Dittersdorf Körös-parti munkásságáról

A Fáklya 1967. augusztus 11-i számában Koncertek a XVIII. század derekán címmel jelent meg egy írás Tuduka Oszkár tollából, aki Thurzó Sándor kutatásaira hivatkozva írja: Patachich váradi püspök megbízta Karl Ditters von Dittersdorfot udvari zenekara vezetésével, valamint arra is felkérte, hogy tetszése szerint bécsi, illetve prágai muzsikusokkal bővítse együttesét.Mivel minden anyagi támogatást megkapott, Dittersdorf kiváló, ismert hangszereseket is hozott magával 1764. április 1-jén. Pár nappal később a zenekar nagy sikerrel mutatkozik be. Ettől kezdve minden vasárnap és kedden udvari hangversenyeket rendeznek.

Karmester és zenekara

Dittersdorf a bécsi császári udvari zenekar hegedűseként kezdi pályáját, de érdeklődése korán a zeneszerzés felé fordul. Művészetében a haydni klasszikus stílusirányzat követője. Életrajzát – amely a váradi évekről is beszámol – halála előtt mondta tollba fiának. Itteni zenekarát 34 tagúra duzzasztja, köztük van a csehországi komponista, Wenzel Pichl, aki koncertmesterként, valamint Dittersdorf oratóriumainak szövegírójaként jeleskedik. Ez a létszám igen tekintélyesnek tekinthető, hiszen a nagy európai zenekarok is alig-alig rendelkeztek ennyi taggal. Az együttes összetétele is érdekes. Sokan közülük libériás inasokból, a püspöki udvar személyzetéből kerültek ki, sőt a karmester az egyik olasz eredetű szakács komikusi tehetségét felismerve egyik operája szerepét bízza rá. Dittersdorf felismerte a közemberekben rejlő tehetséget, és a muzikalitást is értékelni tudta.

Oratóriumok

A fiatal karmesternek csakhamar az a gondolata támadt, hogy oratóriumokat és operákat is színre visz. Patachich püspök minden segítséget megadott neki. Nagy sikert aratott például Izsák című oratóriumával, idézünk egy régi beszámolóból: „A díszes terem egészen megtelt előkelő vendégekkel, akiket először is azzal lepett meg a házigazda, hogy a zenekar tagjait igen izléses uniformisban ültette a rivalda elé. Újabb meglepetés volt a scenirozott oratórium diszlete: Ábrahám lakóháza a ligetben. Igen izléses, stílusos munka, s a jelmezek is egészen újak, stilusosak voltak. Az értékes muzsika elragadta a hallgatóságot és az előadás után körmöci aranyokkal megtöltött szelencét kapott ajándékba a zeneszerző. A hallgatóság pedig még négy esztendeig mindenáron hallani kivánta a zenésített oratóriumot, amit a püspök böjtkor mindíg színre is hozott.” Az összes előadások között ennek volt a legnagyobb sikere. Ez ösztönzi Dittersdorfot arra, hogy világi tárgyú és vidám darabokat is műsorra tűzzenek. Például: A halottak birodalma, Sybilla asszony nem iszik bort stb.

Vígopera

Érdekes története van az Amore in musica c. vígoperának is. Dittersdorf megismerkedett Jurkovits pénztárnok leányával, és csakhamar megszerette őt. Ám sem a konzervatív gondolkodású apa, sem a lánya nem kedvelték a művészféléket, így kikosarazták. Az elkedvetlenedett muzsikus Bécsbe ment felejteni. Itt ismerkedik meg Metastasio darabjával, és operát ír belőle. Ezzel tér vissza Váradra. Az előadás nagyszabású voltáról az is tanúskodik, hogy ebben nemcsak az udvari zenekar tagjai vettek részt, hanem az akkor a városba helyezett Neukleinhold ezred muzsikusai is, élükön egy zenebarát ezredessel. Ettől kezdve az egyházi zene mindinkább háttérbe szorult, és kezdetüket veszik a véget nem érő mulatságok.

Feloszlatták a zenekart

Egyszer az ezredes népszínmű előadásával lepte meg a püspököt. Dittersdorf megjegyzi, hogy az előadást lakodalmas menet zárta be. Patachich – viszonzásul – névnapján táncmulatsággal egybekötött álarcos menetet rendezett. Ez volt a felélénkült püspöki palotában az utolsó mulatság. A főpap ellenségei referáltak a történtekről a bécsi udvarnál, és ennek hatására Mária Terézia titkára utasítást ad a zenekar feloszlatására. Dittersdorf 1769-ben visszatér Bécsbe, és ezzel véget ért egy zenetörténetileg jelentős évtized az akkori Váradon.

Thurzó Zoltán