2009.12.25. 12:45
Gorbacsov buktatta meg Ceausescut?
<p>A „Kárpátok Géniusza” maga<br /> hívta utcára az őt megbuktató<br /> bukaresti tömeget 1989-ben.<br /> Eltávolításában Pozsgay Imre<br /> és Raffay Ernő sem zárja ki a szovjet<br /> érdeket.</p>
Javában zajlott a forradalom Temesvárott
és több román nagyvárosban,
amikor Nicolae Ceausescu december
20-án hazatért Iráni
látogatásából. A
„Conducator”
(Vezér) másnapra hatalmát
éltető és a rendszer
szilárdságát
demonstráló nagygyűlést
hívott össze Bukarestbe, a Központi
Bizottság épülete elé: az
éljenzésre összehívott 100
ezres tömeg azonban percek alatt
szétszéledt, és
megsokszorozódva követelte a kommunizmus
bukását. Kitört a forradalom
Bukarestben is, a „Kárpátok
Géniuszát” december 25-én
kivégezték.
Egy csapással akart „rendet”
tenni?
Ceausescu mintha saját bukását
siettette volna. Ennyire magabiztos volt? Nem volt
tisztában a helyzettel? Látva a
véget, hova akart menekülni? Mit tett
eközben Magyarország? Befogadtuk volna a
diktátort? Pozsgay Imrét és Raffay
Ernőt kérdeztük.
Az elérhető források alapján
még nem lehet megállapítani, hogy
az Iránból hazatérő
Ceausescu mennyire volt
tisztában a valós belpolitikai
helyzettel, ezáltal két
lehetőség adódik. Először
tételezzük fel, hogy világosan
látta, mi történik az
országban – kezdi a
lehetőségek
mérlegelését Raffay Ernő
történész, a Károli
Gáspár Református Egyetem
tanára.
Ez esetben tudva, hogy a – sok esetben a
hadseregnél is jobban felszerelt –
Securitate mellette áll, ki akarta ugrasztani a
nyulat a bokorból. Az egész
országban „egy füst alatt”, egy
lendülettel akart leszámolni a forradalmi
erőkkel: Temesvárott kiadta már a
tűzparancsot, ez lehetett a célja
Bukarestben is.
Félrevezették?
A másik lehetőség, hogy
félrevezették, és egyszerűen
„belefuttatták” a saját
vesztébe. Tanácsadói,
tábornokai képtelenségnek
érezhették már a forradalom
leverését, ezért a
Conducator
„feláldozásával”
próbálták hatalmukat
átmenteni. A kommunizmus
történetében nem állna
példa nélkül a terhessé
vált vezető tudatos
félreinformálása, hogy az
önmaga okozza saját bukását.
Mindez azonban feltételezés, biztosat nem
tudhatunk – figyelmeztet ismét a
történész.
A ’89 decemberi események mögött
tagadhatatlanul hatalmas társadalmi
elégedetlenség állt, ami
önmagában elvezethetett a forradalomhoz.
Létezik azonban egy elmélet, ami
nagyhatalmi érdeket sejtet a felkelés
mögött, és adalék lehet a
kérdés eldöntéséhez:
kinek az érdekében állt
Ceausescu
megbuktatása? Ion
Iliescu, a forradalmi
román Nemzeti Megmentési Front
Tanácsa egyik vezetője, későbbi
államelnök korábban Mihail Gorbacsov
szovjet pártfőtitkár
iskolatársa volt. Márpedig ezekben az
időkben Gorbacsovnak is inkább a
kelet-európai kommunista
diktatúrák felszámolása
állt érdekében.
Elképzelhető tehát, hogy szovjet
érdek is húzódik Ceausescu
megbuktatása mögött – nyitja ki
a kérdést Raffay Ernő.
Magyar segítség
És mindeközben Magyarország? A
történész szerint a
Németh Miklós vezette magyar
kormány sokkal többet tett a román
forradalomért, mint a
segélyküldés és a
szolidaritás
kinyilvánítása. A kabinet
határozottan kiállt, és minden
elérhető európai fórumon
felszólított Tőkés
László és az erdélyi
magyarok védelmében, emellett bizonyos
katonai hírszerzési
segítséget is nyújtott. Tudni
kell, hogy december 22. után a hadsereg a
forradalom oldalán harcolt a sokszor civil
ruhás, és gyakran jóval
komolyabban felszerelt Securitate-egységek
ellen.
A magyar honvédség
rádiófelderítő dandára
ekkor olyan technikával rendelkezett, ami
Észak-Afrikától
Közép-Svédországig
képes volt befogni az elektromos jeleket:
Magyarországról
érzékelték az egymással
kommunikáló „secu-csapatok”
rádiójeleit, és ezek
alapján lokalizálták is őket.
Létfontosságú volt a román
demokatikus erők számára, hogy
ezeket az információkat
Magyarországról folyamatosan
közölték a román hadsereggel
– fedi fel kutatásai kevéssé
ismert eredményeit Raffay Ernő.
Inkább puccs, mint forradalom
A romániai rendszerváltás
inkább volt puccs, mint forradalom –
nyilatkozta Pozsgay Imre. A bukaresti
tömegrendezvény
megszervezésével Ceausescut
„beleugratták” a vesztébe: a
Conducator annyira bízott személyes
„varázsában”, hogy azt hitte,
beszéde megnyugtatja a kedélyeket. Mint
tudjuk, épp ellenkezőleg
történt, ami a Ceausescu elleni erők
taktikáját igazolta.
A debreceni egyetem oktatója is úgy
véli, hogy a Magyarországon és
Lengyelországban 1989-ben
katonai beavatkozást követelő
román diktátor személye
kellemetlen volt Gorbacsov számára. A
szovjet vezető kalandornak tekintette a
„Kárpátok
Géniuszát”, aki veszélyt
jelent politikájára. Raffayhoz
hasonlóan Pozsgay is kiemeli Gorbacsov és
Ion Iliescu kapcsolatát még egyetemista
korukból. Azt viszont nem tudta
megerősíteni, hogy a magyar
honvédség bármilyen módon
– akár a securitate-csapatok
helyének bemérésével
– segítette volna a román
forradalmat.
Ha Ceausescunak sikerült volna elmenekülnie
Romániából, egyedül a
Távol-Keleten, Észak-Koreában
találhatott volna menedéket. Ha
Magyarországra téved, a hazai
hatóságok elfogják, és
hivatalos kérésre kiadják
Romániának. Ez esetben a Ceausescu-per
feltehetően hosszabban és
elegánsabban folyt volna le – vélte
Pozsgay Imre.