Év végi hálaadás: időutazók vagyunk a Földön

Év végi hálaadás: időutazók vagyunk a Földön
December 31-én, Szent Szilveszter napjának estéjén év végi hálaadó szentmisét mutatott be a Székesegyházban Böcskei László megyés püspök. A szónok Fodor József általános helynök volt, aki 2018 statisztikai adatait is ismertette a Főplébániára vonatkozóan.


Bevezetőjében Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: a polgári év utolsó estején emberként jobban szembesülünk mint máskor azzal, hogy igazából csupán időutazók vagyunk e Földön. Mögöttünk a múlt, előttünk az ismeretlen jövő, mi pedig a jelenben próbálunk a jövőbe tekinteni úgy, hogy nem feledkezünk meg a múltról. A hívő emberek ilyenkor arra is gondolnak, hogy az időnek értéke, értelme és súlya van. Megajándékozottak vagyunk, ezért hálát adunk Istennek azért, amivel az elmúlt esztendőben elhalmozott bennünket. Sok mindent lehet ugyanis felsorolni egyéni, családi és közösségi szinten, melyek mind-mind Isten ajándékai, és ezeket meg akarjuk köszönni neki.

Az elmélkedéshez hozzátartozik azonban a magunkba tekintés is, a bűntudat, hiszen talán sok mindent elmulasztottunk, vagy voltak olyan szituációk, amikor nem cselekedtünk helyesen, és ezekért bocsánatot kell kérjünk Istentől, illetve szükséges az is, hogy kiengeszteljük egymást. Emellett ilyenkor emlékezünk azokra, akik közel álltak hozzánk, vagy ismeretlenek akár, de már elköltöztek e világból, és a Jóisten irgalmába ajánljuk őket – hangsúlyozta a főpásztor.

Hála és köszönet

Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Homíliájában Fodor József általános helynök egy több mint hatvan évvel ezelőtti történetet idézett fel, amikor a gyulafehérvári kisszemináriumban elkezdte középiskolás tanulmányait. Egy alkalommal az egyik osztálytársa az órán a pad alatt az apáca nagynéjétől ajándékba kapott kottát olvasta. Ezt az osztályfőnökük észrevette, és idegesen széttépte. Később azonban, amikor visszament a szobájába a tanár, előszedte és megnézte, hogy mit vett el, akkor látta, hogy a Csendes alkony száll a völgyre kezdetű egyházi éneket olvasta a tanítványa. A papírfecniket ekkor összeragasztotta és visszadta a diákjának. Az ének szövegére utalva a vikárius megjegyezte: a jelenlevők is azért jöttek a Székesegyházba, hogy megpihenjenek Jézus Szent Szívén mielőtt még az új év küszöbén egy új úton elindulnak.

Később arról is beszélt: egy régi legenda szerint amikor Isten megteremtette a világot, összehívta az angyalokat, hogy megmutassa nekik csodálatos alkotását. Ők ámulattal nézték, egyikőjük azonban megszólalt: minden nagyszerű, csodás, de egyvalami hiányzik: a hang, mely köszönetet mondana Istennek mindezért. A hála ugyanis a lélek legszebb virága – nyomatékosította a helynök. Ha kapunk valamit, úgy tanítottak minket, hogy megköszönjük. Ez egy szép vonás, mely úgy jelen kell legyen mindig az életünkben, mint a só az ételben. Mindent – beleértve az életünket is –, Istentől kaptunk ajándékba, ezért év végén különösképpen újra és újra ismételnünk kell: „Uram, hála neked mindenért”.

Éves statisztika

A prédikáció után szokás szerint mint a Székesegyházi Főplébánia plébánosa, Fodor József ismertette a vonatkozó éves statisztikai adatokat. Ezek szerint 2018-ban 70 keresztelés volt, és 47 házasságkötés (a fele az egy évvel korábbi számnak): 11 tiszta és 36 vegyes, vagyis 20 katolikus és reformátusok közt, 1 katolikus és lutheránus közt és 15 görögkeletivel. 46 temetés volt – 26 férfi, 19 nő és 1 gyermek, és 20 katolikust láttak el szentségekkel. 21-en áldoztak tavaly első alkalommal a Székesegyházban, és 41-en lettek megbérmálva. Ugyanakkor öten tértek át a római katolikus hitre.

Ciucur Losonczi Antonius