Ünnepelt a Szent József-plébániatemplom közössége

Kedden délután tartották a 30 év önálló plébániaként működő nagyváradi Szent József-templom búcsúünnepét. A szentmise szónoka és főcelebránsa Mons. Fodor József általános helynök volt.

Bărbuţ Péter mostani plébános köszöntötte a Szent József-templomot zsúfolásig megtöltő ünneplő híveket. Hangsúlyozta: különleges ez a templombúcsú, hiszen Szent József ünnepén a plébánia megalakulásának 30. évfordulójáról is megemlékeznek. Hálát adnak Istennek amiért a plébánia ez idáig fennmaradt, és a lelkipásztorokért, akik az elmúlt három évtizedben itt működtek. A búcsúra triduummal készültek, a lelkigyakorlatos szentmiséken a Szent József-templom korábbi plébánosai szolgáltak: Gyenge Béla, Bogdán István és Kóhr Balázs, az ünnepi mise bemutatására pedig az első plébánost, Mons. Fodor József általános helynököt kérték fel.

Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt. Homíliája első felében Mons. Fodor József három fontos és számára kedves évfordulóról tett említést. Kilencven évvel ezelőtt, 1928-29-ben az akkori apostoli kormányzó 70 ezer lejért megvásárolta ezt a területet. Nem templom állt itt, hanem kultúrház-kápolna. Volt egy oltár, és az ajtót vasárnaponként kinyitották, hogy misézzenek. A színpadnál máskor az akkori fiatalok buliztak, valamintdalárda, énekkar és színjátszó létezéséről is árulkodnak a korabeli képek. 1931-ben építettek egy kis kápolnafélét, mely csak 1951-ben kapott tornyot, az általános államosítás után, mert féltek attól, hogy ezt a területet is államosítani fogják, annál is inkább, hogy nem volt az egyház tulajdona. Így kapott templomalakzatot a ház, melyet később aztán a filmvetítések és a színjátszás megszűnésével csak templomként, illetve kápolnaként használtak.A székesegyházból és a Katalin-telepről jártak ki ide az atyák, a lazaristák,foglalkoztak az ifjúsággal a szociális testvérek, és a lelki élet így haladtszépen előre.

Ötven éve, 1969-ben helyezték ki a székesegyházhoz püspöki titkárnak Fodor Józsefet, és a Szent József-telep is az ő lelkipásztori gondjaira lett bízva. Hetente kétszer-háromszor ment ki misézni, vasárnaponként mindig, hétfőn, szerdán, első pénteken és májusban mindennap, tehát nem volt még itt állandó lelkészi szolgálat. Annak az évnek a karácsonyán az este 8 órakor bemutatott éjféli mise után a hívek megajándékozták őt, az egyik ajándékot, egy kis zöld műanyag fenyőt még ma is őriz- idézte fel. 1982-ig járt ki misézni, házakat szentelni a Szent József-telepre, ekkor ugyanis az ordinárius Biharpüspökibe küldte ki.

Néhány évvel később, 1989-ben, tehát harminc esztendeje, amikor dr. Dászkál István ordináriussal felidézték a régi szép időket, a felettese megkérdezte tőle: szeretne-e visszamenni a Szent József-telepre? Az akkori állami törvények szerint azonban káplánként ez nem volt lehetséges, Váradra behozni plébánosokat viszont nem lehetett, így megoldásként plébániát csináltak a Szent József-telepen, és ily módon lett Fodor József ennek az első plébánosa. Közben a tömbházakat is felépültek a környékén, gyarapodott a hívek száma és szép keresztény élet bontakozott ki, mely napjainkra is jellemző.

Szent Józsefről

Prédikációja második felében Szent Józsefről beszélt a szónok, arról, hogyan tudunk hozzá hasonulni, a lelkületéből erősödni, az atyai gondviselését élvezni. Arra hívta fel a figyelmet: a 17. századig a tisztelete valamiért mellékágon futott, nem épültek templomok a tiszteletére. Páli Szent Vincének köszönhetően vált népszerűvé, aki patrónussá tette, és XXIII. János pápának köszönhető, hogy 1962-ben a neve bekerült a misekánonba. Négy hivatása van: ő Szűz Mária jegyese, Jézus nevelőatyja, a Szent Család feje és az egyház védelmezője. Gondoskodott a gyermek Jézusról, aki engedelmeskedett neki itt a földön, szükség volt rá. „Az ő könyörgése által lehajlik hozzánk Istennek a jósága és az ő szeretete, mi pedig Szent Józsefnek vagyunk az oltalmazottjai”- nyomatékosította a vikárius.

Ciucur Losonczi Antonius