Exkluzív interjú Kiss Sándorral

Kiss Sándor, a Bihari Megyei Tanács alelnöke, az RMDSZ megyei elnöke
Kiss Sándor, a Bihari Megyei Tanács alelnöke, az RMDSZ megyei elnöke
Több hete próbálkozunk azzal, hogy megszólaltassuk Kiss Sándort, a Bihar Megyei Tanács alelnökét, az RMDSZ Bihar megyei elnökét. Eddig nem sok sikerrel jártunk, de most hajlandó volt exkluzív interjút adni szerkesztőségünknek. Alább olvashatják a vele készített beszélgetést.

– Hogyan értékeli a közelgő helyhatósági választásokon az RMDSZ Bihar megyei esélyeit?
– Erre a kérdésre azt az elcsépelt választ szokták adni, hogy a mostani helyhatósági választások fordulópontot jelentenek a Bihar megyei magyarság számára. De én azt szeretném, hogy el is olvassák ezt az interjút, ezért mellőzöm a politikusi szöveget és egyenes választ fogok adni. A mostani választások minden eddiginél nagyobb esélyt jelentenek a Bihar megyei magyarság számára.

– Hogy érti ezt?
– Nagyon egyszerű. Mivel szigorodtak a kampányfinanszírozás feltételei így kiegyenlítődtek az esélyek. Az RMDSZ-nek mindig kevésből kellett gazdálkodnia, ezért számunkra rendkívüli lehetőséget jelent az, hogy most más jelöltek is csupán egy meghatározott összeghatárig költhetnek. Ez bizony olyan esély, amellyel élnünk kell.

– Mit gondol, ezt a választók is megértik?
– Igen. Én mindig hittem abban, hogy mi magyarok értelmesebbek vagyunk és tudatosabbak. Azaz mi nem csak szavazunk, hanem választunk. Ha másoknak, az ellenfeleinknek nincs elég pénzük, hogy feltüzeljék, mozgósítsák választóikat, akkor a mi elkötelezett választóink akár az etnikai arányainkat meghaladó mértékben is képviselethez tudják juttatni a jelöltjeinket. Ehhez az szükséges, hogy a magyar választók is akarják a magyar érdekképviselet. Ha ők ezt fontosnak tartják, akkor csak egy dolgot kell tegyenek, menjenek el és szavazzanak az RMDSZ-re.

– Ilyen egyszerű az egész? Csak akarni kell?
– Persze az ellenfeleink azért küzdenek, hogy saját választóikat mozgósítsák. Azt azért mégsem mondhatják, hogy ki a magyarokkal a döntéshozatalból – pedig ezt szeretnék –, viszont ezzel még jobban motiválnák a magyarokat, ezért kellett kitalálniuk, hogy nem azért támadnak valakit, mert magyar, hanem mert mondjuk visszaél a hatalmával, illetve álságos módon azt sugallják, hogy bármilyen más szempontból alkalmatlan a tisztsége betöltésére. A háborúban is legelőször a tiszteket kell kilőni. Én ezt a módszert elfogadhatatlannak tartom és igyekeztem, hogy az RMDSZ-ben soha ne alkalmazzuk.Én soha nem fogok megvádolni egy másik magyart, még akkor sem, ha nem egyezik a véleményünk.

Támadások

– De Önt magyarok is támadják. Mi erről a véleménye?
– Az teljesen rendben van, hogy egy vezetőt támadnak. Egy igazi vezetőnek ezt el kell viselni. Aki elől motorozik azt jobban éri a menetszél és annak a szemébe repülnek a bogarak is. Az azonban elszomorít, ha magyar részről is érnek nemtelen támadások és nem is értem, hogy miért teszik. Hiszen abból csupán azok profitálnak, akik a kiszorításunkra törekednek. Ellenben teljesen értem a román pártok részéről érkező támadást, amire, ha őszinte akarok lenni, rá is szolgáltunk az elmúlt években elért eredményeinkkel. Az vigasztal, hogy már Churchill megmondta: „Ha vannak ellenségeid ez azt jelenti, hogy valamikor, valamit felépítettél már az életben”.

– Ön szerint miért támadják Önt?
– Ó nagyon egyszerű! Engem sem azzal támadnak, hogy nem csináltam semmit, hanem ellenkezőleg, hogy túl sok mindent csináltam. Pedig szerintem éppen azokat kéne támadni, akik nem tettek semmit, akiknek nem volt bátorságuk, vagy akaratuk döntést hozni.

Megoldani a problémákat

– Akkor, ha válaszából jól értem, teljesen ártatlannak tartja önmagát?
– Az egyetlen bűnöm, hogy hatékony szerettem volna lenni. Ebben az értelemben nem vagyok és soha nem is voltam a szó klasszikus értelmében politikus. Hiszen én nem csupán felvetettem a problémákat, hanem meg is oldottam őket. Habár ezzel úgy járhattam volna, mint az öreg ügyvéd tapasztalatlan fia, aki az évek óta húzódó jól fizető ügyeket egyből megoldotta, így megélhetés nélkül maradt. Ugyanis ha arról volt szó, hogy legyen nagyváradi alpolgármesterünk és megyei tanácsi alelnökünk, annak érdekében, hogy részesei legyünk a döntések meghozatalának, akkor lett. Ha ahhoz, hogy a lényegesen alulfinanszírozott érmelléki településeknek több pénzt tudjunk juttatni az kellett, hogy megyei tanácsi elnökünk legyen, akkor kialkudtuk. Ha meg kellett növelni az erősen központosított elosztási rendszerben a Bihar megyének adott költségvetést, akkor elértük, hogy az utolsókból a legelső helyre kerüljünk. Ha ki szerettük volna teljesíteni a nagyváradi magyar színjátszás lehetőségeit, és ehhez önálló magyar színházra volt igény, akkor megteremtettük. Ha fontosnak tartottuk az önálló magyar iskolarendszer kiépítését, akkor ezt is igyekeztünk megvalósítani, elég csak a margittai és szalontai önálló magyar iskola létrehozására gondolni. Ha fontos az anyanyelv használata a közintézményekben, akkor azon voltunk, hogy ezekben az etnikai arányoknak megfelelő magyar ember dolgozzon és legyenek magyar nemzetiségű vezetők is. És még sorolhatnám. De nem akarom felsorolni, hogy mi mindent tettünk, mert szerintem a magyarok ezt pontosan tudják – ugyanis ha ezt a magyarok nem tudják, akkor teljesen potyára ültem itt.

– Úgy gondolja, hogy egyesek ezt elégelték meg?
– Minden bizonnyal. Hiszen nem véletlen, hogy a DNA több mint 10 évvel ezelőtti eseményeket értékelt úgy, hogy azok miatt bűnvádi eljárást kezdeményez ellenem. Mindezt ügyesen időzítve a helyhatósági választásokra. Vádjaikról a következő vicc jut az eszembe. Azzal vádolják a halat, hogy vizet iszik. A hal állítja, ő nem iszik vizet és bizonyítékot követel. A vádló szerint, ugyan nincs rá konkrét bizonyíték, de a halnak alkalma lenne vizet inni. Ellenem sincs semmilyen bizonyíték, csupán folyamatosan azt hajtogatják, hogy alkalmam lett volna bizonyos bűncselekmények elkövetésére, amelyeket én határozottan tagadok. Azért az elkeserítő, hogy addig, amíg nekem meg van tiltva, hogy bármit mondjak az ügyemről, a különben titkosított vádirat csodálatos módon kiszivárgott a Bihoreanul újságnak, amelyben erről aztán cikksorozat lett, anélkül, hogy a másik fél álláspontját ismertetnék. De ez már így van a mai Romániában.

Az ügy

– Mi az, amit mégis elmondhat az ügyről?
– Azzal vádolnak, hogy hivatalommal visszaélve jogosulatlan előnyhöz juttattam egy építkezési vállalkozót, aki révén azt a társadalmi igényt szerettem volna kielégíteni, hogy Nagyváradon olcsó lakások épüljenek. Talán még emlékeznek rá, hogy több mint 10.000 ilyen tartalmú kérelem érkezett a megyei tanácshoz. Ennek a tömeges igénynek a kielégítése céljából lett kilicitálva és eladva az a terület, amelyre a tömbházak épültek volna. Csupán a gazdasági válság hiúsította meg az összes lakás megépítését. Mi olyan szerződést kötöttünk, hogy amennyiben a cég nem építi meg a tömbházakat, vissza kell adja a földterületeket és elveszti a vásárlási összeget is. Olyan ez, mint amikor valakit feljelentést követően a bíróságon arra akarnak ítélni, hogy kártérítést fizessen szomszédjának az ellopott kerékpárjáért. A szomszéd viszont állítja, neki az életben nem volt kerékpárja, így kára sincs.

– Ön bízik a román igazságszolgáltatásban?
– Mondja meg tisztelt főszerkesztő úr, mit tehetnék mást? Nagyon örülnék ha adna egy jó ötletet. Persze erről eszembe jut az az abszurd esemény, amit a minap láttam a TV-ben. A háború elől menekültek, amikor megtudták, hogy Romániába akarják telepíteni őket, akkor egyszerűen elmenekültek a menekülttáborból is. Ha ez igaz, azt jelenti, ezek az emberek nem bíznak Romániában, és nem akarnak idejönni. De én már itt vagyok, nekem nincs más választásom.

Döntéseket hozni

– Adja magát a kérdés, ha ártatlannak tartja magát, akkor miért nem vállalta a további jelölést?
– Na ez jó kérdés! De véleményem szerint nem az számít, hogy ki a vezető, hanem, az, amit tesz. Van-e bátorsága meghozni a döntéseket? Az egyik barátom, amikor felsoroltam neki mi mindent tettem, tettünk az RMDSZ-ben és most mi a helyzet, egy viccet mondott. A lókupec el akar adni egy lovat a vevőnek, aki azt látja, hogy a ló nekimegy a falnak. Azt kérdi: vak ez a ló? Mire az eladó: nem vak, csak bátor. Ezután a barátom megkérdezte: te melyik vagy? Mára már biztosan tudom, hogy nem vagyok vak.

– Azt állítja, hogy a politikusoknak ma bátornak kell lenniük?
– Igen, bátornak is. Hiszen bátorság nélkül nem meri meghozni a különböző döntéseket. Ma Romániában bátorságra is szükség van ahhoz, hogy megvalósítsd terveidet, megold feladataidat. Persze más erények is kellenek. Úgy gondolom, hogy az RMDSZ jelöltjei nem csak a szükséges felkészültséggel, de a kellő bátorsággal is rendelkeznek. Ezért nyugodt szívvel tudom ajánlani őket a magyaroknak. Szavazzanak rájuk, nem fognak csalódást okozni!

Rais W. István



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter