Felhívás: álljunk ki Szent László főtéri lovasszobráért!

Felhívás: álljunk ki Szent László főtéri lovasszobráért!
Nagyvárad magyarságának másfél évszázados vágya, hogy a városalapító Szent László király lovasszobra a város főterén álljon.

A Néppárt e cél érdekében folytatott következetes küzdelmének újabb lépéseként nemrégiben újabb erre vonatkozó kérést iktatott Nagyvárad önkormányzatánál, amelyet civil, valamint egyházi szervezetek és – kezdeményezőként – a Néppárt írtak alá. Követendő példaként állt előttünk a nemrég a főtérre kihelyezett román szobrok ügye, melyben a román politikum szereplői, a civil szféra és a román egyházak példás egyetértést mutattak fel. Látható, hogy az összefogásnak ereje van, a nagyváradi magyarságnak pedig mindennél nagyobb szüksége van az együttműködésre a cél elérése érdekében. Meg kell mutatnunk, hogy nem adjuk fel az eddigi többszöri visszautasítás ellenére sem, ehhez azonban elengedhetetlenül szükséges a nagyváradi magyarság teljes egysége és egyetértése ebben a kérdésben is.

Ennek jegyében hívunk mindenkit május 28-án (kedden) 17 órára a Szent László térre, figyelemfelkeltő megmozdulásunkra!

Alkossunk együtt élőláncot a Szent László tér körül, megmutatva, hogy nem mondunk le városalapító szent királyunk főtéri lovasszobráról! Csak akkor van reális esélyünk célt érni, ha minden lehetséges alkalommal hangot adunk közösségünk jogos igényének, a nyomásgyakorlás minden törvényes lehetőségét kimerítve. Világossá kell tennünk mindenki számára, hogy Szent László lovasszobrának a Szent László téren van a helye, továbbá, hogy eleink vonatkozó tervének megvalósulásáról és városunk magyarságának elsöprő többségének igényéről a nevünkben senki nem mondhat le.

A Szent László téren jelenleg négy román történelmi személyiséget ábrázoló köztéri alkotás található. A normalitás jegyében legkevesebbként elfogadható, hogy a város lakosságának negyedét kitevő magyarság történelmi jelenlétét megmutató lovasszobor is helyet kap tehát a város központi terén.

Közös sikerünk érdekében számítunk Nagyvárad valamennyi múltat tisztelő és a jövendő iránt felelősséget vállaló polgárának jelenlétére!

Történelmi háttér

Mivel sok félinformáció, részigazság és pontatlanság kering a köztudatban Szent László nagyváradi szobrát, szobrait illetően, érdemes egy rövid történeti visszatekintéssel megalapozni, hogy miért is jogos, és teljesen természetes óhaja Nagyvárad magyarságának, hogy városalapító szent királyunknak lovasszobra álljon, az egykor szintén róla elnevezett főtéren.

Szent László király (1077–1095) alakja különleges helyet foglal el Nagyvárad múltjában. Nevéhez fűződik a váradi katolikus prépostág, majd a püspökség és közvetett úton magának a városnak a megalapítása is. Nem csoda hát, hogy a lovagkirályként is tisztelt, 1192-ben szentté avatott I. László emlékét már közel hat és fél évszázada igyekeztek köztéri szoborban megörökíteni Váradon, abban a városban, amelyben védőszentként tisztelte őt a klérus és a lakosság is.1 A 14. században Szent Lászlónak két köztéri szobrot állítottak a váradi várban: egy álló és egy lovas szobrot. Mindkettő a Kolozsvári testvérpár, Márton és György alkotása. A lovas szobor Szent Lászlót úgy tüntette fel, ahogy a nemzet emlékében élt: nyílt helyen, harci ménjén ülve, jobbjában csatabárddal, amint éppen csatába vágtat, hogy megvédje övéit s szent hitét.

A szobrok három évszázadon keresztül dacoltak az idővel, egészen 1660. augusztus 28-ig. Akkor foglalták el a törökök a váradi várat, és sok más értékkel együtt elpusztították az általuk bálványoknak tartott királyszobrokat is.

A török iga alóli felszabadulás után 1738 az a dátum, amikor már biztosan állt Szent László király barokk kőszobra, az az alkotás, mely jelenleg a váradi bazilika oldalbejárata mellett áll. Mivel a szobor túl szerénynek és jelentéktelennek ítéltetett, 1893-ban, nagy királyunk szentté avatásának 700. évfordulóján, került a főtérre Szent László egész alakos szobra. A román megszállást követő impériumváltás után, 1924-ben helyezték Ferdinand román király lovas szobrát Szent László szobra helyére, mely utóbbi most a római katolikus püspökség kertjében, a székesegyház főbejárata előtt áll. A második bécsi döntés után Ferdinand király szobrát a Romániánál maradt Belényesre szállították, a katolikus egyház és a magyar hatóságok azt tervezték, hogy a világháború befejezése után egy Szent László lovasszobrot helyeznek ki a királyról elnevezett főtérre, ezért nem is vitték vissza a már létező egész alakos szobrot, hanem üresen hagyták a helyet. A világháború, illetve Észak-Erdély elvesztése azonban meghiúsította ezt a tervet. A kommunista időszakban egy, a szovjet megszállóknak emléket állító obeliszk, 1990 után pedig a városhoz semmilyen módon nem kötődő Mihály, havasalföldi vajda szobra éktelenkedett Szent László szobrának helyén, egészen napjainkig.

Szent László király lovasszobrának felállítása tehát gyakorlatilag a török alóli felszabadulás ideje óta várat magára, elsősorban a kedvezőtlen történelmi körülmények miatt. Elfogadva azt, hogy a főteret jelen pillanatban Ferdinánd román király lovasszobra uralja, mégsem mondhatunk le Szent László lovasszobráról. Városalapítóként, magyar királyként, Árpádházi szentként központi alakja ugyanis váradiságunknak, és magyarságunknak egyidőben, jelenléte a téren erőt és hitet adhat a megmaradásért, a gyarapodásért folytatott mindennapos harcban. Ezért küzdünk a szobor megvalósulásáért, és ezért hívunk minden váradi magyart, hogy csatlakozzon a nemes ügyhöz!

Az Erdélyi Magyar Néppárt nagyváradi szervezete



A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .