Allegorikus répafőzelék, avagy a család kudarca

Két friss, elgondolkoztató, de fenntartásokat is gerjesztő előadást láthattunk a HolnapUtán fesztivál nyitónapján, április 6-án Nagyváradon az Árkádia Bábszínházban, illetve a kőszínházban.

A Kolozsvári Állami Magyar Színház Homemade című, Vargyas Márta által rendezett darabjával kezdődött el a HolnapUtán Fesztivál az Árkádia Bábszínházban csütörtökön délután. A Homemade nem pusztán az alkotói szabadságra és a fantáziára támaszkodik, hanem egy kutatással egybekötött alkotói folyamat eredménye: 2016 márciusában több mint hetven mélyinterjút készítettek Erdélyben élő 12 és 19 év közti fiatalokkal, illetve felnőttekkel, főként a szülő–gyermek kapcsolatra helyezve a hangsúlyt. A végeredmény pedig egy nagyon aktuális, mai problémákat felvető, interaktív produkció lett, melynek alapkoncepciójához tartozik az előadás utáni közönségtalálkozó is, ami ezúttal elmaradt, mert a nézők jórésze sietett át a színházba a HolnapUtán fesztivál következő előadására.

Csak az árnyék

Maga a darab hitelesen mutatja be az európai, ezen belül a romániai magyar családok életének sötét oldalát, melynek kifejező megjelenítését a kifogástalan, a legmagasabb művészi hitelességű színészi alakítások biztosítják, viszont a rövid jelenetekből, felvillantott esetekből, helyzetekből kirajzolódó összkép egysíkú és lehangoló abban az értelemben, hogy kizárólag csak az árnyoldalakat mutatja meg. Persze, a színház a konfliktusok bemutatásának a terepe, mivel azonban esetünkben hangsúlyozottan szociológiai kutatás képezi a megformált anyag alapját, ami a műalkotásnak tudományos megalapozottságot kíván kölcsönözni, ezért a nézőben is felmerül a valóság minél átfogóbb és árnyaltabb bemutatásának az igénye. A Homemade-ben megjelenített rengeteg negatív példa viszont – válás, iszákosság, apagyilkosság, irigység, családon belüli erőszak, túlzott anyagiasság, kommunikáció hiánya, generációk közötti meg nem értés, stb. –, mely a most igen aktuális Kék bálna eszement játék megtárgyalásában csúcsosodik ki, azt sugallja, hogy a család intézménye kötött pályán mozog, ráadásul mindegyre vakvágányra fut. Ennek a determinisztikus családképnek egyik eklatáns példája volt az előadásban a két lánygyermek párbeszéde, amelyben egyikük azért cikizte az anyját, mert nem boldog, a másik meg azért szapulta a szüleit, mert idős korukban is még szerették egymást.

Problémás problémafelvetés

Hogy mennyire egysíkú volt az előadásban láttatott családkép, annak tökéletes igazolását láttam a második felvonás elején a közönséget bevonó interaktív játékban is, amelynek keretében a nézőknek arra a kérdésre kellett reagálniuk, hogy miért gyűlölik a szüleiket. Egy ilyen kérdés hatásvadászatra kiválóan alkalmas, ugyanakkor egyfajta pszichoanalitikus irányba tereli a közönség gondolatait anélkül, hogy legalább a lehetőség szintjén megmutatná azokat a váltókat, melyeknek segítségével elterelhetőek lennének a családok a vakvágányról, ha már a szociológiai felmérés során egyetlen olyan konkrét esettel sem találkoztak, amikor a család, ha csak szegről-végről is, de normálisan működik. A színpadon az előadás kezdete óta rotyogott valami egy nagy fazékban a családi fészek kajaszagú allegóriájaként. Mint kiderült, répafőzelék volt, amivel meg is kínálták a színészek a közönséget a darab végén. Ez interpretálható a művészek kedvességének, odafigyelésének a gesztusaként, de felfogható egy az előadásban kudarcot vallott gesztus megismétléseként is. A darabban ugyanis elhangzik a szegény ember meséje, aki egész évben szedi a répát a „német fasisztáknak”, és mikor váratlanul hazatoppan, az asszonynak hirtelenében nem jut eszébe más, mint hogy a férj által gyűlölt répafőzeléket készítse el számára, aminek fogyasztásába az apa bele is pusztul. A Homemade is egy ilyen répafőzelék, és a közönségben múlik, hogy a torkán akad-e, vagy ennek a gyomrot megfekvő kosztnak az elfogyasztásából megerősödve, megvilágosodva kerül-e ki...

Pap István