„Az egész városnak nagy veszteség”

Rimanóczy Kálmán, Várad hasonló nevű két híres építészének a leszármazottja nyilatkozott a BN-nek az ifj. Rimanóczy Kálmán által tervezett görögkatolikus püspöki palotával kapcsolatban.A családjával Magyarországon élő Rimanóczy Kálmán megkeresésünkre a következőket válaszolta. „Azon az éjszakán mi éppen Nagyváradon éjszakáztunk, mert az 55 éves érettségi találkozónkon vettem részt. A Stokker szállóban laktunk, kissé messze a tűztől. Délután, inkább este felé, a találkozó végeztével néhányan felmentünk a Városháza tornyába, ahonnan a palota tornya és teteje is jól látszott, beszéltünk is róla. Mellesleg két nappal korábban a Rimanóczy-díj átadása alkalmával voltunk a Rimler Károly teremben. Sajnos a tűzesetről csak reggel értesültem, mert a baráti értesítéseket csak reggel tudtam elolvasni, amikor is már indultunk vissza Magyarországra. Döbbenettel olvastam a híreket, néztem a videókat. Hihetetlen tragédia ez nemcsak nekünk, a családnak, de az egész városnak nagy veszteség. Mint tudjuk – tudják Önök is – egyik, szinte a leglátványosabb épülete a városnak a palota, és ezt nem a tragédia bekövetkezte nyomán írom. A döbbenetből nem is tudtam – csak néhány óra múlva – felocsúdni. Az épület tragédiájának talán az egyetlen szerencséje – ha ez ebben az esetben megfelelő szó –, hogy a gyönyörűen felújított külső falakat szinte egyáltalán nem érte kár, legalábbis a képek alapján.”

„Büszkén emlegetjük”

„Mi büszkén emlegetjük mindenkinek, hogy Nagyvárad arculatának kialakításában igazán nagy részt vállaltak a felmenőink, id. és ifj. Rimanóczy Kálmán. Ennek az elismerése, elismertetése érdekében a váradi értelmiség is egyre inkább eredményesen dolgozik – nyilatkozta lapunknak Rimanóczy Kálmán. – Ezúton is köszönetemet fejezem ki nekik, a nem könnyű, áldozatos munkájukért. Könyvek jelentek meg, emléktáblát állítottak, díjat alapítottak és most éppen szobor felállításán munkálkodnak, a méltatás jegyében. Ezek az események végtelen örömmel és boldogsággal töltenek el minket, nem volt hiábavaló a munkájuk.

Sajnos, én már egy 73 éves nyugdíjas ember vagyok. Kapcsolataim nagyon gyérek ahhoz, hogy jelentősebb összeget tudnék megmozgatni, szervezni. Mi a családon belül már felvetettük, hogy ki mennyit tudna befizetni a megadott számlára. Sajnos a palota helyreállítása igazán nagy összeget emészt fel, jelentős összeget sajnos nem tudunk adományozni”.

Ciucur Losonczi Antonius