2009.02.15. 14:26
Száz éve született Geronimo, az utolsó apacs főnök
<p>Száz éve, 1909. február 17-én<br /> halt meg Geronimo, az utolsó észak-amerikai<br /> indiánlázadás vezetője, a<br /> leghíresebb és legkegyetlenebb apacs<br /> vezető, aki azonban végül "elnöki<br /> közelségbe" jutott. Két évtizedig<br /> tartotta rettegésben az amerikai délnyugatot,<br /> filmre kívánkozó (és persze<br /> többször meg is filmesített) utolsó<br /> hadjáratában 38 emberét majdnem<br /> tízezer katona üldözte.</p>
A mai Arizona államban - akkor még
Mexikóban - született 1829. június
16-án, törzsi neve Goyathlay
(Ásító) volt. Tizenhat
évesen avatták harcossá,
ettől kezdve részt vett az apacsok
fosztogató rajtaütéseiben. Geronimo
soha nem volt igazi törzsfőnök, csak
kiváló harcos, akit önként
követtek társai, mert hittek abban, hogy
különleges képességekkel
rendelkezik: képes nyom nélkül
járni, gondolatot olvasni és nem fogja a
golyó. 1858-ban mexikói katonák
lemészárolták anyját,
feleségét és gyermekeit,
ettől kezdve olthatatlan gyűlölet
lobogott benne. Vérbosszúját a
mexikóiakon kezdte, majd az amerikaiakra is
kiterjesztette, állítólag
áldozatai adták neki a Geronimo nevet -
ez annak a Szent Jeromosnak a spanyol alakja, akit
ellene hívtak segítségül.
Két évtizeden át tartotta
rettegésben a délnyugatot, tetteit
felkapta és kiszínezte a
szenzációhajhász sajtó.
1874-ben törzsét erőszakkal
Kelet-Arizona egy kopár részére
telepítették, a nyomorgó és
becsapott apacsok Geronimo vezetésével
portyázni kezdtek. A kivezényelt
katonaság üggyel-bajjal
helyreállította a rendet, de a nyolcvanas
évek elején Geronimo újrakezdte
harcát. 1883-ban megadta magát - de csak
azért, hogy néhány hónap
múlva ismét megszökjön a
rezervátumból. Ez alkalommal 35 harcos, 8
fiú és 101 asszony követte, a
csapatot öt hónapon és
kétezer kilométeren át hajszolta
háromezer mexikói, ötezer amerikai
katona és 500 nyomkereső, de ők
újra és újra kicsúsztak
üldözőik kezéből.
Geronimo 1886. szeptember 4-én
megadta magát, s ezzel véget ért
az indiánháborúk korszaka. Az
amerikai kormány nem tartotta be
ígéretét, hogy egy idő
után visszatérhet
szülőföldjére: Geronimót
Floridában, hadifogolyként
tartották fogva, majd Oklahomába
került. Itt megpróbálkozott a
"fehér ember útjával", felvette a
keresztény hitet és
földművelésbe fogott. Sok sikerrel nem
járt, egyháza is kizárta, mert
szenvedélyes szerencsejátékos
volt. Öregkorára ünnepelt
híresség lett: fényképeket
árusíthatott magáról,
indián cirkuszokban és
kiállításokon "lépett fel",
lediktálta emlékiratait és ott
lovagolt 1905-ben Theodore Roosevelt elnök
beiktatási ünnepségén. 1909.
február 17-én, nyolcvanévesen
tüdőgyulladásban halt meg.
Holtában sem nyugodhatott: 1918-ban
ellopták maradványait (a tolvajok egyike
állítólag a nemrég
leköszönt Bush elnök nagyapja lett
volna), s koponyája a Yale egyetemen
működő Koponya és Csontok titkos
társasághoz került.
Idealizált (vagy éppen
démonizált) alakja számtalan
képregényben, könyvben, filmben
bukkant fel, s három város is viseli a
nevét.