„Nem a cél, hanem maga az út a jutalom”

A Mihai Eminescu Főgimnázium ballagási ünnepségét az idén is a színházban tartották meg, külön a humán, külön a reál szakos végzősök számára. Utóbbiakat Hochhauser Enikő aligazgató búcsúztatta.A színház nagyterme mind a két péntek délelőtti, egymást követő ünnepség során megtelt, a végzősök a színpadon álltak, míg a szülők és hozzátartozók a közönség helyét foglalták el. Először a Gaudeamus dallama csendült fel, majd Muntean Livia Cătălina igazgató szólt az egybegyűltekhez, felsorolva az osztályokat és az osztályfőnököket – a második rész során Ana Dolhan, Kelemen Erzsébet, Ágoston Palkó Emese, valamint Kovács Tünde neve hangzott el. Okosan adagolták az érzelmeket és az értelmet, jó mértékkel mértek, s értékelték a szellemet, a nagylelkűséget – emelte ki az osztályfőnökök érdemeit az igazgató.

Biztos pont

Laslău Monica, a szülők képviselője arról szólt, hogy a tanár, a diák és a szülő együttműködése szükséges ahhoz, hogy a nevelés megvalósuljon, másképp „a kőrkorszakban maradunk”. A középiskolai évek emléke mindig egy irányító fényként, biztos pontként lesz jelen az életünkben, s bár az egykori gyerekek ma kamaszok, akikkel olyan bánni, mint amikor „átölelünk egy kaktuszt”, lehet irányítani őket, még ha ez nem is mindig könnyű – hangzott el.

A későbbiekben az igazgatónő egyenként szólt az osztályokról: a magyar tagozatos matematika-informatika osztály diákjait felszabadult, intelligens, pragmatikus fiatalokként jellemezte, akik az iskolán kívül is sok programban vettek részt, míg a magyar tagozatos természettudomány szakos osztály diákjait egymástól nagyon eltérő személyiségekként jellemezte, akik közül egyesek tudják, milyen utat akarnak választani a jövőben, mások még nem, egyesek felszabadultak, mások félénkek, egyesek az egzakt tudományokat kedvelik, mások művészi hajlamaikat fedezték fel a líceumi évek során. A sokszínűség toleranciára tanít, hajlékonyabbá válunk és ez megvéd bennünket – hangzott el, majd az igazgató sok sikert kívánt a fiataloknak.

Utak

Hochhauser Enikő aligazgató magyar nyelven szólt az egybegyűltekhez. Márai Sándor szavait idézve szólt az utakról, melyeket sokáig nem ért meg az ember. „Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek.” Szólt a döntésekről, melyeknek tudáson kell alapulniuk, az alkalmakról, melyeket nem szabad kihagynunk, s megannyi útról, melyen végigmegyünk a líceumi évek alatt, melyek ismeretek, élmények, barátságok felé vezetnek, s melyek mindig megmaradnak emlékezetünkben.

„Nemcsak mi haladunk az utakon az, utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van . Minden út összefut végül egyetlen közös célban. (…) Az utaknak értelmük van, de ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.” - hangzottak Márai Sándor szavai. Egyre többet töprengünk azon, hogy vajon jó utat választottunk-e? A lényeg, hogy haladjunk az általunk választott úton, s hogy jó döntés volt-e, az úgyis később derül ki. S ha úgy érezzük, nem a jó úton járunk, változtathatunk rajta, s ne bánjuk, hiszen nincs felesleges tapasztalatszerzés: végül megértjük, hogy nem a kitűzött cél, hanem maga az út a jutalom.

Filmzenével zárult

A négy év alatt rengeteg ismeretet halmoztak fel a diákok, s igaz, hogy annak csak tíz százalékát fogják valószínűleg felhasználni az életük során, de azt nem tudhatják, melyik lesz az a tíz százalék – mondta az aligazgató, majd tartalmas életutat kívánt a most végző diákoknak, mely akár kanyargós is lehet, „de ami fontos, az az, hogy olyan hellyé tehetjük a világot, ahol mindannyian jól érezzük magunkat”. Az aligazgató végül köszönetet mondott a szülőknek a segítségért és együttműködésért, s Juhász Gyula soraival búcsúzott: „Szenvedni tudj és tűrni merj / És várni, sírni, érni, /A szirtek párnáján pihenj / S ne félj a végtelen jövővel szembenézni!”

Az ünnepség következő momentuma során okleveleket kaptak azok a diákok, akik különleges eredményeket értek el, majd a végzősök képviselője átadta a szimbolikus kulcsot a tizenegyedikeseket képviselő diáknak, később maguk a diákok búcsúztak és búcsúztattak. Az ünnepség a Líceumi évek (Ani de liceu) című ismert filmzenével zárult, miközben a végzősöket lassan eltakarta a leereszkedő függöny.

Magyar tagozaton

Mint megtudtuk, az idén 283 diák ballagott el a Mihai Eminescu Főgimnáziumból, ők mintegy fele-fele arányban végeztek humán, illetve reál szakokon; ezeken belül három magyar tagozatos osztály végzett az idén, Jakab Gábor, Kovács Tünde és Ágoston-Palkó Emese osztályfőnökökkel: egy filológia, egy matematika-informatika intenzív informatika, valamint egy természettudományi osztály.

Neumann Andrea