Vízszentelés a nagyváradi Székesegyházban

Január 6-án, vízkereszt ünnepén a Székesegyházban tartott ünnepélyes szentmisén Böcskei László megyés püspök megáldotta a vizet, majd a megszentelt vízzel meghintette a jelenlevőket.Bevezetőjében Böcskei László megyés püspök hangsúlyozta: vízkereszt ünnepe Isten azon visszavonhatatlan tettét állítja elénk, mely által ő maga jelent meg köztünk. Eljött a világba azért, hogy megjelenjen a mi életünkben. Eljött, hogy az ember elfogadja és befogadja őt. Vízkereszt ugyanakkor arra is figyelmeztet: a köztünk megjelent Istent a kereséseink során megtaláljuk, ha mi is megtesszük a hozzá vezető utat, ahogyan a napkeleti bölcsek is tették, vagyis cselekedve elindultak, megkeresni őt. Nyitottnak, fogékonyaknak kell tehát lennünk, mert Isten a jelein keresztül mindig próbálja megvilágítani a helyes utat, hogy meglássuk, felismerjük őt a közvetlen életünkben.

A víznek a megáldása pedig arra utal, hogy a megújulás útjára kell lépnünk, a keresztségünkre emlékeztet, arra, hogy a keresztény ember mindig rászorul a megújulásra, a tisztulásra. A megáldott víz, és a szentelt víz hintése kifejezi ezt a vágyat a megújulásra, amelynek meg kell valósulnia a mi életünkben. Azt, hogy a polgári év kezdetén keresztény mivoltunkhoz illik, hogy a megújulás útjára lépjünk, az Urat keresve megtaláljuk, és befogadjuk őt az életünkbe.

Jel és látás

Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt. Homíliájában Böcskei László arról beszélt, hogy a karácsonyi ünnepkörben a keresztény ember két fontos vonalhoz igazodhat. Az egyik a karácsony, Krisztus születése, a másik a vízkereszt, Urunk megjelenésének ünnepe. Ezeket a szentírási beszámolók alapján ismerjük meg, amikor karácsony titkát szemlélni akarjuk, hogy átjárja, megmozgassa és megújítsa az életünket.

A karácsony hangulatát a szó és hallás határozza meg, vagyis a megtestesült ige és az égi üzenet meghallása, a vízkeresztet pedig a jel és a látás, azaz a csillagnak, mint égi jelnek az észlelése, és annak a követése a mi életünkben.

Eucharisztikus út

Az egyik fő vonal karácsony éjszakájához vezet minket, amikor Isten megjelent köztünk a fia által, hogy megtapasztaljuk azt, velünk az Isten, akárcsak az egyszerű pásztorok, akik meghallották az égi üzenetet. Az Isten tehát az Igén keresztül lépett be az emberi történelembe, hogy más szintre emelje az ember minőségét, méltóságát. A másik fő vonal pedig a vezérlő csillagra, az égi jelre összpontosít, mely útnak indította a napkeleti bölcseket, hogy megtalálják és hódoljanak az újszülött királynak, a béke fejedelmének, és ajándékaikkal is kifejezésre juttassák az elismerésüket. Ők valójában nem önmagukért cselekszenek, hanem az egész emberiséget képviselik, nekünk pedig be kell látnunk, hogy Krisztus születése óta nem állíthatja senki, hogy nincs kihez igazodni, amikor a helyes irányt keressük. Ezek olyan tények, melyek a ma élő embert is választás elé állítják, hiszen kihívásként kell sajnos szembesülnünk azzal, hogy napjainkban is heródesi világ működik körülöttünk és sokszor bennünk is, mellyel ha fel akarjuk venni a harcot, hősiességre van szükség a részünkről. Ezért a vezérlő csillagra való tekintés életeleme kell legyen minden kereszténynek, mert bátorság és kitartatás ered belőle – nyomatékosította a főpásztor, aki annak tükrében, hogy 2020-ban Budapesten fogják megszervezni a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, arra buzdította a jelenlevőket: lépjenek eucharisztikus útra, és hogy Istent mélyebben megismerjék, tegyenek fel neki kérdéseket, tárják elé vágyaikat, gondjaikat egyaránt.

Ciucur Losonczi Antonius