Kommentár: A köztársaság vége (II./II. rész)

Az új ördög kivételesen emlékeztet minket a régire, mégpedig azzal, hogy ő maga mértéktelen, és nem ismer határokat, mert bármilyen is a győzelem, barmennyire is kicsi, az ellenség megsemmisítésével kell folytatódjon, és lehet, hogy a politikai élet befelyezésével kell végződjön.

Vegyük csak a választásokat, a győztes párt történelmi eredménnyel vált egy koalíciós kormány rangidős tagjává. De a győzelem teljes és végrévényes kellett hogy legyen, ám azzal a 45%-al, (ami tehát 50% sem) senkinek nem volt hatalma arra, hogy a győzelmi diadalmenet útját állja, még az elnök hatalma sem, az alkotmány sem, a büntetőjog sem, a kivizsgáló szervek sem, és még a vezetők akarata sem, sem a jó akarat, sem semmiféle mérlegelés nem állta ennek útját. És az új ördög hogyan mutakozik? Mit eddig, mert csak a naiv hihette azt, hogy a düh meg fog állni a sürgősségi rendelet eltörlésével, semmiképpen sem, ez volt az az aprócska siker amire aztán a tüntetők erejét és hitelességét epítették, vesszen a kormány, oszoljon fel a parlament, és legyenek új választások, és a másik, a másik ne is létezzen.

De az új ördögnek új tulajdonságai is vannak, amik allatomosan vonzónak mutatják, varázserővel rendelkezik. Éppen ezért nem fogom elmagyarázni azt a különös jelenséget, amely során a környezetemben lévő értelmiségiek és művészek, akik mindig kitűnnek mértéktartásukkal, most a tüntetők mellé álltak. Egy méltó polgári magaviselet példája, mondhatják egyesek, de tévednek.

Mivel a legközelebbi barátom, aki egy művészeti galéria vezetője és nemzetközi művész is, felkapta a szlogent “aki nem ugrik, az nem akar változást”, egy ismert doktornő, aki a karrierje csúcsán van, azt kiabállta, hogy “Tolvajok, tolvajok”, egy író-újságíró egy transzparenst rázott azzal a felírattal hogy “Dragnea, a fogaidra fegyház van írva”. Itt nem az öntudat ébredését látjuk hanem annak elszenderedését, mert művészek, a betűk és orvoslás emberei, a társadalom és a kultúra pillérei akiknek a hivatása az hogy vezessenek és ne romboljanak, értéket hozva és mércéket állítva. A kiabálások csak azoktól elfogadhatóak, akiknek nincsenek intellektuális képességeik arra ,hogy rendet csináljanak a közéletben. A művész feladata az, hogy alkosson, a rosszról is, ha annak fogja fel, és a kortárs technológia segít neki abban, hogy az alkotását időben elkészítse és bemutassa. Az orvos, amikor úgy dönt ,hogy be akar avatkozni a nép dolgaiba, teljesen helyénálló ha ír az újságoknak, vagy ha intrjúkat ad, mert a mondanivalója befolyással bír és figyelmet kelt. Az újságíró feladata az, hogy gondolatokat nyilvánítson, cikkeket írjon és tényeket mutasson be, és ne hétköznapi vicces megszólásokat rázzon a magasba.

Többen is a kedves olvasók közül ismerik az egyik nagyváradi kezdeményezésemet, a "fiatal szakemberek" nevű platformot, ahol szakemberek és kultúrával foglalkozó személyek kifejthetik a közösségeinkhez kapcsolódó véleményeiket. A kedves olvasó nem tudja, hogy milyen hatalmas szervezési erőfeszítésbe kerül művészek, újságírók és írók arra való mozgósítása, hogy leírják a gondolataikat, még akkor is ha a gondolkozás éppen a szakmájuk tárgya. Nem kis csodálkozással néztem ahogy a tüntetések alatt egy YPO-író sem adott ki semmiféle írást a történések kapcsán, de az meglepett, hogy azt láttam, hogy kiabáltak és lángot szítottak az utcán. Amikor egy író, írás helyett kiabál, lustaságról tesz tanúbizonyságot. Pedig a lustaság egy halálos bűn.

Akkor azon meglepődjünk-e, hogy a modern történelem legműveltebb generációja, akik a legműveltebbek és legvisszafogottabak, csatlakoznak a kollektív hisztériához és nyomáshoz, vagy csak fintorogjunk azon, hogy na, még egy elit generáció aki nem akar elitként viselkedni? Vagy, miközben ezek a gondolatok járnak a fejünkben, a dolgok a következőképpen alakulnak. Látunk egy korrupt kormányt, egy hazug sajtót, egy mérges tömeget, egy tapasztalatlan elnököt és leláncolt intézményeket, amiknek a láncait azoknak a féligazságai húzzák halálosan szorosra, akik ahelyett, hogy feladatukat teljesítve enyhítenének a láncok szorításán, nemhogy ezt nem teszik, de tolerálják. De ha azt vesszük, hogy a köztársasági elnök egy fiatalokkal teli szórakozóhely felgyújtásával való megvádolása aljas hazugság, akkor az "eredeti demokrácia", a "kommunistaellenes demokrácia" és újabban, a "demokratikus puccs" mind olyan féligazságok, amik a "demokratikus puccs" lehetőségét inkább megteremtik ,mint a "jogállam" kimúlásáét. Egy olyan köztársaságnak, ahol az elnök szájából olyan könnyen jönnek ki hazugságok mint, a miniszterek, a riporterek és a "szép és szabad" tüntetők szájából , megvannak számlálva a napjai. Azok pedig ,akik arról lelkendeznek, hogy a társadalom öntudata fel fog ébredni, emlékezzenek arra, hogy a vad természetben is a legéletretermettebb fióka a legéhesebb.

Gabriel Miloia