Erkel Ferenc-opera nyitánya a filharmóniában

Az előadóművész, a karmester és a zenekar tagjai fogadják a közönség elismerését. Fotó: Dr. Ovidiu Bălănean
Az előadóművész, a karmester és a zenekar tagjai fogadják a közönség elismerését. Fotó: Dr. Ovidiu Bălănean
Nagyon kellemes meglepetés volt sokunk számára, hogy csütörtökön, március 15-én, Erkel Ferenc Hunyadi László című operájának nyitánya hangzott el a szokásos heti hangversenyen.

Erkel műve mellett Dvořák és Richard Strauss műveit szólaltatta meg a zenekar és a meghívott előadóművész. A karmesteri teendőket ezúttal Jankó Zsolt, a filharmónia állandó dirigense látta el, a szólista a Németországból érkező Fenyő László volt. Nagyszerű kezdeményezésük volt a heti hangversenyműsorok összeállítóinak, hogy március 15-én, a magyar nemzeti ünnepen a magyar nemzeti opera megteremtőjének, Erkel Ferencnek e monumentális művéből csendüljön fel részlet az Enescu–Bartók koncertteremben. Úgy érzem, néhány mondatban érdemes kitérni Erkel Ferenc (1810–1893) életére. Gyulán született – emlékét szobor őrzi a városban –, Pozsonyban végzett zenei tanulmányokat, Kolozsváron működött mint zongoratanár. Első operáját, a Bátori Máriát 1840-ben mutatta be, ezt követte 1844-ben a Hunyadi László. Ugyanebben az évben írt zenét Kölcsey Ferenc Himnuszára, 1861-ben komponálta Bánk bán című operáját. A Hunyadi László nyitányát az opera bemutatója után, 1845-ben írta a szerző, s a legnagyobb szerepet az úgynevezett „Hunyadi motívumnak” juttatta benne. Ez hangzik fel a lassú bevezetésben és ez intonálja a gyors szakaszt is, ebben hangzik el az opera legismertebb részlete – Meghalt a cselszövő –, amely a maga idejében forradalmi riadó jelentőséggel hatott a hallgatóságra. A filharmónia szimfonikus zenekara, Jankó Zsolt karmester vezényletével, nagyszerűen tolmácsolta a nyitányt.

A továbbiakban Antonin (1841–1904) cseh zeneszerző h-moll gordonkaversenye, op. 104 hangzott el, a meghívott, nagy tudású csellóművész, Fenyő László előadásában. Dvořák versenyművei közül különösen népszerű a csütörtök este elhangzott, gordonkára írt alkotás, melyet 1894–1895-ben komponált a szerző, s mely egyben az utolsó versenyműve. A darab különleges a hangszer egyedi kezelése miatt is: a csellószólam helyenként operaáriára emlékeztet, a szerző dallamvezetés terén szerzett összes tudása, tehetsége megmutatkozik benne. A h-moll gordonkaverseny három tételből áll: az első erőteljes hangvételű, míg a második inkább lírai, a harmadik pedig bravúros befejezést ad a darabnak (Világhíres zeneszerzők: Antonin Dvořák). Fenyő László virtuóz csellóművész briliánsan szólaltatta meg hangszerét és tolmácsolta Dvořák gordonkaversenyét. Egyébként Fenyő László visszatérő vendége a váradi filharmóniának, s mostani váradi jelenléte újabb sikert hozott azoknak, akik arra törekednek, hogy a komolyzene-kedvelők hetente valódi élménnyel gazdagodjanak egy-egy hangversenyen. A szólista egy ráadást is játszott, a hallgatóság nagy örömére.

Rózsalovag szvit

Szünet után Richard Strauss (1864–1949) német zeneszerző Rózsalovag című operájának szvit változata hangzott el. Strauss a Rózsalovag című operáját 1909–1910-ben komponálta, a művet Drezdában mutatták be 1911-ben, a zeneszerző vezényletével. A nagyközönségnek az opera iránti évtizedeken át tartó lelkesedése arra késztette a szerzőt, hogy több mint harminc év után a mű részleteiből koncertváltozatot komponáljon; 1944-ben alkotta meg a csütörtök este elhangzott szvitet, s egy évre rá mutatták be. A zenekar nagyszerűen tolmácsolta a művet, Jankó Zsolt kitűnő karmester dirigálásával, kiváltva a hallgatóság elismerését.

Dérer Ferenc