Felszólalás

Kilencvenegy esztendővel ezelőtt, a wilsoni önrendelkezési elv semmibevételével, az érintett – magyar – lakosság megkérdezése nélkül csatolták el Magyarországtól Erdélyt és az ország több más területét.

Ennyi idő után nem célom régi történelmi, területi vitákat megnyitni – az akaratuk ellenére idegen országokba szakított magyarok emberi és közösségi jogai védelmében viszont fel kell emelnem a szavam.

Tűrhetetlen és tarthatatlan ugyanis, hogy Boldoghy Olivért – és várható módon további honfitársait – azért fosztják meg szlovák állampolgárságuktól és utasítják ki szülőföldjükről, a szlovákiai Felvidékről, mert magyar önazonosságukat nyíltan vállalják.

Tűrhetetlen és tarthatatlan az is, hogy a romániai Erdélyben, saját szülőhazánkban, a marosvásárhelyi volt magyar Egyetemünkön ma már még önálló magyar tagozatot sem alakíthatunk mi, magyarok.

Ha már területeinket elvették – legalább kisebbségi jogainkat és nemzeti autonómiánkat biztosítsák ezeken a területeken úgy, amiképpen ezt még a Gyulafehérvári Nyilatkozat (1918) is kimondja!

Románia nemzeti ünnepén távol áll tőlünk, hogy elvitassuk tőle Erdélyt, sőt jó ünneplést kívánunk román Testvéreinknek.