Családok dublini világtalálkozója

A háromévente megszervezett Családok Világtalálkozójának kilencedik kiadása augusztus 22–26. között zajlott Írország fővárosában, Dublinban A család örömhíre, a világ öröme! mottóval.A találkozók sorát Szent II. János Pál indította el 1994-ben. Az idei rendezvényre öt kontinens 116 országából érkeztek résztvevők, közöttük a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyét képviselő három család, és két pap: Székelyhídról Ozsváth József plébános Hasznosi Ime és Korinnával, Tasnádszántóról Tóth Attila-Levente plébános Cseh Jácint Sándor és Tünde Klárával, valamint a tasnádi Gózner Artúr és Tímea. Kongresszus, fesztivál és imavirrasztás is szerepelt a programban, melyet vasárnap a pápai mise zárt. A családok konferenciákon vettek részt, más országokból érkező családokkal találkoztak és cseréltek tapasztalatokat, valamint Ferenc pápával együtt imádkoztak.

Ferenc pápa szombaton érkezett meg Írországba és vasárnap szentmisét mutatott be az ír fővárosban, félmillió hívő jelenlétében. Az egyházfő látogatása egy elég nehéz időszakra esett, az egyes klerikusok által elkövetett visszaélések nyomán az egyházat ért vádak miatt. A Nagyváradi Egyházmegye családjai sok új élménnyel és tapasztalattal tértek haza, amelyeket éreztetni és megosztani szeretnének az egyházmegye többi családjaival is. A továbbiakban Hasznosi Korinna élménybeszámolóját olvashatjuk.

Élménybeszámoló

– Az embernek két gyökere van, két kapocs köti össze a világgal: egy földi és egy égi fonal. A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye három családja lehetőséget kapott arra, hogy ezt az égi fonalat megerősítse és tovább fonja a plébániák családjai felé az által, hogy részt vettek az írországi Dublinban megrendezett Családok Világtalálkozóján.

Mi egyike vagyunk ennek a három családnak, Székelyhídról érkeztünk. Megtiszteltetés volt számunkra Böcskei László püspök atya és Ozsváth József plébános úr részéről. Azt hiszem, hogy életünk egyik feledhetetlen élményeként marad meg ez a rendezvény, amely telve volt tartalmas és színes előadásokkal. Itt egyszerre vannak jelen egyházi és világi dolgok, hiszen ezek szorosan összekapcsolódnak a mindennapjainkban. Úgy kell ezt a találkozót elképzelni, mint egy nagy házat, sok-sok szobával. Mindegyik szobában lakik egy nép, egy nemzet. A szobáknak ablakai vannak, amelyek nem az utcára, hanem az Ég felé nyílnak. Minden szobában más embertípus, más kultúra van elszállásolva. De valami mégis összeköti őket. Van egy közös folyosó is, ami nem más, mint a hit. Itt mindenki egyforma, nincsenek sem társadalmi, sem anyagi különbségek. Minden zarándok megkapta a hátizsákját, benne mindenféle kellékkel. Ez is szimbolikus. A zsákok csak színükben különböznek, ám a tartalmuk ugyanaz. Az ide delegált családoknak az a feladata, hogy a bevezetésben említett égi fonalat fűzze tovább a saját plébániáján. Fűzzön gyöngysort belőle. Használja színes gyöngyként a plébánia otthon maradt családjait. Hiszen sok családból áll az egyház nagy családja, amelyet mi Dublinban megtapasztaltunk.