A Kék Bálna „játék”, amely gyermekéleteket követel

Miután úgy tűnt, hogy Romániában is áldozatokat szed, a hazai hatóságokat is elkezdte foglalkoztatni a Kék Bálna. De miről is szól ez a „játék” és mit tehetünk ellene? Megpróbáltuk összegezni.

A Kék Bálna 2013-ben jelent meg Oroszországban, az első áldozat Rina Palenkova volt, aki 2015 novemberében a vonat elé feküdt, s szörnyethalt. A lány azóta egyféle szimbólumává vált a „játéknak”. Jelenleg több mint száz fiatal halálát hozták összefüggésbe a Kék Bálnával, a legfrissebb oroszországi statisztikák szerint 2016-ban hatvan százalékkal több gyermek vetett véget önkezével életének, mint az előző évben.

„Boldogan haltak meg”

A játék, mint időközben kiderült, az orosz Facebooknak is nevezett Vkontakte oldalon létesült f57 nevű csoporton belül működött. A felület egyik létrehozója Filipp Lisz (azaz Róka, valódi nevén: Filipp Bugyejkin) tavaly novemberben, két nappal mielőtt letartóztatták, interjút adott a Saint-Petersburg.ru – oldalnak, melyben elismerte, hogy valóban kamaszokat késztetett öngyilkosságra. Részlet az interjúból: „Igen, tényleg ezt tettem. Ne izgulj, meg fogod érteni. Mindenki meg fogja érteni. Boldogan haltak meg. Megadtam nekik azt, amit a valós élet nem: melegséget, megértést és kommunikációt”. Álláspontja szerint vannak értéktelen emberek, „hulladékok”, tőlük állt szándékában megtisztítani a társadalmat. Valójában kiegyensúlyozatlan, szomorú, depresszióra hajlamos tinédzsereket szemelt ki.

A „játék” arról szól, hogy az adminisztrátorok, vagy „mentorok” különböző feladatok elé állítják a fiatalt, s a végső, azaz az ötvenedik feladat az, hogy öngyilkosságot kell elkövetnie. Minden egyes feladatot bizonyítékként rögzítenie is kell.

Az egyik első feladat az, hogy a csoport nevét zsilettel a kezére kell karcolnia, később olyan kihívások következnek, melyek során horrorfilmeket, depresszív zenét kell hallgatniuk, veszélyes helyekre kell menniük. Egy másik feladat, hogy saját maguknak egy bálnát kell metszeniük az alkarjukra. A későbbi feladatok nagy része arról szól, hogy a tinédzsernek fel kell kelnie hajnalban és az adminisztrátor által küldött depresszív tartalmú felvételeket kell megnéznie. Minden egyes teljesített feladatot fotókkal kell bizonyítania.

Tendenciává vált

Amint a játék kitalálója elmondta, az egész folyamat alatt az adminisztrátor kommunikál a kiszemelt áldozattal. „Szükséges, hogy különböző feladatokat végezzenek el, hogy beszéljenek magukról, hogy kommunikáljanak. A dialógus során világossá válik, hogy ki kicsoda. Később a Skype-on transzállapotba hozom őket, hogy megtudhassak róluk bizonyos dolgokat, aztán hoznak egy döntést.” – mondta az interjúban Filipp Bugyejkin, aki azt is kifejtette: arra is figyelt, hogy a kiszemelt fiatalok ne aludjanak eleget, ugyanis így az agyuk fogékonyabbá vált a külső hatásokra. Időközben több hasonló csoport létesült, ezeknek állítása szerint nincs közük hozzá. Az interjú során Bugyejkin kifejtette, hogy nem fél a letartóztatástól, mert nem tartja magát bűnösnek: ő nem ölt meg senkit, csak érvekkel alátámasztva elmagyarázta, miért jobb számukra a halál, mint az élet. Persze valójában nem csupán erről volt szó: azok a gyerekek, fiatalok, akik elkezdték a játékot, de később ki akartak szállni, utóbb arról számoltak be, hogy fenyegető tartalmú üzeneteket kaptak – az adminisztrátorok azt a látszatot keltették, hogy a markukban vannak, mindent tudnak róluk és úgysem menekülhetnek.

Nincsenek áldozatok?

Bár Bugyejkin tavaly november óta börtönben van, úgy tűnik, a játék nem szűnt meg, s újabban a jelek szerint Romániába is begyűrűzött. A hazai sajtóban megjelent hírek szerint a közelmúltban egy 11 éves Dâmboviţa megyei kisfiú felakasztotta magát vélhetően a játék miatt, majd pedig kilenc Argeş megyei diák vágta meg magát, s a hatóságok ismét a Kék Bálnára gyanakodtak. Szintén márciusban történt, hogy kis híján a játék áldozatává vált egy 19 éves feketehalomi lány. A Brassó megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság közleménye szerint az állami gondozásban lévő lány kíváncsiságból csatlakozott a játékhoz, s rövidesen mobiltelefonjára érkezett egy térkép a pontos tartózkodási helyével, illetve egy utasítás arra, hogy keresse fel az egyik megjelölt utcát, „ahol biztonságban lehet”. A lány megijedt, kikapcsolta a telefonját és értesítette a központ vezetőit, jelenleg rendőrségi vizsgálat zajlik az ügyben. Más gyerekek arról számoltak be, hogy az adminisztrátorok telefonon keresztül fenyegették őket „a nyomodban vagyunk” és ehhez hasonló üzenetekkel.

Mindezek nyomán a hazai hatóságok is elkezdtek foglalkozni az üggyel. Carmen Dan belügyminiszter a napokban elmondta, hogy a fővárosban a rendőrség találkozókat tart a témáról a bukaresti iskolák diákjaival, ugyanakkor a kérdéssel a Román Hírszerző Szolgálatot ellenőrző parlamenti bizottság is foglalkozni kíván. Kevéssel később azonban a belügyminiszter kijelentette: a rendőrök 54 esetet vizsgáltak ki és nem nyert bizonyságot, hogy kapcsolatban állnának a Kék Bálnával. „Romániában nincsenek áldozatok” - jelentette ki.

Öleljük át

Nagyváradon, információink szerint a tanfelügyelőség felhívására több iskolában is osztályfőnöki órákon beszélgettek a gyerekekkel arról, hogy mit fontos tudniuk és betartaniuk internetezés közben saját biztonságuk érdekében. Egyes tanintézetekben a legfontosabb tudnivalókat nyomtatott formában is megkapták a diákok.

S hogy mi lehet a lelki háttere annak, hogy egy fiatal ily módon befolyásolható? Kiss Emőke pszichológus ezzel kapcsolatban a Bihari Naplónak kifejtette: az internetnek hasznos és káros oldalai aspektusai egyaránt vannak, az viszont egyértelműen káros, ha a táblagép, az okos-telefon „kiszorítja” az egyéb tevékenységeket. Fontos, hogy a szülők kommunikáljanak a gyerekekkel, a meghitt beszélgetések, közös családi programok sajnos egyre ritkábbak. Egy tíz-tizennégy éves gyerekkel még nyugodtan el lehet menni kirándulni, sajnos a szülőknek kevés az idejük, teljesen lefoglalja őket az, hogy megteremtsék a család anyagi hátterét – pedig sokszor fontosabb lenne, hogy lelkileg is foglalkozzanak a gyermekkel. Mert ha egy gyermek megkapja otthon azt a törődést, nevelést, amire szüksége van, akkor nem lehet olyan könnyen befolyásolni, beépül a tudatába, hogy mi jó és mi nem és nagyobb korában képes helyes döntéseket hozni egyedül is. Fontosak a jó minták, másképp a gyermek elveszett, azt sem tudja, hol tart. Tapasztalta, hogy vannak gyerekek, akik annyira el vannak hanyagolva, hogy arra vágynak: bárcsak ütné meg őket a szülőjük, legalább így éreznék, hogy megérinti őket. A szülők sokszor ridegek, pedig fontos átölelni a gyermeket, hogy érezze, van valaki mellette. Ami mostanában történik egyfajta SOS -jelzés, a huszonnegyedik óránál tartunk, cselekednünk kell, hívta fel a figyelmet a pszichológus. Az iskolai pszichológusok is sokat tehetnek, az érdekvédelmi szövetségek, sőt, a politikai pártok is feladatuknak kellene tekintsék, hogy foglalkozzanak a gyermekeinkkel. Arra is kitért: véleménye szerint az iskolai pszichológusoknak aktívabban kellene fellépniük, sokszor a gyerekek, akik hozzá kerülnek, nem is ismerik őket. Az is gond, hogy az iskolákban javarészt román pszichológusok vannak, akik meg sem tudnak szólalni magyarul.

Tanácsok

Részlet az egyik váradi iskolában szétosztott, az internetezéssel kapcsolatos tanácsokat tartalmazó szövegből: „Ne félj azoktól, akik az interneten fenyegetnek és igyekeznek rávenni, hogy tedd azt, amit ők akarnak. Nekik igazából nincs hatalmuk fölötted, csak akkor, ha azt hiszed, hogy hatalmuk van. Valójában az egyetlen hatalmuk a névtelenségük. (…) Ha pedig valaki azzal fenyeget, hogy információi vannak rólad, ne feledd, hogy csak azt tudja, ami megtalálható az interneten és nem bizonyít semmit. Ne késlekedj és értesíts egy felnőttet, akiben bízol, hidd el, hogy meg tud védeni!”

Neumann Andrea