„Felemelő élmény Erdélyben koncertezni”

„Felemelő élmény Erdélyben koncertezni”
Nagyvárad – Április 26-án, ma este 7 órától a nagyváradi Szakszervezetek Művelődési Házában koncertezik Zorán. A népszerű előadóművész ez alkalomból exkluzív interjút adott az erdon.ro-nak.

     Milyen gyakran koncertezik Erdélyben, illetve a Partiumban?

 -     Többször is voltunk már Nagyváradon, pár évvel ezelőtt pedig Erdély belső részében is koncerteztünk egy hosszabb turné keretében: Gyergyószentmiklóson kezdtük és Marosvásárhelyen zártuk az öt előadásos sorozatot. Magyarországi zenészberkekben köztudott, hogy Erdélyben nagyon jó koncertezni, mert értő és hálás közönség előtt játszhatnak a művészek. Eddigi koncertjeinken mi is így éreztük, hisz a közönség szinte végigénekelte az összes előadást. Igazán felemelő élmény volt, alig várjuk ezt a most következő váradi találkozást is.

     Miért döntött úgy, hogy a mostani turné keretében Nagyváradon is fellép?

-     Az elmúlt évek folyamán turnémenedzserem már többször tárgyalt a váradi szervezőkkel egy esetleges koncertünkről, úgy látszik, most sikerült mindent elrendezni. Általában meghívásos alapon jönnek létre a fellépések, ami természetesen sokkal jobb, mintha nekünk kellene ajánlkoznunk. Nagyváradon eddig emlékezetesen nagysikerű koncertjeink voltak, szívesen jövünk most is, örülök, hogy újrázhatunk!

     A tapasztalatok mit mutatnak: a közönség a régebbi vagy az újabb dalokat kedveli?

-     Szeretném hinni, hogy is-is, de az igazság az, hogy a mérleg nyelve egy kicsit mindig a régebbi dalok felé billen, és ez természetes, hiszen mindenki ahhoz vonzódik, amit jobban ismer. A műsorok összeállításánál ezt is figyelembe kell vennem, de azt is, hogy a műsor mégis változatos legyen. Ebből a szempontból az sem mindegy, hogy milyen sűrűséggel fordulunk meg ugyan azon a helyen. Vannak városok, ahová évenként visszajárunk, természetes, hogy ott a régi dalokból csak az „alapot” játsszuk, a többi állandóan cserélődik, máskülönben megunnának bennünket. Mivel Váradon régen nem jártunk, biztos, hogy zömében a régebbi dalok lesznek műsoron, talán mondhatom, hogy a „legjobbjából-válogatás” lesz hallható. 

 

     Miért van az, hogy a régebbi szerzemények általában örökzöldek, míg a mostani dalok hamarabb elfelejtődnek?

-     Ennek sok magyarázata lehet. Elsősorban talán az, hogy időarányosan ma sokkal több új zenekar, új énekes jelenik meg a színen, mint korábban, – többek között a különböző tehetségkutató televíziós műsoroknak köszönhetően. A közönség hihetetlen tempóban kapja az újabb és újabb benyomásokat, és ennek következtében a „ma még rajongok érted, de holnapra már elfelejtelek” típusú viszony alakul ki az előadókkal. Így tényleg nincs könnyű dolga azoknak, akik hosszabb távban próbálnak gondolkodni. Nekünk az volt a szerencsénk, hogy egy olyan korban kezdtünk el zenélni, amikor még nem volt ekkora információdömping, könnyebben jegyezték meg az emberek a nevünket, a dalainkat. Manapság a kép nagyon változatos: sokan válnak sztárokká anélkül, hogy valami érték lenne a háttérben, ugyanakkor viszont sok tehetséges, komoly tudású fiatal zenészt, énekest is ismerek. A sommás negatív ítélkezéstől mindenkit óvnék, mert a zenei paletta még egy szakértő számára is túl színes ahhoz, hogy kellően objektív véleménye lehessen.

     Nemzetközi porondon mennyire tud érvényesülni egy magyar énekes vagy zenekar?

     Ugyan úgy nehezen, mint az összes többi nem angolszász országban. Ezért talán az első alapfeltétel az akcentusmentes angol nyelvtudás lenne, mert ”tájszólással” eddig csak nagyon kevesen tudtak labdába rúgni. A második, hogy az előadót felfedező menedzser sok-sok pénzt lásson benne, hisz tudjuk, hogy a szakmánkat nem véletlenül nevezik „showbusiness”-nek, vagyis szórakoztatóiparnak. Ez az iparág ugyanúgy futószalagon termeli az újabb és újabb márkaneveket, mint mondjuk az autógyártó cégek. Persze, mint sok minden másban, a világháló ebben is új lehetőségeket kínál, mert pl. a YouTube-ra bárki felteheti a saját, otthon felvett zenéjét, videoklipjét, – aztán csak várni kell a kicsi csodára… Különben az, hogy megmutassuk magunkat a világnak, midig nagyon csábító a művészek számára. Kezdő koromban ez nekem is megfordult a fejemben, aztán ahogy egyre jobban nyilvánvalóvá vált, hogy dalaimban a szövegnek milyen fontos szerepe van, el kellett fogadnom, hogy ezzel külföldön nem sokra mennék. Ma már tudom, hogy amit valamikor hátránynak éreztem, az talán a legfőbb érték: Dusán szövegeit nem lehet olyan egyszerűen lefordítani, ehhez a „fél szavakból” is értenünk kell egymást, ami, ugye, angolul nem megy olyan könnyen. Nem hiszem, hogy csak a „kicsik” dacossága szólna belőlem, inkább annak felismerése, hogy nem is olyan nagy baj, hogy így történt…

Ciucur Losonczi Antonius

Címkék: , ,