Földes Károlyra emlékeztek Szatmárnémetiben

Földes Károlyra emlékeztek Szatmárnémetiben
Szatmár megye – A Diaszpóra Alapítvány és a Szatmárnémeti Református Egyházközség közös szervezésében január 9–én, szerdán Földes Károly mezőújlaki lévita lelkészre emlékeztek, halálának 40. évfordulója alkalmából.

A Diaszpóra Alapítvány és a Szatmárnémeti Református Egyházközség közös szervezésében január 9–én szerdán Földes Károly mezőújlaki lévita lelkészre emlékeztek, halálának 40. évfordulója alkalmából. A rendezvény a Szatmármémeti–templomban áhítattal kezdődött, melyet Ötvös József, marosvásárhelyi lelkipásztor tartott. A Zsidókhoz írt levél 10. fejezete 39–ik versére építette igei üzenetét a lelkipásztor: „De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.” Az igei üzenet tolmácsolásában a lelkipásztor arra törekedett hogy megértesse hallgatóságával azt, hogy az Isten akarat szerinti szolgálat sosem lehet hiába való. Az áhitat elhangzása után a házigazda lelkipásztor Sipos Miklós, a Szatmári Egyházmegye esperese köszöntötte a megemlékezés résztvevőit.

Emlékezés és találkozó

A köszöntő elhangzása után az érdeklődők a Szatmárnémeti Református Egyházközség gyülekezeti termébe vonultak át, ahol a Diaszpóra alapítvány elnökét, Vetési Lászlót hallgathatták meg elsőként. Diaképekkel illusztrált előadásban mutatta be azokat a településeket, amelyekben a szorványmissziós lelkész élt és szolgálatot teljesített. A rendezvényen jelen voltak Földes Károly családtagjai is, továbbá Vinczéné Pálfi Judit, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület missziói tanácsosa is. A Mezőségen szolgáló lélkipásztorok is szóltak néhány mondatban szorványgyülekezeteikről, azokról amelyekben a 40. éve elhúnyt lelkész is szolgált: Ötvös József Marosvásárhelyről, Zöld György Székelyudvarhelyről, Benkő Mihály Marosvécsről, Vetési Júlia, Sipos V. Balázs és Jenei Tamás Kolozsvárról, Szegedi László és  Gábor Áron Kőhalomról, Mezei Csaba Méraból, Kovács J. István Mezőköbölkútról és Páll Zoltán Magyarkályánból.

Nem szabad feladni…

…a hitért és megmaradásért folytatott harcot — hallhaták az egybegyűltek a lelkipásztoroktól. Még akkor sem sem ha a mindennapok harca emberi mércével eredménytelennek vagy kilátástalannak tűnik. Példának hozták Jézus Krisztust, aki mikor elindult a Golgota felé vezető úton, a halálba indult. Ennek ellenére hitünk szerint életet köszönhetünk neki. Mindig ez kell a mindennapi megpróbáltatásokkal küszködő emberek szeme előtt lebegjen. Földes Károly szorványmisszióban végzett áldozatos munkája kapcsán is bárki megkérdezheti, hogy érdemes volt–e az egyre apadó mezőségi szorványgyülekezeteket pasztorálni. Az embert próbáló feladatot elvállalta, minden nehézség ellenére. Például lovat vásárolt magának, azért, hogy gyorsabban tudja elérni a gondjaira bízott híveket és több időt tudjon velük tölteni. Az ő példáját látva, még akkor sem kell és szabad meghátrálni, ha például olyan magyar reformátusal is találkozik az ember élete során, aki olyasmit mond, hogy nem tartja érdemesnek a nyolc gyermekét magyar nyelvre tanítani — tudhatták meg a vendéglelkipásztorok hozzászólásaiból az egybegyűltek.

Koszorúzás

A Földes Károly életútja ismertetése után a gyülekezeti teremből mindenki átvonult a Magyar (Rodnei) utcai temetőbe, ahol megkoszorúzták Földes Károly lelkipásztor sírhantját. A család tagjai, egyháztagok, az Erdélyi Református Egyházkerület és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület képviselői, az EMKE részéről Dáné Tibor Kálmán helyezték el a kegyelet virágait annak az embernek a sírjára, akit a mindentudó lexikonok még csak meg sem említenek.

 

Karikás Enikő