Ezüstlakodalom van a mi utcánkban…

Ezüstlakodalom van a mi utcánkban…

Bihar megye – Öt házaspár
ünnepelete együtt az elmúlt szombaton
Belényessonkolyoson, hogy 25 esztendővel
ezelőtt fogadtak örök hűséget
egymásnak. Közülük csak két
pár lakik ma is helyben, de
szülőfalujától senki nem szakadt
el.   


Belényessonkolyosra
Belényesújlakon vezet a rövidebb
út a Nagyvárad–Belényes
szakaszról letérve, de azt a
jótanácsot kaptam, hogy a rövidebb
ezúttal a hosszabb, mert az az út nagyon
rossz. Belényes felől
közelítettem tehát, de a
községközpont
Várasfenestől
Körösjánosfalván át is
van kerülgetni való gödör
elég, az egysávosnak megfelelő
szélességű úton.
Belényessonkolyoson nem kellett keresni, hol is
van az ünnepség: a kis református
templom tornyában zúgott a harang, a
kultúrház felől pedig zeneszó
hallatszott, hogyaszondja „Lakodalom van a mi
utcánkba’… A zenészek a
„nászmenetet”
kísérték, mely élén
ezúttal nem egy, hanem öt pár
vonult, a „menyasszonyoknál”
egyforma krémszínű
rózsacsokor volt. A templom szinte csordultig
telt családtagokkal, rokonokkal, és a
nászinduló fogadta a
belépőket.

25 év jóban, rosszban

Földesy Márta
lelkésznő, aki 11 éve szolgál
a gyülekezetben, felelevenítette, hogy
1984–ben összesen hét pár
esküdött a faluban, közben pedig a
jelenlévő öt az úrasztala
köré állt, ott hallgatva a
prédikációt. A tiszteletes asszony
prédikációjában
kerülte a sablonokat, és olyan
életszerűen szólt egy
huszonötévnyi
együttélésben
megtörténhető, és
általában meg is történő
eseményekről,
változásokról, hogy abban sokan
magukra ismerhettek, és nem csak a 25 éve
együttélők. Természetesen
szó esett az együtt
tűrésről, az együtt
szenvedésről, az „együtt
jóban–rosszban”-ról, de
arról is, hogy 25 év alatt
elmúlhat a fiatalkori lángolás,
helyébe léphet a
„szelektív” hallás,
látás, de mindenképpen a
szeretetnek kell helye legyen, ami tovább
kísér a következő 25
évre is. A prédikáció
után a párok
megerősítették negyedszázada
tett fogadalmaikat, az istentisztelet után
pedig, a templom előtt megkezdődött
– ahogyan az a lakodalmakhoz illik – a
fotózkodás. Annyi eltérés
azért volt, hogy a
fényképezőgépek java
része már a párok
felnőttkorú, vagy annak
közelében lévő gyerekeinek
kezéiben voltak…

Zeneszó oda, vissza


Közben Földesy Mártától
megtudtuk, hogy Belényessonkolyoson 143
lélek alkotja a reformátusok
táborát, és a szomszédos
Körösjánosfalva további 103
reformátusával alkotnak egy
gyülekezetet. Korábban már tartottak
ünnepséget párszor az 50.
házassági évfordulójukat
ülők tiszteletére, de
ezüstlakodalmasok esetében ez volt az
első eset. Akik pedig összehozták ezt
a falura szóló eseményt: 1984.
május 26–án esküdött
Oláh János Levente és
Szakács Erzsébet Ibolya (mindketten
helyiek, ma Nagyváradon élnek, 2
lányuk van); július 14–én a
helyi Miklós Zoltán és az
erdőgyaraki Fâşie Rodica
(Nagyváradon élnek, egy leányuk
van); július 28–án a helyi
Mérai Mihály és a
körösjánosfalvi Mikló
Teréz (Aradon laknak, egy fiúk van);
augusztus 4–én Palkucz János
Zoltán és Szakács Erzsébet
Hajnak (helyiek, egy fiúk és két
lányuk van); augusztus 25–én
Fenesi–Szakács János és
Malicski Ildy Mária (helyiek, egy fiúk
és egy lányuk van). A templomtól
ugyancsak zeneszóval vonult a menet vissza a
kultúrházhoz, ahol az ezüstlakodalmi
mulattságot tartották. A falon a
megszokott „Éljen az új
pár” felirat helyett a 25–ös
szám volt látható.

Kivilágos kivirradtig


A színpadon terítettek a gyerekeknek,
lent a vendégek asztalaira merőlegesen az
ünnepelteknek, akiket köszöntött
Ioan Man, a község polgármestere is,
ajándékot, oklevelet nyújtva
át. Az idegenbe szakadtak a jeles
ünnepekkor mindig hazatérnek,
ápolják az egykori
barátságot, tudtuk meg Miklós
Zoltántól. Eleinte a
házassági évfordulót sem
szánták ilyen
nagyszabásúra, de jól esik
nosztalgiázni. Ezek a gyerekek mindig is
szerettek mulatni, fűzte hozzá Oláh
János Levente édesanyja. A lakodalmak
annak idején nem is egy, de két napig
tartottak, szombaton és vasárnap.
Vasárnap hajnalban mindenki hazament pihenni, de
jókor reggel a vőféjek már
kopogtak az ablakokon, visszahívva a
folytatódó mulatságba. Ha most nem
is két napig, de az ezüstlakodalomban is
mindenki jól érezte magát. Erre
nem csak a jó zene, a bőséges
ellátás, de az is garancia volt, hogy
szemmel láthatóan örültek
egymásnak a megjelentek, a menyasszonyok, a
vőlegények és a családok,
barátok alkotta násznép
egyaránt.