„Az Úr a temetőben is Jó Pásztor”

A Rulikowski temető városi ravatalozója előtt tegnap is megtartották a halottak napi temetői istentiszteletet, amelyen Veres-Kovács Attila hirdette Isten igéjét.

Alapigeként a 23. zsoltárt olvasva fel, amely vigasztaló üzenetként hordozza: a Jó Pásztor mindenütt jelen van, a temetőben is, és felemel a nyomorúságból.

Halottak napján az emberi lelkeket a veszteség szomorúsága járja át, elhunyt szeretteinkre emlékezve azoknak hiánya járja át szívünket. A temetői istentiszteleten azonban az igét hirdető lelkipásztor a megfordított perspektívára mutatott rá: ezúttal nem a ravatalra esik tekintetünk, hanem egyedül Isten vigasztaló igéjére. Az alapigeként szolgáló 23. zsoltárt Dávid a lélek békességében szerezte, nem a veszteséget emeli ki, hanem mindazt a jót, amit Istentől kapott. A temetőben a síroknál megállva nem a föld mélyén fekvő halottra gondolunk, hanem azokra a lelki ajándékokra, amelyeket elhunyt szeretteink életük során adtak nekünk, mindarra, ami által mi gazdagabbak lettünk, emelte ki igehirdetésében a lelkipásztor. Ezek az ajándékok pedig sokszor többek annál, amit elvesztettünk. Nem a veszteségre kell tehát koncentrálni, hanem arra, hogy a Jó Pásztor minden nyomorúságból kivezet, az életet őrző Jó Pásztor bő legelőkre vezet és megvidámítja a szomorú szívet. „Lelkem megvidámítja az Úr” – azaz helyreállítja, megújítja az életet. Nincs olyan sötét helyzet, amiből a Jó Pásztor fel ne hozna, hiszen, ahogy a zsoltárban is énekeljük: „Ha a halál völgyének árnyékában járok is, nem félek a gonosztól” – hangzott el a halottak napi istentiszteleten.

János Piroska