Búcsú Szent Antal tiszteletére

Vasárnap délben tartották az Isten dicsőségére és Páduai Szent Antal tiszteletére emelt Tokaji-telepi kápolna búcsúünnepét Nagyváradon.

A kápolna alapkőletétele 1931. szeptember 29-én volt, és 1932. szeptember 25-én áldotta meg Fiedler István akkori megyés püspök Halász Gyula esperes-plébános és Bernácsik József káplán lelkipásztorkodása idején. Napjainkban évente egyszer tartanak benne misét, a védőszentje ünnepéhez legközelebb eső vasárnap.

Az idei búcsús szentmisén Curaliuc Demeter várad-velencei plébános arra hívta fel a figyelmet: ez az egyedüli hely a városban, ahol ünnepelhetjük Szent Antalt, a kápolnát felépítő emberek tudták azt, hogy a telepen szükség van egy közvetítőre, egy mindenkinek kedves szentre, akivel együtt imádkozhatunk Istenhez, kérhetjük őt, eléje tárhatjuk gondjainkat, bajainkat.

Páduai Szent Antal is azok közé tartozott, akik missziós küldetést kaptak Krisztustól, hogy menjenek és hirdessék az evangéliumot szerte a világban. Kíváló atlétája volt az igehirdetésnek, tanító, Isten üzenetének szónoka, terjesztője. Dolgozott benne az isteni kinyilatkoztatás, a hite példaértékű számunkra, annak bizonyitéka, hogy az ebből fakadó imának ereje van.

A mise végén a tisztelendő megáldotta a lilomokat és egyéb virágokat, a kántori szolgálatot Tóth Beáta látta el.

Ciucur Losonczi Antonius