Toldi, a múlt és a jelen hőse

A Toldi című elbeszélő költeménnyel folytatódott hétfő este a nagyváradi Szakszervezetek Művelődési Házában a VI. Nyári Színházi Fesztivál. Az egyszemélyes produkcióban Csőre Gábor tündökölt. Egy, csak egy legény volt talpon hétfő este a nagyváradi Szakszervezetek Művelődési Házában, a nyíregyházi Mandala Dalszínház, az RMDSZ Bihar megyei szervezete, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség és a Partium Alapítvány közös lebonyolításában zajló VI. Nyári Színházi Fesztiválon, de nagyon: Csőre Gábor színművész, egy személyben a 200 éve született Arany János Toldi című elbeszélő költeményének valamennyi szereplője. Az előzetes beharangozó alapján számítani lehetett arra, hogy valami rendkívüli, emlékezetes művészi produkcióról van szó, de hogy ennyire jó és felejthetetlen lesz, arra talán kevesen gondoltak. Persze, azért a terembe belépve már sejthető volt, hogy valószínűleg valami szokatlan fog történni, hiszen emlékeink szerint az érettségi tananyag részét képező műben nincs olyan jelenet, hogy Toldi egy lepukkant buszmegállóban álldogál, vagy legalábbis egy annak tűnő létesítmény előtt, hiszen mint utólag kiderült, ez valójában nem is az, aminek látszik, hanem a szinte álló mozgásban levő címszereplő mászókája, létrája, de ami ennél is fontosabb, kelléke, eszköze, kivetítő „vászna” az igényesen koreografált vizuális effektusoknak, látványvilágnak.

Teljesítmény

Akik tehát annak reményében váltottak bérletet, vagy jegyet, hogy majd jönni fog egy öltönyös fickó, aki unalmasan elszavalja az elbeszélő költeménye összes versszakát, azoknak bizony csalódniuk kellett, méghozzá erősen. Illetve dehogy, hiszen valamennyi mondat elhangzott- egyhuzamban, közel két órán keresztül, megszakítás nélkül, ami külön értékelendő színészi teljesítmény-, csak másképp. Korszerűen, néha aktuális áthallásokkal gazdagítva, és annak ellenére sem anakronisztikusan, hogy gitárszóló és csengőhang is felcsendült- és akkor ezen ponton feltétlenül említést kell tennünk a két zenészről, Barabás Béláról és Galántai Zsoltról is, aki, ahogy mondani szokás, jókor voltak jó helyen-, valamint sörös dobozok és nemzeti címerrel ellátott baseballsapka, illetve melegítőfelső is a látvány részét képezték.

Valahogy emígyen alakultak át tehát az elismerésért és megbecsülésért a 14. században küzdő fiú, vagy ha úgy jobban tetszik, nagy erejű vitéz lebilincselő kalandjai egy igazi, mai, 21. századi történetté, vált Toldi Miklós a hősiesség és a bátorság, a kitartás és a hűség, a becsület és az emberség példaképévé ismét, sokadjára. Bizonyítva, hogy giccs, túlzott melldöngetés és pátosz nélkül is lehet érzékeltetni és érezni azt, hogy milyen jó és büszkeség magyarnak lenni.

Ciucur Losonczi Antonius