Nagyvárad zenei élete a Thurzó-gyűjtemény tükrében - Johann August Carl von Dittersdorf Nagyváradon

Patachich Ádám püspöki zenekara két évig vezető nélkül maradt, miután Michael Haydn 1762-ben Nagyváradról végleg elment Salzburgba.

A püspök már 1760-ban, amikor Nagyváradra érkezett, a bécsi királyi udvar főbb értékeit is magával hozta, így nem véletlen, hogy 1764-ben ismét Bécsben kereste a megoldást az átmeneti hiány pótlására. Sikerrel is járt, ugyanis egy báli fogadás alkalmával játszani hallotta August Carl-Ditterst, rögtön megkedvelte az udvar legelismertebb és legfelkapottabb hegedűművészét, zeneszerzőjét, karmesterét. A zeneszerző Bécsen született 1739-ben, 1773-ban nemesi rangot szerzett, ekkor került a neve mellé a „von Dittersdorf” kiegészítés.

Patachich püspök egy titkos beszélgetést szervezett meg a zeneszerzővel, ennek alkalmával sikeresen meggyőzte és le is szerződtette Nagyváradra Mária Terézia királynő udvari zenekarának első hegedűsét és karmesterét. Megbízta zenekara vezetésével, valamint azzal is, hogy bécsi, illetve prágai muzsikusokkal bővítse együttesét. Dittersdorf kitűnő muzsikusokat válogatott ki Bécsben, még Váradra indulása előtt. Az általa elképzelt zenekar koncertmestereként hozta magával barátját, Wenzel Pichl cseh származású bécsi zeneszerzőt. Patachich ugyan nagy zenerajongó volt, de ez alkalommal nem bizonyult jó diplomatának, mert Mária Terézia soha nem bocsájtotta meg püspökének, hogy elédesgette tőle kedvelt muzsikusát.

Zenetörténeti tévedések

A köztudatban élő zenetörténeti tévedések közé tartozik Dittersdorf és Pichl Váradra érkezésének időpontja. Az ismertebb verzió szerint 1765-ben jöttek, de valójában 1764. április 1-jén. Egy másik tévedés azzal kapcsolatos, hogy a két zeneszerző és Haydn hol fejtették ki váradi működésüket. Sokan a mostani nagyváradi római-katolikus székesegyházat (Bazilika) tekintik ennek helyszínéül, azonban a mai székesegyházat csupán 1752-ben kezdték építeni, 1779-re fejezték be. Akkor meg is nyitották a hívek előtt, az orgonát is használatba vették, a hivatalos felszentelés 1780-ban volt. A mellette lévő püspöki palotának az alapkövét 1762-ben helyezték el, ez az épület 1776-ban készült el.

Az akkori székesegyház a napjainkban ismeretes Szent László templom volt, mely 1723-tól 1780-ig székesegyházként működött. Az akkori püspöki palota a mostani városháza helyén állt, amit Csáky Miklós (1737-1747 között váradi püspök) építtetett – egyben papnevelő intézetként is működött. Ez az épület 1773-ban szinte teljesen leégett, a jobb szárnya még ma is áll a városháza melletti tűzvédelmi torony szomszédságában. A három zeneszerző 1760-1769 között tartózkodtak Váradon, de egyikük sem fejthette ki működését ezeken a helyeken, tekintve, hogy az adott épületek még nem voltak készen. Dittersdorf sikeresen tovább tudta folytatni a Haydn idejében elkezdett munkát, ugyanis sokkal rendezettebb körülmények uralkodtak. A Haydn által megalapozott püspöki zenekar európai hírnevének csúcsára 1764-1769 között jutott el, Dittersdorf vezetésével. Ekkorra már a nagyváradi püspöki zenekar tagjainak létszáma eléri a 34 főt, megelőzi a bécsi királyi udvar zenekarának taglétszámát is.

Dittersdorffal igazságtalanul bánt az utókor, mert zenéjét szinte elfelejtették halála után. Pedig fontos és nélkülözhetetlen szerepet töltött be a váradi klasszikus zene fejlődésében. A helyi filharmónia zenekarának műsorain mindhárom szerző alkotásai szinte állandó polgárjogot nyertek egy időszakban. Dittersdorf több mint 70 hangszeres versenyművet és 34 operát írt.

Oratórikus műveinek száma megközelíti a 240-et, kamarazenei műveinek száma pedig 280 körül van. Szimfóniái közül 120-at tekintenek biztosan az ő művének, emellett azonban további 90 szimfóniát tulajdonítanak neki, amelyek szerzősége nem teljesen biztos.

Thurzó Zoltán