„Ezt a napot az Úristen adta, Örvendjünk és vigadjunk rajta!”

„Ezt a napot az Úristen adta, Örvendjünk és vigadjunk rajta!”

Nagyvárad – Főtisztelendő
Paptestvérek! Kedves szerzetesek és
szerzetesnők! Krisztusban szeretett jó
híveim! A húsvéti
híradásnak ezen rövid
összefoglalója, ismét
felszólít bennünket arra, hogy
hitünknek központi titkára figyeljünk
és engedjük magunkat átjárni
attól az örömtől, amely Jézus
Krisztus a halál feletti
győzeleméből ered.


Miután lelkiismeretesen és
odaadással, a bűnbánat és a
megtérés útján
járva, felkészültünk
húsvét méltó
megünneplésére, Isten most
nekünk ajándékozza ezt a napot,
ezt a szent időt
, amely a győzelem, a
remény és az élet napja és
ideje.


Erről beszél a
Szentírás is, amikor a hét
első napjának reggeli
eseményeiről számol be nekünk.
A meglepetések reggele volt, amikor
már a keserűségükbe
belenyugodott szent asszonyok, Jézus
sírjához siettek, hogy ott
megadják a holttestnek kijáró
végtisztességet, és drága
kenetekkel balzsamozzák be. A sírhoz
vezető úton ezek az asszonyok nem sejtettek
semmit abból, amit majd rövidesen
megtapasztalhattak. Gondjaikba temetkezve, csak azt
kérdezgették egymástól:
„Ki fogja nekünk elhengeríteni a
követ a sir bejárata elől?“(Mk
16, 3)
.  A nehéz kő terhe
foglalkoztatta Őket és ezzel szemben gyenge
erejük, ami miatt a holttestet nem tudták
megközelíteni. A kilátások
nélküli helyzet még jobban
megnehezítette útjukat a sir felé,
ahová Urukat temették. A követ
azonban nem találták a helyén
– mondja a Szentírás. Az, amire nem
is számítottak, most bekövetkezett.
Valaki náluknál erősebb,
megelőzte Őket a sírnál,
elmozdította a követ és
szabaddá tette számukra az utat az
élő Krisztus felé.


A szent asszonyok húsvét reggeli
meglepetése keresztény hitünknek
megalapozója lett. Fiában, Jézus
Krisztusban, akit “keresztre
feszítettek, de harmadnapra
feltámasztott, és látható
alakban megmutatta Őt.” (Ap. Csel 10,
39)
, Isten irántunk való szeretete
és irgalmassága nyilvánult meg,
aki elhengerítette a bűn és a
gonoszság nehéz súlyát,
hogy szabad utat biztosítson a világ
terheit hordozó, olykor roskadozó
és kereső embernek. Vándor utunkon,
továbbra is megelőz szeretetével
és jóságával, új
életnek kezdetét biztosítva
Jézus Krisztusba, a halál felett aratott
győzelme által.


Húsvét reggelének ezen
eseményét tükrözi egy
festőművész is (Caspar David
Friedrich), aki az egyik munkájában
három vándorló nő
útját mutatja be megragadó
módon. A festményben, a vándorok
háttal a szemlélőnek, a
sűrű, bozótos és
homályos erdőn keresztül a szabad
felé tartanak, ahol a fényesség
egyre növekszik és elárasztja a
csodálatos világot. Annyira elragadta
őket ez a fény, hogy megfeledkezve
magukról, minden akadály ellenére,
csak előre tartanak, a fényforrás
felé. Útközben meg sem
állnak, mert a fény erősebb a
sötétségnél,
biztonságot nyújt és segíti
őket abban, hogy ragyogásán
keresztül felfedezzék a világot
és annak szépségeit.

Húsvét nagy eseménye,
kétezer év
távlatából is, még mindig
meglepetésszerűen hozza nekünk az
élet üzenetét. Ez fel tudja oldani
bennünk is a szorongásokat,
félelmeket és terheket.
Életünk sok sötét
sírkamrája elől, ma is
elhengeríti a követ és az
élet szépségét, és
annak értékét tárja
elénk. Húsvét a győzelem
ünnepe, mert Isten Báránya
legyőzte a bűn gonoszságát. A
feltámadás fénye
szétoszlatta a világ
sötétségét. Az élet
felül kerekedett a halálon és
magával ragadja mindazokat, akik nem
zárkóznak el a húsvéti
csoda elöl, akik nem maradnak
végérvényesen szomorkodni a
kereszt árnyékában vagy
búsulni a hideg sír
bejáratánál. Húsvét
győzelme éppen abban áll, hogy nem
engedjük magunkat összeroskadni, hanem a
reménytelenség ellenére is
remélni akarunk, gyengeségünk
tudatában is erősek vagyunk,
szorongattatásaink közepette is
tanúskodni tudunk az élet
értelméről, annak
szépségéről és
végső céljáról, amely
mindenkorra Istenhez emel bennünket.  
Húsvét reggelén a Jézus
sírját felkereső asszonyok
követésében, ezen
meglepetésszerű  és 
annyira óhajtott üzenet
felfedezőivé lehetünk.
Felelősséggel vállalva utunkat
és feladatainkat, akár csak az asszonyok
is tették, terheinktől megszabadulva, nem a
kilátástalanság üres
sírjához jutunk, hanem az igaz
élet forrásához.


Főtisztelendő Paptestvérek! Kedves
szerzetesek és szerzetesnők!  


Szeretett jó híveim!


Krisztus egyszer és mindenkorra legyőzte a
halált. Feltámadásának
megújító erejét hitünk
által akarja életünkbe hozni.
Éppen ezért, húsvét a
megújulásnak az ünnepe. Isten
ajándéka a mi számunkra
„hogy miként Krisztus az Atya
dicsőségére feltámadt a
halálból, úgy mi is új
életre keljünk.“(Róm 6,4)
.


Tegyük meg a döntő lépést
az élő Krisztus felé:
őszintén örüljünk és
vigadjunk Istennek e nagy napján. Engedjük
magunkat lelkesedni, hogy a húsvéti
megújulás jegyében, „az
égiekre irányuljon figyelmetek, ne a
földiekre. Hiszen meghaltatok, és
életetek Krisztussal az Istenben van
elrejtve.“(Kol 3, 2-3).


Ilyen tiszta és bíztató
örömet kívánok mindenkinek
Húsvét szent ünnepén.
Kérem a jóságos Istent, hogy
Krisztus feltámadása legyen
valamennyiünk számára sok
áldásnak a forrása és
életünknek gazdagítója.


Áldott húsvéti ünnepeket
mindenkinek, békében és
szeretetben!


 


Nagyvárad, 2009 húsvétján

 

† László s.k. megyés
püspök