Mi erdélyiek (V. rész)

Az erdélyieknek sikerült megszállniuk és kizsákmányolniuk az összes olyan országot, melynek az volt a szerencsétlensége, hogy szomszédja volt: a törökökkel és német királlyal folytatott háborútól kezdve a Moldovába és Valahiába tett alkalomszerű rablóhadjáratig, Lengyelország megszállásától a Harmincéves Háborúba történő beszállásig, az erdélyiek szerették erejüket megmutatni és felgyújtani mások földjeit. Csak találgatni tudjuk a történelem folyamát abban az esetben, ha a tartomány a tenger fele nézett volna…

A moldo-valah szomszédokkal szemben érzett felsőbbségi komplexus egyik indoka az, hogy miközben ez utóbbiak félve lépkedtek a történelemben, Erdély már a Nyugati Középkor jótetteit élvezte, irodalommal, közigazgatással és komunalizmussal: mikor egyesek megjelentek, a többiek már a Reneszánsz kezdetét élték.

Mindez dicséretre való ok, melyet viszont az csorbít, hogy az Erdélyben írt vers nem valami fényes, mint ahogy a könyvészek sem és az itteni tájakon levő Reneszánsz sem: satnya paloták, fáradt plasztikák, másodrangú filozófiák, középszerű teológia – a kálvinista Reformon kívül, amit viszont váratlan sikerrel alkalmaztak. Sokkal érdekesebbek voltak a katonai stratégiák, a diplomácia és a reneszánsz kormányzatok.

Az erdélyi vezetők meg tudták akadályozni a beavatkozásokat és hamar véget vetettek úgy a parasztfelkeléseknek, mint a vallási felkeléseknek és a hazai Corvin, Báthory és Bethlen családok elfoglalták Magyarország és Lengyelország trónjait, ők lévén az egyedüli szuverén házak, melyek az európai dinasztia-rendszerhez csatlakoztak a romániai rövid Hohenzollern monarchiáig.

Ugyanazok a családok vitték csúcspontra a reneszánsz politika szokásait, melyről az olasz államok nem is álmodtak: cselszövéssel és diplomáciával, az erdélyi fejedelmek és nemesek beleavatkoztak a szomszédok és a német és török birodalmi udvarok politikájába; felkeléseket, árulásokat és elrablásokat finanszíroztak, rájuk erőltették gazdasági érdekeiket és kiegyenlíthetetlen erő-tőkét létesítettek a modern korig.

Gabriel Miloia