Nagyvárad zenei élete a Thurzó-gyűjtemény tükrében - Thurzó Sándor: Nagyváradi éneklőkanonokok (1199–1557) (5.)

Folytatom a múlt hétről – ötödik részként – nagytatám, Thurzó Sándor tanulmányának ismertetését a nagyváradi éneklőkanonokokról.

Miklós fia, Antal 1428–1433 között volt váradi éneklőkanonok és dékán, „1428 tavaszán új püspöke, Jakch Dénes nevében Rómában járt a kereszténység üdvözletére, mely alkalommal püspökké kineveztetéséért a szabott szolgálati díjat, kétezer forintot is lefizette”. Három éven át (1435–1438) szerepel Pál éneklőkanonok neve a cantorok sorában. Egyéb adatot nem is ismerünk róla. Gál éneklőkanonok neve is több éven át olvasható a fennmaradt dokumentumokban (1439–1443), Imre éneklőé pedig csak 1472-ben.

Tizenhat éven keresztül (1443–1459) vezette a váradi káptalani iskola zenei munkáját Gyulay Miklós mester, kanonok. A feltételezések szerint azonos azzal a személlyel, aki 1436-ban a krakkói egyetem anyakönyvében mint Péter fia van bejegyezve. „Először 1438-ban tűnik fel, midőn Zsákai Bálint deák király emberével a Bihar megyei Félegyháza azon részébe, melyet Zsigmond király Hoszszaszai Bothos Istvánnak és ennek adományozott, ezeket beiktatá. 1443-ban az elhalt vagy eltávozott Gál éneklőkanonoknak lett utódja s három év múlva (…) egyszersmind az erdélyi, püspöknek tasnádi vikáriusa fordul elő. Az éneklőkanonokságot még másfél évtizeden túl, 1459-ben is viselte, de a tasnádi helyettességétől, melynek birtokosai, a püspökök bizalma s hajlandósága szerint gyakran változtak, korán megvált: 1448–1449-ben már Csanádi Péter ózdi főesperes a tasnádi vikárius, de 1454–1457 években ismét Gyulay, s az 1456–1462 évek közt a kolosi főesperességet is viselte. 1454-ből ismeretes egy ítéletlevele, mely Tasnádon, december 11-én kelt, s mellyel három előkelő, s egymással perben álló özvegy nő, úgymint Domahidi Andrásné, továbbá Károlyi Bertalanné és Károlyi Lánczné ügyében e két utóbbi részére esküt ítélt.”

A török pusztítás ideje

Nagyvárad történetének egyik legmozgalmasabb, legtragikusabb korára, az 1474-i török pusztítás idejére esik Márton énekeskanonok tevékenysége 1472–1476 között. András énekeskanonok 1478-ban tevékenykedett a váradi káptalani iskolában, Farkas Bálint éneklőkanonok pedig 1481-től 1483-ig. Ez utóbbi pályája is felfelé ívelt: prépost, majd nagyváradi püspök lett. Nehéz megállapítani, hogy Hestgfi Miklós éneklőkanonok neve helyesen került-e be a forrásokba, vagy nem. Egy 1488-i oklevélben mindenesetre így írták, „de tollhiba is lehet benne”. A fontos az, hogy tevékenysége az 1487–1489-es esztendőkben szorosan összefonódott a nádi iskola zenei osztályának teljesítményeivel.

A XVI. század első évtizedében (1503–1510) Mihály éneklőkanonok vezette a váradi iskola zenei életét. Feltételezhető, hogy azonos azzal személlyel, aki „midőn Vay Imre kanonok társától hetvenöt forintot vesz fel kölcsön, elismervényében magát soloniki püspöknek s az éneklőkanonokság commendatorának nevezi.

Szászvárosi Miklós neve csak az 1522–1524-es években szerepel az éneklőkanonokok sorában, elképzelhető azonban, hogy ennél sokkal több „egy évtizedig is bírhatta e javadalmakat”. Mátyás egyházi jogtudor 1529-ben teljesített cantori szolgálatot, Zágrábi Mátyás pedig 1531-ben. Bár csak egy oklevél említi ezen a néven, s a jogtudori cím sem áll mellette, tevékenysége alapján arra lehet következtetni, hogy azonos személy a fentebbi Mátyással, sőt Zágrábi Olasz Mátyással is.

Igen hosszú ideig, 1525-től 1549-ig teljesített zenei szolgálatot a váradi káptalanban Albertus mester is; sajnos, nevén kívül nem maradt fenn más feljegyzés róla. Hasonló a helyzet Szegedy Bertalan (1553) és Albertus de Válaszuth (1554) váradi éneklő kanonokokkal is. (Folyt. Köv.)

Thurzó Zoltán