Csikidám és tücsökzene a majálison

Az idén május 7-én, vasárnap szervezték meg a Minden magyar majálisa elnevezésű rendezvényt a nagyváradi várban a XXVI. Festum Varadinum keretében. A délutáni és esti órákban a koncerteké volt a főszerep, fellépett Gryllus Vilmos és az R-Go együttes is.

Rengeteg érdeklődőt, hatalmas tömeget vonzott a vasárnap délutáni, illetve esti órákban is a Pro Rogériusz Kulturális és Közösségi Egyesület, az Ovisuli Egyesület és a Szigligeti Alapítvány által a XXVI. Festum Varadinum keretében a régi helyszínen, vagyis a vársáncban megszervezett Minden magyar majálisa. A rendezvény ezen fele olyan Bihar megyei táncműhelyek színpadi produkcióival kezdődött, melyek az elmúlt évek folyamán méltán arattak sikereket, zsebeltek be különféle díjakat számos hazai és külföldi megmérettetésen.

Az egyik ilyen a több csoporttal is remekelő Unique Dance Stúdió volt, a fiatalok dinamikus és látványos show műsora ahogy esetükben lenni szokott, sőt egyenesen elvárt, hiszen ez a népszerűségük egyik fokmérője, a nézők fülsiketítő üdvrivalgása, hangorkánja közepette zajlott. Nem csökkent a decibel ereje a székelyhídi Tini Dance Center felléptekor se: az egyszerű halandók csak kapkodták a fejüket, hogy mire képesek a táncoló, mozgó, forgó, a gravitációt szinte meghazudtoló fiatal emberi testek.

Tücsök

A továbbiakban Gryllus Vilmos a közeli kis színpadon gyűjtötte maga köré a családokat, a gyermekek magától érthető, természetes lazasággal vették körül őt és a gitárját. Énekelt nekik megzenésített költeményeket Kányádi Sándortól, mesélt sárkányról és hős lovagról, tigriskölyökről és tücsökről, annál is inkább, hogy ezen kis ciripelő lény latin neve, soha sem fogják kitalálni... gryllus. Talán mondanunk sem kell, hogy a népszerű előadóművész hosszú perceken keresztül dedikált, állt modellt közös fényképekhez rajongóinak.

Ozsváth József magánénekes örökzöld slágerekkel örvendeztette meg hallgatóságát, majd a debreceni Desperado együttes következett. A popzenei trió (Betti, Zsolti és Zoy!) 1998-ban robbant be a köztudatba, hagyott nyomot a most harmincas éveit taposó korosztály emlékezetében, annak köszönhetően, hogy ontani kezdte magából az olyan slágereket, mint a Tanár Úr!, az Akarom őt!, a Gyere és álmodj, a Szomorú alkalom, a Rajtad múlik, az Ég veled! vagy a Táncolj!, melyek a vársáncban is felcsendültek.

A Soulwave és a Welhello zenekarok már a közelmúlt produktumai, ennek megfelelően inkább a tizen- és huszonéves korosztályból kerülnek ki a csodálóik. Jellemző, hogy a Wellhello-s Fluor Tomit és Diazt valósággal „széttépték” vagy hazavitték volna a rajongóik, ha nem lettek volna csendőrök és kordonok.

[embed]]

Csikidám

És most egy személyes vallomás következik: az R-Go együttest és Szikora Robit e sorok szerzője először 1990 elején látta a kolozsvári Diákművelődési Házban, ez volt talán az első olyan magyarországi zenekar, mely a rendszerváltás után fellépett a kincses városban, és rögtön utána még egyszer megtette ezt. Az újdonságként ható élő koncert varázsa mellett megmaradt bennem, hogy milyen hihetetlenül sokat mozog Szikora Robi, szinte alig láttam őt megpihenni. Nos, bár azóta eltelt több mint 26 év, ez mit sem változott: a már hatvanas éveit taposó énekes még mindig pozitív értelemben vett mozgástúltengésben „szenved”, és maradt a csikidám stílus, csak valahogy a gidák nem öregszenek, aminek valószínűleg, sőt biztosan az lehet a magyarázata, hogy időnként kicserélődnek... Olyan közismert szerzeményekre lehetett tombolni most is, mint a Szeretlek is meg nem is, a Bombázó, a Tiszta erőből nyár, a Te csak mindig akkor sírsz, a Ballag a katona vagy a Ne félj, te kis bolond. Az idei majális színpompás tűzijátékkal ért véget.

Ciucur Losonczi Antonius

[embed]]