Ember és Isten kapcsolódik az alkotásokon át

Az alkotások hidak az Örökkévaló felé, segítségükkel fénnyel telhet meg a lelkünk – hangzott el a Tibor Ernő galériában megszervezett hagyományos Téli tárlat szerda délutáni megnyitóján.

Közös énekléssel vette kezdetét a tárlat megnyitója – a galéria tagjai és az egybegyűltek együtt énekelték az adventi és a karácsonyi énekeket. Gavrucza Tibor, a galéria vezetője köszöntötte az jelenlévőket, majd Csűry István püspök szólt a művészetről az ige tükrében. Érdemes elgondolkodnunk e titokzatos világ felett, hiszen, amint a Példabeszédekben is áll, mikor nincs kijelentés, a világ elvadul. Vajon a Krisztus utáni időkben hogyan értették a 29. fejezetnek ezt a részét – tette fel a kérdést. Megzavarónak, dogmatikusnak, vagy épp túl absztraktnak tűnhet, mintha megfoghatatlan lenne. Amint a teológiában elmélyülők is sokszor teszik fel a kérdést, vajon hol a valóság és a nem valóság, a racionális és a nem racionális közötti határ? A Károli Gáspár fordítás ugyanott mennyei látást említ – vajon ez mit jelent?

Mennyei látás

A kijelentés az, ahogyan Isten meg akarja mutatni magát ennek a világnak. Tény, hogy Isten meg akarja mutatni magát, a világ vár erre a megmutatkozásra: felsír a gyermek, Isten testet ölt egy kicsiny gyermekben, az Ég lehajlik a földhöz, kijelenti magát, megmutatja azt, akit látni és tudni kell - ember és Isten kapcsolódása ebben a misztériumban van. A Károli fordítás pedig még tovább mutat – hiszen látásról, vízióról szól. Alapvető, hogy tudjunk különbséget tenni jó és rossz között, de a mai világban összekeverednek a dolgok, sokszor látjuk a helyes utat, de nem döntünk helyesen. A művészeknek van egy harmadik látásuk, a mennyei látás. Kell ez a fajta harmadik látás, ezzel látom a kijelentőt és a kijelentő is lát engem, s amikor a két látás találkozik, valami csodás történik – az ember belelát a mennybe, a menny lelát az emberre.

Várad a templomok városa, annyi ösvényen próbálunk a kijelentő Istenhez közeledni – és egyben a szeretet városa. És mégis, az elvadultság mennyi jele vesz körül – nagyon sok ilyen tárlat kellene ahhoz, hogy megállítani tudja az elvadult világot. „Azt kívánom, történjenek itt olyan találkozások, melyek arról szólnak, hogy szépül a világ velünk és rajtunk keresztül” - mondta a püspök.

Nem pincében van

Német Katalin Dsida Jenő Közeleg az emberfia című költeményét szavalta el, majd Veres Kovács Attila lelkipásztor szólt az egybegyűltekhez. „Boldogan jövök fel mindig a Tibor Ernő Galériába, hiszen a művészetnek ez a szintje nem pincében van, hanem fényes művészi csarnokban” - mondta. Csodálatos alkotások vannak itt, mindahány a fényben láttatás eszköze, de nem abban a fényben, mely fotonokból áll, hanem az a belső világosságban, melyet a Világ Világossága is nyújtott. Az alkotások célja tükrözni azt a világosságot, melyet látnunk kellene, s melyhez belső fény kell. A Világ Világosságának egy szikrája kell ahhoz, hogy az alkotó alkothasson és a néző befogadhasson, a művészet pedig nem más, mint híd - a művészek a ritmussal és a színekkel hidakat képeznek a művészeten keresztül az Örökkévaló felé. A művész pedig munkatársa az égieknek, s művészetével az égieket szolgálja. Az alkotás a szinkronja a fenti és lenti közös megértésnek, melyet csak az Úristentől kaphatunk.

Együtt alkotni

Tizenhat művész alkot itt, s ami ezeket az alkotásokat összefogja, az nem más, mint a galéria művészeinek a közös törekvése, akarata, melyet nem oszt meg stílus, ideológia, eszmerendszer: együtt alkotni, úgy, hogy a másik is erősödjön. „Nem a kiállítást nyitom meg, hanem a szavak erejével a szíveteket, hogy az alkotásokból áradó fény betöltse a lelketeket”.

Dsida Jenő Erdély című versét szavalta el Német Katalin, majd ismét éneklés következett – ezúttal a Dicsőség mennyben az Istennek csendült fel a galéria tagjainak és a többi jelenlévőnek a tolmácsolásában.

A Téli tárlaton a galéria tagjainak legújabb munkái láthatók - festmények, grafikák, kerámiák, szőttesek. Január 21-ig tekinthetőek meg, keddtől szombatig 11 és 16 óra között.

Neumann Andrea