Esperesválasztás az Érmelléki Református Egyházmegyében

Esperesválasztás az Érmelléki Református Egyházmegyében

Bihar megye – Az Érmelléki Református
Egyházmegye gyülekezeteinek
képviselői augusztus 27-én
Micskén választják meg az új
esperest. A két jelölttel – Rákosi
Jenő szentjobbi, illetve Mike Pál
magyarkéci lelkészekkel – készült
interjúink olvashatóak az alábbiakban.


Július 23–án, pénteken
ejtették meg Magyarkécen az
Érmelléki Református
Egyházmegye

közgyűlését, melyen
jelölteket állítottak az
egyházmegyei tisztújításra.
Az esperesi tisztségre, melyet a korábbi
16 esztendőben Gellért Gyula
bihardiószegi lelkész töltött
be, a legtöbb jelölést Rákosi
Jenő szentjobbi (21), illetve Mike Pál
magyarkéci (8) tiszteletesek kapták.
Ennek megfelelően a két jelölt
közül kerül ki az új esperes az
augusztus 27–én Micskén sorra
kerülő közgyűlésen. Az
alábbiakban a két jelölt mutatkozik
be, illetve ismerteti azokat
elképzeléseit, melyeket meg szeretne
valósítani, ha esperessé
választják. Természetesen
mindketten ugyanazokra a kérdésekre
feleltek, és összességében
ugyanannyi teret kaptak a
válaszokra.                                                    

 “Odafigyelő
bojtára lenni a Jó
Pásztornak”
 
Mike Pál 1999 óta
lelkésze a magyarkéci gyülekezetnek.
Bár lett volna lehetősége nagyobb
gyülekezetbe távozni, úgy
érezte: kötelessége hosszabb
távon is vállalni ennek a
gyülekezetnek a
pásztorolását. –Legyen
szíves bemutatkozni, és ismertetni eddigi
lelkészi
pályáját.
–Gyökereim
szerint Tövishát egyik kis
falujából eredek, magam Zilahon
születtem 1976-ban, meghatározó
élményeim ehhez a helyhez és
környezethez kötnek. Olyan keresztyén
családban nőttem fel, ahol az
egyházhoz tartozás Krisztushoz
tartozást is jelentett, szüleim
magától értetődő
módon élték meg az Istennel
való személyes kapcsolatukat.
Édesapám hosszú ideig volt
presbiter és gondnok Zilahon, hite komoly
szolgálatkészségben is
megmutatkozott. Ez rám nagyon komoly
hatással bírt, hívő
református személyiségem
kialakulását ennek köszönhetem.
Így történhetett meg az is, hogy a
pályámat illetően úgy
döntöttem, a lelkészi
szolgálatban szeretném Uramat és
népemet szolgálni. 1999-ben
végeztem el a teológiát,
azóta szolgálok ebben a kicsinyke
érmelléki gyülekezetben,
Magyarkécen. Itt tanultam meg, hogy a
szolgálat valóban kőkemény
munkát jelent, és itt szembesültem
először a kis gyülekezetek nagyon
elesett állapotával. Azóta lett
volna lehetőségem egy nagyobb
gyülekezetbe átmenni, de úgy
éreztem: kötelességem hosszabb
távon is vállalni ennek a
gyülekezetnek a
pásztorolását. Éreztem, sok
parányi közösség a
természetes apadáson túl
azért is erőtelenedik meg ennyire, mert
egyre kevesebben bíznak abban, hogy nekik is van
esélyük és
képességük arra, hogy megmaradjanak.
A megmaradás
ösztönzőjévé szerettem
volna válni számukra.

Mi késztette arra, hogy elfogadja a
jelölést?


–A 11 éves gyülekezeti
szolgálat sokmindenre megtanított: semmit
sem kaptam készen, mindenért
kőkeményen meg kellett harcolni.
Munkánk gyümölcse azt
bizonyítja, hogy Isten
áldásával, az általa
számunkra elkészített úton
járva, nehézségeken át is
eredményesek lehetünk. Amikor elkezdtem a
munkát, a gyülekezet még a
létminimumot sem tudta biztosítani
számunkra, fedél is alig volt a
fejünk felett. Mára már gond
nélkül eltartjuk az egyházi
alkalmazottakat, ráadásul kiterjedt
diakóniai munkát is végzünk a
gyülekezetben, és szociális
téren is igyekszünk a ránk
bízottakkal jól sáfárkodni.
Emellett igen sok áldást tapasztalunk az
ifjúsági munka terén is,
aktív, sokat szolgáló ifjaink
vannak, akik a megmaradásunk
letéteményesei is egyben. Meg vagyok
győződve, hogy nem én vagyok az
egyetlen, aki ilyen eredményeket ért el,
így hát természetesen nem
önmagamat ajánlva jutottam oda, hogy
esperesjelölt legyek. Voltak olyanok, akik
úgy látták: tapasztalatom,
elképzeléseim, kapcsolatrendszerem,
nyelvtudásom, lelkületem és a
tény, hogy szeretek csapatban dolgozni,
így együtt, annak az
ígéretét hordozzák, hogy
elkötelezett vezető munkása
lennék az Érmelléki
Egyházmegyének.

Megválasztása esetén
miként lát munkához, mit szeretne
megvalósítani?


–Elsősorban odafigyelő bojtára
akarok lenni a Jó Pásztornak, hiszen
Nélküle semmit sem tehetek. Vele azonban a
hegyek is elmozdulnak, erre ígéreteink
vannak, a hívő ember pedig Isten
ígéreteiből él. A hit nem
más mint Isten láthatatlan
ígéreteinek
láthatóvá tétele. Az
első, legsürgősebb dolgom a
lelkipásztorok lelkigondozása volna,
pásztori lelkülettel,
négyszemközti beszélgetések
során. Meggyőződésem, hogy
mindannyian, akik ezt a szépnehéz
szolgálatot végezzük, rengeteg lelki
válságon megyünk keresztül. Egy
esperesnek odafigyelő, odaérző,
empatikus embernek kell lennie, hogy ne csak a
tüneteket lássa, hanem sok bajnak a
gyökerét is. A lelkipásztori
szolgálat
megerősödésével, hiszem, hogy
gyülekezeteink lelki élete is
megerősödne, ennek pedig hatása lenne
anyagi életünkre is. Oda kell hatni, hogy
minden egyházi szolga gond nélkül
jusson hozzá fizetéséhez –
hiszem, hogy összefogással ezt is el
tudnánk érni. Emellett én nagyon
elkötelezett támogatója vagyok az
ifjúsági munkának, tudom, hogy a
gyakorló keresztyének 80
százaléka fiatalkorában lett
azzá. Ha eredményeket akarunk
elérni, akkor erre a célra komolyan
áldoznunk kell, munkát és
pénzt egyaránt. Fontos volna egy
egyházmegyei ifjúsági
táborozóhely kialakítása
is. Ugyanígy kell áldozni a
munkatársképzésre is: vallom, hogy
az egyházi munka hatékonysága
nagyságrendekkel megnőne, ha a
lelkészek nem volnának annyira magukra
hagyva ebben a sokrétű munkában.
Természetesen azt is tudom, hogy a tartalomnak
forma is kell: akár diakónia, akár
lelki nevelés, mind igényeli az
infrastruktúrát. A jövő
esperesének azzal a kihívással is
szembe kell néznie, hogy jelenleg nincs az
egyházmegyének állandó
székhelye: minden erőmmel azon
volnék, hogy ezt az égető gondot is
megoldjuk. Olyan emberek állnak a hátam
mögött, akik az egyházmegye
írott és digitális
médiában való
jelenlétét is nagyon határozottan
biztosítani tudnák, ezen a téren
is vannak jó elképzeléseink.
Mindenekben a következő igei gondolat
támogat és kísér el:
„Maga pedig a békesség Istene
szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze
meg a ti lelketeket, elméteket és
testeteket teljes épségben,
feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus
eljövetelére.” (1Thessz 5,23)



                  “A gyülekezetek bizalmát nem szabad
visszautasítanom”  

Rákosi Jenő szentjobbi
lelkipásztor több, mint öt éve
az Érmelléki Református
Egyházmegye esperes–helyettese, így
volt alkalma volt, hogy a gyülekezeteket
meglátogassa, és felmérje a
gyülekezetek lelki és anyagi
állapotát.

 –Legyen szíves bemutatkozni,
és ismertetni eddigi lelkészi
pályáját.


–A „hepehupás vén
Szilágyban”, a Magura tövében
meghúzódó békés
településen, Selymesilosván
születtem 1978. augusztus 3–án.
Szüleim tisztességes, becsületes
emberek, akik gyermekkorom óta
Krisztus-követésre neveltek. A hitben
való megerősödésemet
szolgálta a Zilahi Református
Wesselényi Kollégiumban
eltöltött négy év, ezen
években éreztem meg Isten
elhívását és
küldetését a lelkészi
szolgálatra. 1996 őszén sikeres
felvételi vizsgát tettem, és
elsőnek jutottam be a Kolozsvári
Protestáns Teológiára.
Harmadéves teológus koromban a
Zilah–Belvárosi gyülekezet exmittusa
voltam nyolc hónapig, majd a teológia
elvégzése után, 2001
augusztusától a Szentjobbi
Református Egyházközség
helyettes lelkipásztorává neveztek
ki. Feleségemmel, Hajnalkával, aki a
Babes–Bolyai Tudományegyetem
könyvelés szakán végzett,
és három éves kisfiunkkal
istenfélő, imádkozó, boldog
családi életet élünk
és legjobb tudásunkkal szolgáljuk
az Urat, és lelkileg–testileg
építjük a gyülekezetet. Kilenc
év alatt, Isten kegyelme és
segítsége által, sok mindent
sikerült megvalósítani a
gyülekezetben. Elsősorban igyekeztem olyan
anyagi forrásokra szert tenni, amelyek
biztosítani tudják a jövőben az
alig több, mint 200 lelkes gyülekezet anyagi
hátterét. 56 hektár földet
vásároltunk, melyet sikerült
bérbe adni, bérbe adtunk egy
egyházi épületet, melyben
gyógyszertár és fogorvosi
rendelő működik, korszerű
vendégházunkat gyakran veszik
igénybe a külföldről
érkező vendégek, ezen
kívül állandó jelleggel
írjuk a pályázatokat. Ezen
jövedelmek, hollandiai kapcsolataink és a
gyülekezet összefogása által a
Román Államtól visszakapott
egyházi épületünket
újjáépítettük,
megoldottuk a templom fűtését, egy
beltelek megvásárlása által
bővítettük a templomkertet, Bocskai
István fejedelemnek mellszobrot
állítottunk, felszerelt gyülekezeti
konyhát működtetünk, a
lelkészlak belsejét teljes
egészében felújítottuk,
ravatalozót bővítettünk,
fűtéssel ellátott, korszerű
illemhelyet építettünk a templom
közelében, hogy csak a nagyobb
beruházásokat említsem. Jelenleg
az imatermet korszerűsítjük és
egy nagyharang
készíttetésén
fáradozunk. Mindezek mellett nagy
hangsúlyt fektettünk a gyülekezet
lelki építésére is.
Jól működő
nőszövetségünk van, aktív
ifjúságunk, a presbitérium
becsülettel végzi
egyházépítő
munkáját, a gyerekekkel való
foglalkozásnak pedig szép és
látható eredményei vannak.
Gyülekezeti lapunk van már hat éve,
melyet havonta eljuttatunk minden református
családhoz. Ezen kívül egyre
több a
közösségformáló
és lelket építő programjaink
száma.

Mi késztette arra, hogy elfogadja a
jelölést?


–Több mint öt éve vagyok az
egyházmegye esperes helyettese, így
alkalmam volt arra, hogy a gyülekezeteket
meglátogassam, és emberekkel
beszélgessek a gyülekezetek lelki és
anyagi állapotáról. Az
elmúlt időkben egyre több
lelkész és gondnok jelezte, hogy
személyemben látják az
egyházmegye következő
esperesét. A jelölő
közgyűlés eredménye
egyértelműen arra késztetett, hogy a
gyülekezetek irántam való
bizalmát nem szabad visszautasítanom,
viszont hangsúlyoztam és
hangsúlyozom, hogy jó és
látható eredményeket csak
úgy tudunk elérni, ha Istenre figyelve
együtt tudunk dolgozni.

Megválasztása esetén
miként lát munkához, mit szeretne
megvalósítani?


–Az Érmelléki Református
Egyházmegye jövőjét
illetően, az engem támogató
lelkipásztorokkal együtt egy
programcsomagot állítottunk össze,
melynek lényegét ismertetem. Lelki
téren: belmisszió minden téren
való támogatása
(nőszövetség, presbiteri
szövetség, ifjúság,
vallásoktatás, a
nyúzóvölgyi csata, mint
vallási–művelődési–történeti
népünnepély
támogatása); iratterjesztés;
ifjúsági evangelizációs
alkalmak szervezése (táborok,
csendesnapok, vetélkedők); a
lelkészi közösség jó
kapcsolatának szorgalmazása és
támogatása (csendesnapok, lelkészi
családnapok, közös programok,
kirándulások szervezése); a
gyülekezetek békességének
megőrzése, egymás jó
hírnevének és
becsületének védelme;
kapcsolatteremtés és ápolás
az kárpátmedencei
egyházmegyékkel és
gyülekezetekkel. Anyagi téren: a
gyülekezetek anyagi helyzetének
áttekintése,
kiértékelése,
lehetőség és szükség
szerinti támogatása; kisgyülekezetek
hatékonyabb támogatása anyagi
és más téren;
egyházközségekhez tartozó
történelmi, kulturális és
tanügyi intézmények
fejlesztése és támogatása;
szociális intézmények
létesítése,
támogatása; az ÉRDA
(Érmelléki Református
Diakóniai Alapítvány –
szerz.megj.) hatékony
működtetése; állandó
esperesi székhely létrehozása;
ifjúsági központ tervezése
és építése
lehetőség szerint;
egyháztörténeti és
népművészeti múzeum
létrehozása az
érábrányi Árpád-kori
templomban. Mindehhez az Isten
segítségét és
áldását kérjük!



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter