SPÖ-győzelem Ausztriában

 A különböző forrásokból származó számítások szerint a főleg a munkásokra, a szakszervezeti bázisra és a középosztály alsóbb rétegeire építő SPÖ a szavazatok 28-29 százalékát gyűjtötte be, míg eddigi koalíciós partnere, a tehetősebb polgári-városi csoportokat, valamint a gazdálkodókat megcélzó ÖVP csupán a voksok durván egynegyedét. Mindkét párt igen súlyos veszteséget kénytelen elkönyvelni 2006-os választási szerepléséhez képest. Két évvel ezelőtt az SPÖ a szavazatok 35,34 százalékával előzte meg az ÖVP-ét, amely akkor 34,33 százalékot szerzett. Most csaknem tíz százalékkal kevesebbet.
    Beigazolódtak tehát a jóslatok: az osztrák választók keményen megbüntették a pirosakat és a feketéket azért a terméketlen és kiábrándító másfél évért, amelyet 2006 januárja óta nagykoalícióban kormányon töltöttek. A második köztársaság történetében még sohasem fordult elő, hogy az alpesi ország politikai életének két meghatározó ereje ilyen kevés szavazatot kapjon. Az SPÖ támogatottsága még egyszer sem süllyedt harminc százalék alá, az ÖVP-é is csak háromszor, de akkor is csak 27-28 százalékra.
    Diadalmenetben vonulhatnak be viszont a jobboldali erők az új összetételű parlamentbe. A markánsan idegen- és EU-ellenes, a kisemberek és a vesztesek problémáit felnagyító, ideológiailag a szélsőjobboldal felé kacsingató szabadságpárt (FPÖ) 18-19 százalékot szerzett (2006-ban csupán 11,04-et). A belőle 2005-ben Jörg Haider karintiai tartományi elöljáró vezényletével kiszakadt, szintén bevándorlás-ellenes és populista húrokat pengető, de ideológiailag visszafogottabb Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) pedig megháromszorozta támogatottságát, és a voksok 11-12 százalékát mondhatja magáénak.
    Tíz százalék körüli eredményükkel gyengén szerepeltek a Zöldek is, és a dobogó harmadik fokáról az ötödik helyre csúsztak vissza.
    A postai úton leadott szavazatok miatt a végeredmény csak október 6-án válik ismertté.
    Az előzetes eredmények ismeretében Doris Bures, az SPÖ ügyvezetője mindenesetre máris közölte, hogy a kancellári megbízatást a szociáldemokraták jelöltjének, Werner Faymannak kell megkapnia. Heinz-Christian Strache, az FPÖ karizmatikus, fiatalos stílusú elnöke szintén bejelentette igényét a kancellári tisztségre. Mint mondta, a kialakult helyzet az 1999-es erőviszonyokra emlékezteti, amikor a harmadik helyen végzett ÖVP akkori vezetője, Wolfgang Schüssel - rendkívüli politikai érzékről téve tanúságot - kiügyeskedte magának a kancellári megbízatást.
    A BZÖ képviselői "történelmi győzelemnek" minősítették a narancsszínűek mostani eredményét. Érthető módon csalódottság uralkodott vasárnap este mind a néppártiak, mind a Zöldek táborában.
    A kirajzolódó politikai erőviszonyok alapján meglehetősen bizonytalannak és képlékenynek tűnnek a kormányalakítási kilátások, bár korábban sem volt ritka, hogy az egyeztetések több hónapig is elhúzódtak. Legutóbb, 2006-ban 103 napi huzavona után alakult meg a kabinet.
    A parlament alsó házának, a nemzeti tanácsnak 183 tagja van, a többséghez legalább 92 mandátum szükséges. A vasárnapi szavazati eredményeket mandátumokra átszámítva a következő kép rajzolódik ki: SPÖ 56 (-12), ÖVP 49 (-17), FPÖ 35 (+14), BZÖ 23 (+16), Zöldek 20 (-1).
    Ha az SPÖ, az ÖVP és a Zöldek tartják magukat a választás előtt tett kijelentésükhöz, amely szerint nem lépnek koalícióra a szélsőségesség felé hajló FPÖ-vel, akkor alapvetően két lehetséges megoldás kínálkozik többségen nyugvó kormány létrehozására. Vagy ismét nagykoalíció alakul - amelyet az osztrák túlnyomó többsége elutasít -, esetleg a Zöldek vagy a BZÖ bevonásával, vagy pedig a fősodorhoz tartozó két párt valamelyike az utóbbi kettővel fog össze. Ez a lehetőség viszont azért kétséges, mert az SPÖ és a Zöldek a BZÖ-vel sem akarnak - legalábbis eddig ezt hangoztatták - "közösködni", márpedig Jörg Haiderék kizárásával nem jön létre a többség.
    Doris Bures nyilatkozatában megerősítette, hogy az FPÖ és a BZÖ elutasítása továbbra is érvényben van az SPÖ részéről. Kérdés, hogy csúfos választási veresége fényében mit dönt az ÖVP.
    Az nem valószínű, hogy a kisebbségi kormányzás bizonytalan terhét bármelyik párt vállalná.