A dél-tiroli autonómiamodell példaértékű számunkra

„A Dél-tiroli autonómiamodellt példaértékűnek tartjuk, sokat és sokszor beszéltünk róla, az útról, ami elvezetett az önrendelkezésig. Bár sokszor hivatkozunk rá, nem biztos, hogy mindannyian ismertük a részleteket. Éppen ezért hiánypótló ez a könyv az erdélyi magyar emberek számára” – ezekkel a gondolatokkal vezette fel Kelemen Hunor szövetségi elnök Dr. Martha Stocker A mi történelmünk. Dél-Tirol 1914 és 1992 között című könyvét. A magyar nyelvű kiadás bemutatására május 23-án este került sor Kolozsvárott, a Reményik Sándor Galériában.

Az RMDSZ elnöke ismertetőjében elmondta, nagyon érdekes, amint a történész és a politikus szemléletmódja találkozik a kötetben, hiszen Martha Stocker a Dél-Tiroli Néppárt alelnökeként közérthetően, egyszerűen, ám tudományosan megalapozott módon írta le a dél-tiroli autonómiatörekvések folyamatát az első világháborútól kezdődően 1992-ig.

„Nagyon fontos lépésnek tartom, hogy lefordítottuk, és megjelentettük magyarul ezt a könyvet, a következő lépésnek a román fordításnak kell lennie, mert fontosnak tartjuk, hogy a román közvélemény előtt is bemutassuk ezt a példaértékű autonómiamodellt. A történelmi előzményektől kezdődően nagyon sok olyan elem van, amelynek megtaláljuk a megfelelőjét Erdélyben. 1914-ben, az első világháború kitörésével felbomlik az Osztrák-Magyar Monarchia, majd a világháború lezárását jelentő békeszerződések is megszületnek. Nagyon jól ismerjük mindezt, hasonló módon történtek velünk is az események. Dél-Tirolban ezek után elkezdődött az olasz állam homogenizálási törekvése, ugyanígy történt ez nálunk is. Az út, amely az önrendelkezés kivívásáig elvezetett, nagyon fontos, hiszen segítségünkre lehet, használhatjuk mindazt a tapasztalatot, érvrendszert, technikákat, amelyeket a Dél-Tiroli Néppárt gyakorlatba ültetett. Dél-Tirolban 1992 óta folyamatosan léptetik életbe azokat a rendelkezéseket, amelyek a nyelvhasználat, közhivatalok, vagy média terén újabb és újabb hatásköröket adnak át. Nekünk figyelembe kell vennünk, hogy a dél-tiroliak hogyan tudnak kialakítani az olasz többségi nemzettel egy olyan együttélési modellt, amely ma Dél-Tirolt egy nagyon fontos, gazdaságilag fejlett régióvá teszi” – hangsúlyozta a kötet kapcsán Kelemen Hunor.

Martha Stocker, a könyv szerzője elmondta, örvend, hogy nem csak németül, olaszul és angolul jelent meg kötete, hanem magyarul is, és egyetért azzal, hogy fordítsák le román nyelvre, hiszen amikor a könyve megjelent, ő is sürgette az azonnali olasz fordítást.

„Közös európai tapasztalat a monarchia felbomlása, ezért is kezdődik ezzel a pillanattal a könyvem. A fiatalok számára nagyon fontos, hogy tudják, honnan származnak, hová vezetnek a gyökereik. A két világháború között a fasiszta rendszer idején régiónkban felerősödött az asszimiláció, az iskolákban és közhivatalokban csak az olasz volt a hivatalos nyelv, emlékműveket távolítottak el, utcaneveket, helységneveket változtatattak meg. Aztán Hitler és Mussolini uralma alatt nagyon nehéz helyzetbe kerültek a dél-tiroli németek: választhattak, ha otthon maradnak, asszimilálódnak, vagy áttelepülnek Ausztriába, Németországba. A dél-tiroliak 86 százaléka mondta akkor, inkább az áttelepedést választja, végül 75.000 ember költözött el, ebből 25.000-en visszatelepedtek a második világháború után. Ekkor született meg a Párizsi Egyezmény Ausztria és Olaszország között, az önrendelkezés alapjait ekkor tettük le” – ismertette Martha Stocker a dél-tiroli autonómia kezdeteit.

„Azonban az elején két régió közösen kapott autonómiát, Trentino és Dél-Tirol, így az olasz többség megmaradt. Az első regionális parlamentben csupán 24 százalékos jelenlétünk volt, a kisebbségben élők nem találtak munkát, a közalkalmazottak csak olasz nemzetiségűek lehettek, sok ladin fiatal külföldre kényszerült munkát vállalni. Akkor a kormánynak a politikája az volt, hogy ebben a tartományban 51 százalék maradjon az olaszok aránya.

Végül hatalmas tiltakozó akcióra került sor, 35.000 ember kérte a leválást Trentino tartományról, mondván, Dél-Tirolnak joga van a saját autonómiához. Az olasz kormány nem hajlott erre, több tárgyalást folytattunk hiába, aztán Ausztria felvette a kérdést az ENSZ közgyűlésen, és ez volt a legfontosabb pillanat az autonómiaharcunkban. Olasz – német vegyes bizottság alakult az önrendelkezés formájának kidolgozására, ám minden intézkedést Ausztria felülvizsgált, és nekünk ez volt a legfontosabb, hiszen bármilyen rendellenesség esetén Ausztria azonnal a nemzetközi intézményekhez tudott fordulni” – mondta a könyv szerzője.

1972-ben született meg az a 132 intézkedést tartalmazó intézkedéscsomag, amely a Dél-tiroli önrendelkezés alapjait rögzítette, az olasz állam módosította saját törvényeit és az alkotmányt is, úgy, hogy 1992-re kulturális és területi autonómia is megvalósult a régióban. Jelenleg három párhuzamos iskolarendszer, olasz, ladin és német működik, 10 évente nyilatkoznak a dél-tiroliak a nemzetiségükről, és ettől függően, arányosan változnak a költségvetési keretek, vagy a közalkalmazottak száma.

„A Dél-Tiroli Néppárt még több autonómiát kér az olasz kormánytól, főként pénzügyi autonómiát. Eddig a befizetett adók 90 százalékát kaptuk vissza az olasz államtól, de gyakran előfordult, hogy az arány alacsonyabb volt. Most azonban egy olyan megegyezést kötünk az olasz kormányzó párttal, hogy az ott befizetett pénzek ottmaradnak Dél-Tirolban, 90 százalékot visszatartunk, 10 százalékot pedig elküldünk Rómába Sokan elégedetlenek otthon, de én nem tudnék egy ennél jobb rendszert elképzelni magunknak. Ez egy békés rendszer, a megállapodáson, a megegyezésen alapszik” – ismertetette Martha Stocker a Dél-Tiroli Néppárt törekvéseit mai könyvbemutatóján.