Jöjjetek a keskeny útra…

A „Húsz esztendőm hatalom”

mottó hónapok óta ott csengett

sokunk fülében, s ezúttal nem

annyira József Attilát, mint

inkább a XX. Tusványosi nyári

szabadegyetemet juttatta eszünkbe. A

programlehetőségek színes

skáláján számos

sátor kínálata sorakozott fel, e

sátrak között évek óta

jelentős helyet foglal el a Keskeny út

sátor is, melyet talán más

rendezvényekről is ismerhet az

olvasó (pl. EMI tábor, Félsziget).

Miről is szól ez a mozgalom, milyen

tevékenységek folytak az elmúlt

héten e sátorban?

Ökumenikus vallásos

ifjúsági mozgalom, melynek

célja, hogy fiatalok által fiatalokat

szólítson meg akkor is, amikor a

szomszédban dübörög a zene,

amikor a külvilág hivalkodása

megbénítja a lelki

elmélyülést, az

önvizsgálatot, a művészi hajlam

kifejeződését és a tiszta

ésszel való gondolkodást. Egy kis

gondolati elmélyülést, lelki

és vallási feltöltődést

nyújt, az arra éhezőknek és

mindazoknak a kíváncsiskodóknak,

akik beléptek a sátorba.

Minden reggel áhítattal

kezdődött, ahogyan az helyén

való is egy vallásos ember,

közösség életében. Az

áhítat közvetlen hangneme, az

együtt imádkozás erőt adott a

napi munkához, majd ez után

előadásokat hallgathattunk meg.

Barta Károly református

lelkész a szerelemről tartott

előadást csütörtökön,

egy kicsit más szemszögből

beszélt a már meguntnak hitt

témáról, rámutatott arra,

hogy a mesebeli Béla béka nem

válik királyfivá egyetlen

csóktól, és hogy az álmok,

a rózsaszín felhők

világából alá kell

szállni a valóság

földjére, ha tartós kapcsolatra

vágyunk.

Pénteken Nap Kati

pszichológus Emó-sok(k) című

előadása nyitotta fel kicsit jobban az

érdeklődők szemét. Egy kis

betekintést nyerhettünk, hogy milyen az

ilyen fiatalok világa, miért kezelik

másabban a körülöttük

történteket, mint az átlagember

és, hogy minek köszönhető

náluk a magány érzése, az

egyedülléttől való

rettegés. Az előadást

ízesebbé tette egy olyan

jelenlévő, aki valamikor emósnak

vallotta magát, de ahogy ő mondta,

mára már „happy” lett

és mindezt a

„gyógyulást” a melléje

szegülő barátoknak valamint egy

filmnek tulajdonította

Szombaton Schád

László pszichológussal

és Ábrám

Noémivel együtt vitattuk meg a

nők és férfiak közti

hasonlóságok,

különbségek és

szerepváltozás okát,

lehetséges következményeit. Hosszan

tartó beszélgetés követte a

Jó-e a közös kassza

házaspárok esetében vagy

inkább mindenki külön?

kérdést.

Minden nap kézműves

tevékenységgel egyidőben

élmény színház volt. A

színház alanyának nem volt

más tennivalója, minthogy a

lesötétített sátorban

levő keskeny utasokra bízza magát.

Bekötött szemmel élhette végig

a teremtéstől az élet

kiteljesedéséig női, illetve

férfiúi mivoltát. Hangok,

érintések, bibliai szöveg,

lágy zene, életre szóló

”recept” a Bibliából…

Más-más érzéssel

távoztak a sátorból,

némelyek szeméből könnyeket

fakasztott, vagy éppen nevetést az

elhangzó szöveg, de úgy

érzem, hogy valamit sikerült

átadnunk nekik, hiszem, hogy valóban

élmény volt átélni,

újraélni azokat a jeleneteket, melyeket

mi csak kölcsönöztünk az

ÉLETből.

A kézműves tevékenységeken

különleges alkotások születtek:

rajzok, agyag tárgyacskák,

karkötők. Nemegyszer jegyezte meg valaki,

hogy évek óta nem járt a

kezében színes ceruza, s micsoda

élmény újra leülni egy

üres lap mellé, amely csak arra vár,

hogy megjelenítse rajta a valódi

önmagát.

Az estét gitárszó tette

vidámabbá, hangulatosabbá,

körbeültünk és sorra

énekeltünk kedvenceinket. Kivételt

képezett péntek, amikor ökumenikus

istentiszteleten vehettek részt az

érdeklődők. Istentiszteleti

szolgálatot végzett egy katolikus, egy

református és egy unitárius

lelkész. Közreműködött a

Knock Out együttes 2 tagja is, ők a zenei

részt erősítették.

Az estét mindig olyan filmmel zártuk,

amelynek témája megegyezett a napi

témánkkal is. Filmvetítés

után pedig zsíros kenyér és

üdítő mellett mindenkinek volt alkalma

kifejteni a filmmel kapcsolatos érzéseit,

véleményét.

Sátorzárás előtt keskeny

utasokként megfogalmaztuk az elmúlt

héttel kapcsolatos élményeinket,

beláttuk, hogy bár igyekeztünk

mindent tökéletesen teljesíteni,

mégsem mindig sikerült ez, emberi

mivoltunkból fakadóan, de mindannyian

tudtuk és érzetük, hogy volt

értelme a munkának, amit

kifejtettünk és hisszük, hogy a

hozzánk látogatóknak tudtunk

valamit becsempészni abba a tarisznyába,

amivel hazatért. Most pedig egy kis erőt

kell gyűjteni,ki kell pakolni a

hátizsákokat, ki kell mosni a „heti

szennyest”, és készülni, mert

a Keskeny út a Félszigeten is

várja látogatóit!

Mátéfi Timea