Viváriumot avattak a Körösvidéki Múzeumban

Február 13-án, kedd délben az újságírók és hivatalosságok jelenlétében felavatták a nagyváradi Körösvidéki Múzeum viváriumát. A nagyközönség számára egy-két héten belül nyit ki, miután minden engedély meglesz.

Egy körülbelül tizenkét éves álom vált valóra azáltal, hogy elkészült a komplexitását és diverzitását tekintve Románia, és talán Dél-Kelet-Európa legnagyobb, háromnyelvű feliratokat felvonultató viváriuma- hangsúlyozta dr. Aurel Chiriac, a Körösvidéki Múzeum vezetője azon a kedd déli sajtórendezvényen, melyen hivatalosan is felavatták az intézmény természetrajzi osztálya által működtetett létesítményt. Az igazgató ugyanakkor köszönetet mondott a fenntartó Bihar Megyei Tanácsnak, melynek a támogatása nélkül nem valósulhatott volna meg a beruházás.

Egyúttal néhány érdekességre is felhívta a figyelmet, például arra, hogy a bejárathoz legközelebb eső akvárium üres. Eredetileg nem így tervezték, azonban sajnos a püspökfürdői hévízi tóból kimentett bordás homorcsa nevű vízi csigafaj nem volt hajlandó fogva tartva szaporodni, de úgy gondolták, az üres akvárium így legalább mementóként szolgál arra nézve, mi van akkor, ha természeti katasztrófa következik be, illetve nem óvjuk eléggé a környezetünket. A szintén az említett helyről, vagyis a Pece-patak természetvédelmi területéről kimentett pirosszemű kelék- amelyek mindenevő, csapatban élő, félénk természetű halak- viszont megszerették új otthonukat, amit azzal háláltak meg, hogy máris sikerült őket mesterségesen szaporítani.

Látható például mexikói vöröstérdű madárpók, indiai botsáska, aprópikkelyű lövőhal, vöröshasú pirája, vöröstorkú sügér, márványsügér, vitorláshal, Heckel-diszkosz, afrikai sügérek, békés harcoshal, gurami, szenegáli sokúszós csuka, tarka iszapugrógéb, tigrisszalamadra, barna varangy, vörösszemű levelibéka, szakállas agáma, háromszarvú kaméleon, tüskésfarkú varánusz, Campball törpehörcsög, japán fürj és homloklebenyes baziliszkusz.

"Élő múzeum"

Az ünnepségen jelen volt mások mellett Ioan Mang, a Bihar Megyei Tanács szociáldemokrata (PSD) alelnöke, Venczel Márton, a természetrajzi osztály vezetője (aki fényképeivel is hozzájárult a sikerhez), Adrian Gagiu muzeológus és Vasile Iustin kivitelező. A vivárium a természetrajzi osztály állandó kiállításának részeként két teremben összesen 359 négyzetméter összfelületen működik. Mint „élő múzeum” az ökológiai nevelést és egyben fajvédelmi és kutatási célokat is szolgál. A kiállított fajok száma a megfelelően kialakított környezetű 35 akváriumban, akvaterráriumban és terráriumban körülbelül 45, illetve ezeket időnkét cserélik, és „kispadon is ülnek” csereállatok. Az élőlények között szerepelnek helyi és exotikus pókok, rovarok, halak, kétéltűek, madarak és emlősök.A látogató közelről figyelheti meg az élő állatokat, amelyek környezete emlékeztet az eredeti élőhelyükre, és állatföldrajzi kritériumok alapján vannak csoportosítva. A kiállítási felhozatal kiegészíti egy klasszikus állatkertét, mivel itt főleg kisméretű fajok kerülnek bemutatásra, amelyeknél relatíve lehetséges a fogságban tartás, és környezeti kívánalmaik lehetővé teszik bemutatásukat múzeumi körülmények között, amely egyben megfelel a törvényi feltételeknek, és nevelési eszméket is képvisel. Így ezek révén érdekes ökológiai és biológiai nevelési témák kerülhetnek napirendre mint például törzsfejlődés, környezethez való alkalmazkodás, magatartás, színutánzás, invazív fajok stb.

Egyes veszélyeztetett és endemikus fajok fogságban történő tartásával és szaporításával (a püspökfürdői hévízi Pece patakban egykor előforduló pirosszemű kele) a vivárium ugyanakkor hozzájárul a fajmegmentési programokhoz, amelyek révén azok esetleg visszakerülhetnek természetes élőhelyükre.

Veszélyeztetett fajok

Más veszélyeztetett fajok is be vannak mutatva, amelyek élőhelyüknek tönkretétele miatt csak fogságban maradtak életben. Ilyen az a „cápa”, amelynek Délkelet-Ázsiában volt az eredeti élőhelye, és csak a legutóbbi időben fedezték fel egyetlen újabb előfordulási helyét. Ennek a bemutatása is példaként szolgál arra nézve, hogy amennyiben az eredeti élőhelyek eltűnnek, az akváriumok és az állatkertek tartalékként szolgálhatnak egyes fajok túlélésében.

A komplexum egyben kutatóbázisként szolgál egyes etológiai és ökológiai kutatási témákhoz, mivel a fogságban tartás révén tanulmányozhatóak a sajátos magatartásformák és környezeti követelmények. Az érdeklődők érdekes viselkedés típusokat figyelhetnek meg, alaposabban megismerhetnek egyes kisállatfajokat, megszabadulhatnak egyes fajokkal szemben tanúsított előítéleteiktől, és megérthetik azok hasznos és fontos szerepét a természet háztartásában, ezáltal az ökológiai nevelésnek egy könnyebb és vonzóbb formáját képviselve minden korosztály számára.

Megfigyelhető például a botsáskák mimetizmusa, a természetes élőhelyéről régen kihaltnak hitt Stendhal-hal, a lövőhal különleges vadásztechnikája, a territóriumokat védő sügérek, a gyöngyfoltos sokúszós csuka nyeles úszói és a kétéltű életmódot folytató iszapugrógéb, amelyek a halaktól kétéltűek irányába mutató fejlődésre emlékeztetnek, a védett mexikói axolotl és a pirosszemű levelibéka, a sima falfelületen is közlekedni képes gekkók, a néhány kizárólag rovarevő kígyók egyike, valamint a vitorlázó repülésre képes erszényes mókus.

(A vivárium egy kisebb, főleg hidegvérű állatok tartására szolgáló, rendszerint üvegfalú tartólétesítmény, amelyben a körülmények a természetes feltételekhez hasonlóak.)

Ciucur Losonczi Antonius