A tenkei állomáson találták a Google fotósát

Egy finn házaspár fogadta örökbe a tenkei állomáson talált, az adoptálásakor 6 éves Daciant, akinek ez egy újjászületés volt. Most sikeres informatikus és fotós, 2007-ben már járt Romániában, most keresi a biológiai szüleit.

Ezelőtt 25 évvel, 1993-ban egy vasúti alkalmazott egy kisbabát talált a tenkei vasútállomáson. Szülőknek, hozzátartozóknak se híre, se hamva… Így került akkor a nagyváradi Traian Lalescu utcai árvaházba, mely az egészségügyi minisztérium fennhatósága alá tartozott, s ahol több tucat gyereket gondoztak, egészségeseket és fogyatékosokat egyaránt. A ma már felnőtt férfinak nincsenek emlékei szüleiről, annál több az árvaházban elöltött időről, ám azokat jobb lenne elfelejteni – mondja. „Minden nap kikaptunk. Volt, mikor két csoportra osztottak bennünket, az egyik csoport kapott enni, a másik nézte, hogy a többiek esznek. Olyan is volt, hogy belezártak a kukába, azzal, hogy elvitetnek a szemetesautóval. Talán jobb is lett volna, ha elvisznek”, mesélte a ma már felnőtt férfi, akinek története annak kapcsán került az érdeklődés középpontjába, hogy nemrégiben bejelentkezett egy olyan közösségi oldalra, melynek egy írországi román nő a működtetője és célja, hogy külföldön örökbe fogadott romániai gyerekek történeteit mutassa be, illetve segítsen nekik rokonaik felkutatásában. Utóbbi már több mint 300, a 90-es években adoptált fiatalnak sikerült. Dacian Mariehammban, a Finnországhoz tartozó autonóm Åland-szigetek központjában él. Úgy véli, nevét sem szüleitől kapta, az árvaházban keresztelhették el. Emlékszik néhány nevelő nevére, a ma már semmit sem jelentő Alinára, Vioricára, „Moricára”, vagy a Marcellónak, Norbertnek, Sergiunak szólított társaira.

Egy új világban

Időnként szépen felöltöztették őket, játékokat kaptak – ilyenkor fénykép és filmfelvételek is készültek róluk, melyeket az örökbefogadási programban használtak fel. Dacian kálváriája 1998. november 27-én ért véget, amikor két fiatal finn, Eva és Jim Sölgén az Interpedia alapítványon keresztül adoptálási szándékkal érkezett az országba. „Az orvos jött értem, felöltöztetett. Azt mondta, egy új házban fogok élni ezen túl, én meg örültem. Többen is voltunk, akiket elvittek az új szüleink, ahogyan neveztük őket”, elevenítette fel Dacian, aki már nem beszél románul. A fiatal pár néhány napig még az országban maradt a gyerekkel, hogy ismerkedjenek, majd Budapestre utaztak, ahol repülőre szálltak. „Úgy éreztem, egy új világba csöppentem, és ez így is volt” – fogalmazott Dacian, akinek első emléke, hogy új környezetében minden olyan békés és nyugodt. Szeretet vette körül, az iskolában is csak egy rövid ideig tekintették társai idegenként. Érdeklődése a zene, az informatika és a fotózás felé fordult, és utóbbi kettő vezetett sikerességéhez is: egy éve a Google-cégcsoport alkalmazta, vendéglátóhelyek és turisztikai célpontok fényképezése a dolga. Romániába egyetlen alkalommal tért eddig vissza, 2007-ben, amikor Bukarestben, Brassóban és a Fekete tengernél járt. Bihar megyében nem, de eljönne, ha szülei nyomára bukkanna (már, ha Bihar megyeiek). A gyökereit kutatva Dacian a gyermekvédelmi országos hatósághoz fordult, hogy hozzáférhessen az örökbefogadási aktáihoz.

Nincs információ

„Mivel az örökbefogadásra egy bírósági határozat nyomán kerülhetett sor, ugyanúgy, egy bírósági határozat kell engedélyezze a hozzáférést az aktákhoz, ilyen a törvény” – nyilatkozta az említett hatóság Bihar megyei vezetője, Călin Puia, aki szerint azonban igen minimális, hogy használható adatok derüljenek ki, éppen azért, mert az egykori gyereket elhagyatottan találták meg egy nyilvános helyen. Ezt támasztja alá az is, hogy bár a Dacian bejegyzését az interneten már több ezren megosztották, semmi használható információ nem került napvilágra. Úgyszintén csend van e témában Tenkén is. Teodor Coste tenkei polgármester sajtóérdeklődésre elmondta: maga is érdeklődött a helyiek körében, a roma közösségben is, de semmi nyomra nem bukkant. (Mint említettük, arra sincs bizonyíték, hogy tenkei szülőktől származna, csupán a település vasútállomásán találták meg – szerk. Megj.). Egykori megtalálóját Teodor Maskaşnak hívják, 80 éves, de már nem emlékszik a történet részleteire. Dacian mindazonáltal bízik benne, hogy szülei nyomára bukkanhat. Nem felelősségre akarja vonni őket, csupán szeretné tudni, hogy elvesztették vagy szándékosan váltak-e meg tőle, illetve tudatni velük, hogy él, egészséges és sikeres.

Megszűnt az otthon

Az említett árvaotthon 2004-ig működött, születésükkor vagy az után elhagyott gyerekeket fogadott be 16 éves korig. Dacian 1994 és 1998 között lakott ott, amikor átlagban évi 550 gyereket gondoztak. A Dacian szabadulását is jelentő évben 46 gyereket fogadtak örökbe, közülük 14 marad az országban, 32 külföldre került.

Rencz Csaba