Némi értelmezés és tévelygések (VI. rész)

Sokkal érzékenyebb a gyermekek jelenléte a tüntetők között, mert miközben dicséretes dolog nevelési ürügyet felhozni a megjelentetésük háttereként, teljesen másként állnak a dolgok amikor a gyermekek televíziós csatornáknak nyilatkoznak, táblákat lóbálnak és gyermek mivoltukhoz alkalmazott különleges szlogeneket kiáltanak. Amikor nyolc éves voltam, egy családi barát az ölében tartott a vezetői ülésen és egy letaposott mezőn engedte, hogy kormányozzak, miközben az autó lassan haladt. Semmiképp sem engedte, hogy egyedül üljek a kormányhoz, vagy, hogy egy igazi úton vezessek. Amikor kilenc éves voltam, apám magával vitt, hogy lássam, hogyan kell szavazni. Bementünk a fülkébe, kinyitottuk a szavazólapot és Costantinescu úr nevére tette a pecsétet, a saját kezével, nem az enyémmel. Ugyanígy állnak a dolgok a gyermekek részvételével a tüntetéseken: a szülői nevelés és emberi pajzsként történő felhasználásuk között a különbség az, hogy ők a valóságban is részt vesznek a tüntetésen. Ez viszont bármilyen törvényen felül áll: nincs szükség a Gyermekvédelmi Hivatal abszurd közbelépésére ahhoz, hogy lássuk, hogy nem egy normális dolog politikai tanácsokat kapni egy öt éves kislánytól, mert ilyet egész egyszerűen nem lehet csinálni.

A gyermek megkoronázása egy mélyebb rendetlenség szimptómájának egyike, egy gyermekes szemtelenségé, mely virtuális kikiáltásokban és fórumokon nyilvánul meg, a szülők iránti megvetésé. Nem a klasszikus és bizonytalan generációk közötti konfliktusról beszélünk. A konfliktus legelőször nem egy eszmék és érvek közötti ellentmondás formájában jelenik meg, hanem egy valószínűtlen és természetellenes gyámságéban: a gyermekek oda jutnak, hogy úgy beszélnek saját szüleikről, mintha hülyegyerekek, szerencsétlenek lennének, akiket szelíden vagy erővel az egyenes, világos útra kell hozni, melyet csak ők ismernek. Ám a magatartás kulcsa nem az információ, nem is a műszaki fejlődés és nem is a változások felgyorsulása, hanem a tisztelet mélységes hiánya: olyan generációk, melyek az iskolában is tanulták, saját bőrükön is tapasztalták, hogy a szüleiknek hazudni kell és magukat a legerősebbiknek alávetik, oda jutottak, hogy szülő módjára viselkedjenek az anyjukkal és apjukkal, mihelyt az anyagi helyzetük nagyobb erővel ruházta fel őket.

Az egyik tábla jobban felhívta a figyelmemet, mint bármelyik másik. Azon ezt írta: „ti korruptak vagytok, gyávák és árulók”. Az a „ti” a fontos, mivel az egész gyávaság, korrupció, árulás és méltatlanság átfolyik a Másikba, akit az egész világ mocska terhel, mintha a bűnrészesként elfogadott hírhedtség nem érintené meg azt, aki elviselte amíg a visszaélések az ő javát szolgálták. Máig, az ujjaimon meg tudom számolni azon „elit” iskolák és egyetemek végzőseit, akik nem másoltak egyetlen tantárgynál sem az érettségi vizsgákon, egyetemi vizsgán, vagy akik nem vásárolták meg az elnézést az elkövetett törvénytelenségekért. A képmutatás semmiképp sem eretnekség. Vétek. Az eretnekség máshol található: az a „ti” nemcsak a saját, szellemi mocsok kiszivárgása, hanem az Erő hazug megtestesítése.

Gabriel Miloia