló szólista játéka. Ráadásként a klarinétosok által kedvelt Martian Negrea Március című klarinétszólóját játszotta.

 

 

A műsor második felében szintén feldolgozást hallgattunk meg, mégpedig Brahms I. g-moll zongoranégyesének (op. 25) nagyzenekari átiratát. A szimfonikussá váló kamaramuzsikát Arnold Schönberg a tizenkétfokú atonális zene atyja dolgozta át. Az 1937-ben készült nagyzenekari változat megőrizte Brahms sajátos romantikus látásmódját, amely érett korszakából származik. Az 1938-ban bemutatott mű most szólalt meg először Nagyváradon. Romeo Rîmbu igen szépen mintzta meg a brahmsi világképet, a monumentális hangzásvilág által leszűrt zeneiséget. A hangszínek kombinációja szépen érvényesült, akár a dallamok kibontakozását, akár dinamizmusát tekintve. Az együttes jól aknázta ki az erőteljes, telt fogású akkordokkal harmonizált dallamiságot, s nem nélkülözte a sokszor kívánt sejtelmes hatást sem. A szimfóniává avatott mű utolsó tételében magyar műdalos hatást fedezhettünk fel. A zenekari játék során ezúttal is kiemelhető volt a fafúvósok játéka, nemkülönben a hegedűsöké is.