Festum Varadinum záró rendezvény a református templomban

Festum Varadinum záró rendezvény a református templomban
Csűry István püspök hirdetett igét a Festum Varadinum rendezvénysorozatot záró, a várad-olaszi református templomban megtartott vasárnap délelőtti istentiszteleten. Később Emődi András szólt a régi toronyórákat bemutató kötetéről, amelyről bővebben a délutáni könyvbemutatón tudhatott meg az érdeklődő.

Hinnünk és tudnunk kell, hogy megigazított emberek vagyunk, s ehhez gyorsan hozzátesszük, bűnbánattal és szégyenkezve, hogy nekünk nincs erőnk megigazulttá tenni magunkat, emellett nemegyszer visszafelé is tudunk lépegetni, el tudjuk vesztegetni Istentől kapott erőnket – mondta Csűry István püspök a várad-olaszi református templomban megtartott ünnepi istentiszteleten, Pál Róma-beliekhez írt levele 5. fejezetének 1. igeverséből kiindulva. Fontos tudnunk, hogy nem a mi leleményességünk vagy rátermettségünk igazít meg, hanem egyedül Isten kegyelme, mely Jézus Krisztus által érkezett közel hozzánk. Igaz emberek vagyunk, mert Jézus Krisztus megigazított, s Isten ezt az ajándékot nem akarja visszavonni, még ha olykor az ember nem látja, mennyi áldást kap. Valójában soha nem érdemlünk annyit, amennyit kapunk, s annyiban részesülünk, amennyit volt bátorságunk elfogadni.

Működő kegyelem

A későbbiekben szó esett a hitről, egy olyan ajándékról, mely napi energiaforrás, s amely által megismerhetjük az életet és Istent, aki az életet fenntartja. Sokszor hitetlenekké válunk, s nagy gondolatokat osztunk meg egymással, de a háttérben apróbb és nagyobb árulások bújnak meg, „taszítjuk, s dobjuk szét magunkat, a sátáni mechanizmus szerint”. Pedig a mai nap nem csak azért szép, mert szépen süt a nap, és virulnak a virágok, hanem azért is, mert működik a kegyelem, hiszen életünk, elfogadható egészségünk van, gondolkodhatunk a jövőről Isten kegyelméből és irgalmából. Ez véd meg attól, hogy elkeseredetten ténferegjünk a világban, Ő az igaz Isten, aki bennünket megigazított, bevisz az Ő dicsőségébe, hitet ajándékoz, felemel a mennyek országába, üdvözít. Máshol sem kérni, sem kapni nem lehet ezt, csak az üdvözítő Istennél, az anyaszentegyház kebelében. Mint elhangzott: ilyenkor, áldozócsütörtök után, pünkösd előtt, a „titokzatos tíz nap” alatt az embernek meg kell néznie, gyakorolja-e az igaz Isten igazzá tett szándékát, s hogy „tudja-e látni azt az eget, amely azt a helyet rejti, ahol ott van Isten Országa”.

Könyvbemutató

Dénes István-Lukács esperes köszöntötte az egybegyűlteket, külön megemlítve az ünnepségen megjelent Pék Sándor várad-újvárosi esperes plébánost és Mátyás Attila evangélikus lelkészt, majd átadta a szót Emődi Andrásnak, aki a délutáni, részletesebb könyvbemutatót megelőlegezve szólt röviden a Régi templomi toronyórák Biharban és környékén című kötetéről. Izgalmas téma ez, mondta a szerző, hiszen nagyon keveset tudunk a régi templomi toronyórákról, melyeket 1880-tól kezdtek el sorozatban gyártani. A kötetet 150 példányban nyomtatta ki a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek és az Erdélyi Múzeum Egyesületnek köszönhetően, így önköltségi áron tíz lejért lehetett megvásárolni mind a délelőtti, mind a délutáni könyvbemutatón. A szerző dedikálta is a kötetet.

A legrégibbek

Mint elhangzott, a legrégebbi nem templomi toronyóra térségünkben a nagyváradi vár kaputornyán állt, ezt az ostromokat követően többször is kicserélték. A margittai, diószegi, érmihályfalvi református templomokon lévő toronyórák szintén a legkorábbiak között találhatók, azonban nem tudjuk, mi lett a sorsuk. A XVIII. század során készült toronyórák szinte mindegyike debreceni toronyóra-építő „dinasztiák” munkája volt.

Neumann Andrea