Restaurálták az ortodox zsinagógát Nagyváradon

Hét év után vége felé közeledik a nagyváradi Zárda (Mihai Viteazul) utcai zsinagóga felújítása, nemsokára egy előzetes avatóünnepség is lesz. A munka menetéről, a zsinagóga jelenlegi állapotáról, további tervekről érdeklődtünk. Az 1890-ben épült zsinagóga egészen hét évvel ezelőttig szinte semmilyen felújításon nem esett át

Minden apró részletre figyelniük kellett, hiszen az egyik fontos szempont az volt, hogy lehetőleg az eredeti kinézetet állítsák vissza, azaz ne csupán felújítsák, hanem restaurálják az épületet, mondta el a Bihari Naplónak Seidler András, a Nagyváradi Zsidó Közösségi Központ igazgatója. Ez pedig nem kis munka volt, hiszen az 1890-ben épült zsinagóga egészen hét évvel ezelőttig szinte semmilyen felújításon nem esett át.

Nem volt veszélytelen

Először a régi tetőszerkezetet restaurálták, addig ugyanis, amíg beázott, semmi másnak nem foghattak neki. A gerendák egy részét kicserélték, a tető fémburkolata új, de az ónlemezből készült makk formájú díszítőelemek a régi mintázat szerint készültek. Utána következett az alapzat megerősítése. Abban az időben, amikor a zsinagóga épült, nem volt szokás erős fundamentumot építeni, s az évtizedeken keresztül arra járó villamos is hosszú időn át „rázta” az épületet. Az aláalapozás nem volt veszélytelen, egy rossz mozdulattal ki lehetett volna billenteni az egész épületet, mondta el lapunknak a közösségi központ igazgatója. Műemlék épületről lévén szó, minden mozzanatot nagy figyelemmel kellett kidolgozni, minden munkafázist külön engedélyeztetni kellett a Kolozsvári Műemlékvédő Intézetnél. A munkálatok Pușcaș Cristian építész terve alapján zajlottak, róla érdemes tudni, hogy időt és pénzt nem kímélve bejárta Európa főbb zsinagógáit, hogy tanulmányozza a kinézetüket, stílusukat, s megfelelő információi legyenek arról, hogyan a legalkalmasabb ezeket felújítani. Eddig minden nagyváradi zsinagógát az ő terve alapján újítottak fel, tudtuk meg.

Lépésenként

A munkafázisok lépésenkénti engedélyeztetése egyébként a hét éves időszakban is tükröződik, mondta Seidler András. Hamarabb is elkészülhetett volna, de legalább így biztos, hogy az épület legalább ötven, de az is lehet, hogy száz évig a megérdemelt módon fog kinézni.

A padok az emeleti padlódeszkákból lettek kiegészítve, fontos szempont volt, hogy az építés időszakából származó fát használjanak fel. Szükséges volt füstriasztók és egyéb, tűzvédelmi berendezések felszerelése, ezek egy kissé megbontják a XIX. századi stílust, de a belső falakat az eredeti mintákkal festették le (ez két évet vett igénybe), meghagyták az eredeti, hatszög formájú beton padlólapokat (persze ezeket újra rögzítették), a csillárok és állólámpák is eredetiek, több világítótest esetében szinte teljes restaurálásra volt szükség, az üvegburák külön erre a célra készültek. A csillárok egyébként nem lánc, hanem az eredetiekhez hasonló gázvezetéken keresztül kapcsolódnak a mennyezethez – kezdetben ugyanis a teljes világítás gázzal működött. A világítótesteket egyébként ugyanaz a mesterember restaurálta, aki a pesti, Dohány utcai zsinagógában végezte el ugyanezt a munkát.

Vasszalag a falban

Komoly beavatkozásokra volt szükség ahhoz is, hogy az épület tartószerkezete megfelelő biztonságot nyújtson. A munkálatok közben fedezték fel, hogy bár a zsinagóga építésekor a vasbeton fogalmát még nem ismerték, mégis, a magas falak merevítésére az ablakvázak közé vasszalagokat feszítettek ki, melyeknek a szerepe a téglafalak merevítése volt.

A színes üvegablakokat is a régiek mintájára készítették el, az üvegek hajón érkeztek Amerikából. Seidler Andrástól azt is megtudtuk: a váradi ortodox zsinagóga a valamivel kisebb dési és a szatmári zsinagógák „hasonmása”, amazok viszont nem lettek felújítva. Amikor nem lehetett tudni, hogy hol, milyen mintát, illetve színt kell reprodukálni, a másik kettő kinézetét vették alapul.

Most már csak apró simítások vannak hátra – néhány pad még hiányzik, az ülőkéket utólag fogják felszerelni. Újdonság, hogy az ülések alatt padlófűtés is van. A zsinagóga még nem nyílt meg, hiszen még hátravan az újraszentelése. Ha majd megnyitja kapuit, remélik, hogy a mellette lévő imaház felújításához is nekikezdhetnek.

Köszönet

Koppelmann Félix, a Nagyváradi Zsidó Hitközség elnöke hangsúlyozta: hálás mindazoknak, akik szellemi, vagy anyagi szempontból hozzájárultak Nagyvárad, sőt, Románia e gyöngyszemének a felújításához. „Mindenkit felsorolni egy teljes újságoldalt venne igénybe, de kiemelném a román kormányt, a prefektúrát, a megyei tanácsot, Nagyvárad Polgármesteri Hivatalát, a Romániai Zsidó Hitközségek Országos Szövetségét, a Caritatea alapítványt, az American Jewish Joint Distribution Committee (JDC) segélyszervezetet, a szövetség rabinátusát s nem utolsó sorban a Nagyváradi Zsidó Hitközség tagjait és szimpatizánsait, a Romániából elszármazott zsidókat és nem zsidókat, származástól és felekezettől függetlenül, akik nem feledkeztek el Nagyváradról, azokat a hitet, kultúrát és művészetet szerető embereket, akiknek a közös erőfeszítése nyomán valósulhatott meg mindez” - emelte ki a hitközség elnöke.

Mint megtudtuk, a tervek szerint a napokban szervezik meg a zsinagóga előzetes felavatását jeles meghívottakkal, egy vallásos ceremónia keretében, amelyet követően fellép majd a hitközség klezmer együttese is.

Történeti adatok

A nagyváradi ortodox zsinagóga az egykori Zárda utca, a mai Mihai Viteazul utca elején található. 1890-ben épült fel, tervezője Bach Nándor, a szatmári Várdomb utcai zsinagóga tervező építésze, kivitelezője Knapp Ferenc építőmester. Udvarán 1908-ban, Incze Lajos tervei alapján egy szerényebb kivitelezésű imaház is épült, illetve ugyanitt található az ortodox hitközség koncentrációs táborokba elhurcolt tagjainak emlékműve is.

Neumann Andrea