Filmajánló: Watchmen – Az őrzők

Filmajánló: Watchmen – Az őrzők

Az irodalmi értékrendben a
képregény általában valahol a
peremvidéken helyezkedik el, főleg ha az
értékítélet alapja a
sznobizmus, de a földrajzi helyzet sem utolsó
szempont.


Az amerikai popkultúrából
például
összehasonlíthatatlanul nagyobb szeletet
hasít magának, mint mifelénk,
és a rajzolt történeteken
felnövők generációinak sokkal
többet jelent, mint holmi
félanalfabétáknak szánt
„kultúrszemét”. A paletta
amúgy – mint minden területen –
nagyon változatos, a fenti jelzőt
méltán kiérdemlő
fércmunkáktól az
esztétikailag és gondolatilag
mívesen kidolgozott művekig.

Képregény


Ez utóbbiak egyik legjelesebb darabja Alan Moore
és Dave Gibbons 1986-87 között havi
rendszerességgel 12 részben megjelent, s
azóta már több új
kiadást megért Watchmen című
képregénye. Moore
munkájának irodalmi
színvonalát mi sem bizonyítja
jobban, mint hogy 2005-ben a Time magazin két
munkatársa beválasztotta azt az
1923-tól (a Time első
megjelenésétől) 2005-ig
született legjelentősebb angol nyelvű
regények 100-as
toplistájába.           

Az amúgy megfilmesíthetetlennek tartott
történet jogaira minden
eshetőségre még akkor
melegében lecsapott a Fox stúdió,
hogy aztán több mint húsz
évvel később egy huncut fordulattal
mégis a Warner Bros. forgasson
nagyszabású produkciót
belőle. (Ennek múlthavi
világpremierjét legalább egy
éven át veszélyeztette is a
két cég pereskedése.) Az
őrzők rendezője az a Zack Snyder, aki
előző filmjében, a szintén
képregény alapján
készült 300-ban egyszer már
jó mélyre ásott a két
vizuális médium, a
képregény és a film
összeboronálásának
ügyében. Igyekezete rendkívül
eredményes lett. A szuperhősőket
felvonultató filmek sorában
mindenképpen egyedülállót,
újszerűt alkotott. Alan Moore akár
bánhatná is hogy nem adta nevét a
produkcióhoz .Ugyanis munkáinak
korábbi, szerinte félreértelmezett
és félresikerült
adaptációi miatt (A pokolból, A
szövetség, V mint vérbosszú)
teljesen elhatárolódott..

A film története az alapmű
megírásának idején,
1985-ben játszódik és egy
alternatív történelmi-politikai
vonalat vázol a világháború
utáni negyven évről, melyben az
új elemként feltűnő
kosztümös rendfentartók
szembesülnek a jó öreg
problémával, a hidegháborús
világvége-hangulattal. Szerencsére
nem aktualizálták a cselekményt,
így egy bájos nosztalgiahangulat lengi be
az egész filmet, aminek igazi
kiélvezéséhez
szükségeltetik egy 40-45 éves
életkor, vagy/és bizonyos
jártasság a ’80-as évek dolgaiban.


 


 

Címkék: ,