Fáklyákkal és koszorúkkal emlékeztek

Fáklyákkal és koszorúkkal emlékeztek
Az 1956-os forradalomra emlékeztek vasárnap délután, az EMNT és az EMNP által szervezett ünnepségen, mely fáklyásmenettel, a magyar zászló kitűzésével és koszorúzással folytatódott.

Megtelt a nagyváradi városháza díszterme az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, valamint az Erdélyi Magyar Néppárt által szervezett emlékezés alkalmából. Nagy József Barna EMNT régióelnök köszöntötte a vasárnap délutáni esemény meghívottjait – Szűrös Mátyás volt köztársasági elnököt, Pozsgay Imre volt államminisztert, az esemény házigazdáját, Tőkés László EP-képviselőt, az EMNT elnökét, továbbá Zatykó Gyulát, a EMNP alelnökét és Török Sándort, az EMNP Bihar megyei alelnökét.

Példát mutattak

Szűrös Mátyás visszaemlékezése során elmondta: meggyőződése, hogy az 1956-os forradalom során a nemzeti szabadság, a szuverenitás, a függetlenség visszaszerzése volt a cél, ezek nélkül ugyanis nincs demokrácia. Nagy merészség volt szembeszállni a Szovjetunióval, előtérbe került a nemzeti összefogás, az ifjúság nem háborút akart, csak visszaszerezni a függetlenséget. Az 56-os események során Magyarország példát mutatott Európának a szabadság és a demokrácia megvalósítása terén. Szűrös Mátyás megjegyezte: ugyanazok az erők, melyek Trianont a nyakunkba akasztották, utána biztosították helyüket „a Szovjetunió karjai között”, most pedig „az Európai Unióban is ugyanazok az erők gyötörnek”.
Szűrös Mátyás rámutatott az 1956-os és az 1989-es események közötti kapcsolatra. 1989 őszén ugyancsak a szuverenitás kivívása volt a cél, a forrás 1956 volt, de az akkori célokhoz hozzáadódott a többpárti parlamenti demokrácia, a piacgazdaság, a jogállamiság megteremtése. Ennek a folytatásaként történtek a temesvári események is – de Romániában más volt a helyzet, itt a forradalomnak kettős jellege volt, egyrészt katonai puccsként zajlott, másrészt Tőkés László szerepe is vitathatatlan.

Békésen

1956-ban még arról volt szó, hogyan tudnánk megszabadulni a szovjet fennhatóság alól, 1989-ben pedig abban gondolkodtunk, hogy hogyan lehetne békésen megvalósítani a többpártrendszert – mondta Szűrös Mátyás, aki többször is kihangsúlyozta annak a jelentőségét, hogy a 89-es rendszerváltást Magyarországon egyetlen puskalövés nélkül sikerült véghezvinni. A máltai megállapodás szerepéről is szólt, s arról is, hogy nem remélhettek segítséget sem a Szovjetuniótól, sem az Amerikai Egyesült Államoktól. Tőkés László szerepét is kiemelte, mint mondta, Erdélyben az ő elszántságának köszönhetően sikerült előrelépni ebben a folyamatban.
Zatykó Gyula, az EMNP elnöke felszólalása során elmondta: nálunk a valódi rendszerváltás még nem következett be, nem úgy, mint Magyarországon, „ahol a kétszeres FIDESZ győzelem meggyengítette ezeket az erőket”. Egyúttal felhívta a figyelmet az EMNP elnökjelöltjére, mint mondta, az, hogy mekkora tömeget tudnak megmozgatni, egyúttal jelzés is azok számára, akik fékezik a rendszerváltást. Remélhetőleg nálunk nem kell azért 33 évet várni, hogy bekövetkezzen a valódi rendszerváltás, tette hozzá.

Felkészülés

Pozsgay Imre volt államminiszter az 1848 és 1849 évi forradalmat és szabadságharcot nevezte meg az 1956 évi forradalom előzményének, párhuzamokra és összefüggésekre mutatott rá. Felmerült a kérdés, hogy 1956-ban Magyarország kalandot vállalt-e, nem látta-e be, hogy mekkora hatalommal kell megküzdenie. Pozsgay Imre megelmítette, hogy 1955-ben, az osztrák államszerződés megkötését követően a Szovjetunió kivonult Ausztriából. A nyugat nem tudta megemészteni a magyarországi forradalmat, felkérték Hruscsovot, hogy „tegye már rendbe a birtokait”.
Szó esett a jaltai szerződésről, melynek nyomán Sztálin úgy érezte, hogy „hadizsákmányt kapott”, s arról, hogy „ebben a térségben egy perc nyugalma sem volt a Szovjetuniónak”.
Téves elképzelés az, hogy a 89-es rendszerváltás a nagyhatalmak megegyezése volt: valójában a népek kényszerítették az elnyomó hatalomra azt a helyeztet, melyből mindez következett. Gorbacsov hatalomra jutását követően, egészen 1991-ig nem lehetett tudni, hogy ő „egy gyengülő birodalom erős cárja, vagy egy gyenge cár egy még erős birodalom trónján”. Pozsgay Imre kihangsúlyozta: mindennek felkészülés volt az előzménye, előzmények nélkül békés átmenet nem lett volna lehetséges. Szó esett még Grósz Károlynak arról a kijelentéséről, amely szerint „ha ez így folytatódik, akkor fehérterror lesz és vér fog folyni az utcákon” és Pozsgay Imre híres bejelentéséről, miszerint 1956-ban nem ellenforradalom történt, hanem népfelkelés. „A magyarságot az Isten ajándéknak szánta az emberek számára, de az emberek mostohán bántak ezzel az ajándékkal. Mindazonáltal, magyarnak lenni nem istencsapása, hanem óriási lehetőség.” – mondta Pozsgay Imre.

Folytatni kell

Gál Annamária színművész Szőcs Géza Születésnapomra című versét szavalta el, majd Tőkés László EP-képviselő szólt az egybegyűltekhez. Elmondta: elhatározták, hogy a forradalmi emlékév során olyan embereket szólaltatnak meg, akiknek részük volt az egykori változásokban, így helyénvalónak tartották meghívni a volt köztársasági alelnököt és a volt államminisztert. Mindkettejüknek szerepük volt a szovjet uralom lerázása, a kommunista diktatúra ledöntése és a függetlenség kivívása terén. A második rendszerváltozás során nemzetpolitikai ügyekben is gyökeres forradalomra volt szükség, Trianon jármától is meg kellett szabadulni. Pozsgay Imrének az 1956-os eseményekre vonatkozó, meghatározó kijelentése mellett Antall Józsefnek a 15 millió magyarra vonatkozó kijelentését is megemlítette, akkor, amikor „Grósz Károly még fehér terrort és polgárháborút vizionált”. Amikor az MSZP főtitkára, „akit túlhaladott az idő” Aradon kiszolgáltatta a magyarságot Ceauşescunak, Szűrös Mátyás az aradi vértanúk emlékét koszorúzta meg egy külön program keretében. Mint kihangsúlyozta, a rendszerváltást folytatni kell, meg kell szabadulni a kommunista örökségtől, mely valójában minden parlamenti pártban megtalálható. Nem kivétel ez alól az RMDSZ sem, tette hozzá, mely ráadásul „édes anyanyelvünkön hirdeti az utókommunista elveket”. Nem elégedhetünk meg a maradékjogokkal, nemzeti önrendelkezés szintjén kell gondolkoznunk – ahogy a berlini fal is leomlott, úgy kell nemzetpolitikai értelemben leomolniuk a trianoni falaknak. Semmi értelme nem volt 1956-nak, vagy 1989-nek, ha nem tudjuk folytatni azt, ami akkor elkezdődött – tette hozzá.

Fáklyás menet

Péterfy Lajos színművész Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című költeményét szavalta el nagy sikerrel – mint Tőkés László utóbb elmondta, a színművész 25 évvel ezelőtt ugyanezt a verset szavalta el egy forró hangulatú reformáció-ünnepségen, melyet – bár elvették az áramot – folytatni tudtak, s így beíródott a rendszerváltáshoz kapcsolódó emlékezetes események sorába.
A Himnusz eléneklését követően a jelenlévők fáklyákkal a kezükben vonultak el Tőkés László parlamenti irodájáig, ahol az EP-képviselő kitűzte a forradalmi magyar zászlót. Ennek az előzménye a székely zászló kitűzése volt, júniusban, majd az EU-zászlóé szeptember folyamán. Decemberben pedig a román forradalmi, „lyukas” zászlót fogja kitűzni Tőkés László, s a tervek szerint a partiumi lobogóra is sor kerül majd. A jelenlévők elénekelték a Szózatot, majd a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházának belső udvarára vonultak, ahol a meghívottak és az esemény szervezői koszorúkkal adóztak a szabadságharc hősei emlékének. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével zárult.

Neumann Andrea