Beszélgetés az arisztokraták honfoglalásáról

Az  Erdély újranemesítése című sorozat második kötetének bemutatója zajlott pénteken a nagyváradi Illyés Gyula könyvesboltban, a szerzővel, Csinta Samuval folytatott beszélgetés formájában.

A nemrég napvilágot látott kötet most érkezett meg a könyvesboltba,  tudatta Králik Lóránd házigazda, a könyvesbolt többségi tulajdonosa, az elkövetkezendőkben pedig Balogh Levente szerkesztő beszélgetett Csinta Samuval, a kötet szerzőjével és szerkesztőjével. Arra a kérdésre válaszolva, hogy hogyan került kapcsolatba a könyv témájával, a szerző elmondta: nincsenek arisztokrata felmenői, a fiatalkorát sem az az arisztokrácia bűvkörében töltötte, de az érdeklődés azért látensen benne volt, csak a szikra kellett, hogy felélessze – ez pedig az volt, hogy gróf Kálnoky Tibor gyermekei az ő gyermekeivel kerültek egy osztályba, s a gyerekek körüli tevékenységek folytán ismerte meg jobban a családot, a kíváncsiság pedig egy adott pillanatban elérte a kritikus tömeget.

Bizalmukba fogadták

„Bekattant, hogy erről írni kell és írni fogok”- mondta a szerző.  Így lett gróf Kálnoky Tibor az első kötet generálója és idegenvezetője, a második, most megjelent kötet idegenvezetője pedig az első sikere volt. A megkeresett családok képviselői elhitték, hogy érdeklődése mélyebb annál, mintsem hogy a rókavadászatokra és a gyertyafényes vacsorákra korlátozódjon. Egyre inkább bizalmukba fogadták és a színfalak mögé is betekintést nyert.

Balogh Levente arra tért ki: a második kötet szerkezete eltér az elsőétől, itt egy kivétellel nem az élettér kialakítására, hanem a történelmi visszatekintésre esik a hangsúly. Amint a szerző elmondta, a második kötetnek is hasonló célokkal futott neki, mint az elsőnek, azonban a Csávossy család történetének bemutatása céljából elrugaszkodott eredeti elképzelésétől. Mivel fontosnak találta bemutatni életterület, ellátogatott Csávosra, ahová „másfél perccel a záróra előtt érkezett, s ahol a Trianon minden keservének oly éles lenyomatával találkozott,melyet semmiképpen sem lehetett kihagyni”. A bozót által benőtt családi kripta, a lepusztulás annyira sokkoló volt, hogy jövő nélküliségével is ott a helye a kötetben. „Arra bíztatok mindenkit: míg Csávoson él a két utolsó magyar, látogassanak el oda.” – mondta a szerző.

Mi a fontosabb?

A beszélgetés során szó esett egyebek mellett a Bánffy család grófi és bárói ágáról, báró Bánffy Farkas személyéről, később pedig arról, hogy a látottak-tapasztaltak alapján az emberben felmerül a kérdés: mi fontosabb, a magántulajdon szentsége, avagy az épített örökség sorsa? A bonchidai Bánffy-kastély egyharmadát például sikerült felújítani, de miután a kilencven éves Bánffy Katalin visszaigényelte és visszakapta, elzárultak a pénzcsapok, s most is a kétharmada kétséges állapotban van. Ha pedig valaki azt gondolná, hogy az Electric Castle fesztivál bevételeiből el lehet végezni a felújítást, akkor téved, ugyanis ha a teljes bevételt is erre szánnák, akkor is csak 2070-re végeznének, addig pedig a fejükre omlana – fogalmazott a kötet szerzője.

Keresztbe tesz

A későbbiek során szó esett arról, hogy míg a román államhatalom kezdetben elnézéssel kezelte a „hajbókos csodabogár embereket, akik beköltöztek a romok közé”, amikor a birtokrészek – legelők, erdők -  visszaigénylésére sor került, egyre inkább bekeményítettek, s jelenleg is különböző kekeckedésekkel igyekeznek keresztbe tenni a visszaigénylőknek. Például egy egyszerű pénzügyi feddhetetlenségi bizonyítványt Bánffy Farkasnak csak a bíróságon keresztül adnak ki..

Kérdésre válaszolva a szerző elmondta: valójában nincsenek források, amelyeket a leszármazottak igénybe vehetnének – csupán a mecénási szándék segíthet rajtuk, illetve ha szövetkeznek az önkormányzatokkal, mivel így már lehet támogatásokat megpályázni.  Ehhez viszont a mentalitás megváltoztatására lenne szükség, csakhogy  a „kollektív tulajdon végletesen erodált tartalmától nehezen tudnak szabadulni”.

Amint az est során elhangzott, mintegy hatszáz erdélyi kúria és kastély  van számon tartva, de azoknak az arisztokrata leszármazottaknak a száma, akik életvitelszerűen beköltöztek ezekbe, nem éri el a harmincat. A kérdésre, hogy a sorozatnak lesz-e folytatása, a szerző azt válaszolta: ez nagyrészt az olvasókon múlik, de mivel van még néhány beilleszthető család, valószínű, hogy egy még lesz.

Emberi dimenzió

A kötet során a szerző igyekezett a nemesek leszármazottait közel hozni az olvasóhoz, emberi dimenzióikkal egyetemben, a kúriákat és kastélyokat pedig emberek, vagy emlékezés által belakott épületekként mutatta be, vallotta a szerző. Egyúttal ennek a kötetnek is fontos részét képezik a fényképek, melyek családokat, élettereket, helyszíneket tárnak az olvasó elé.

A váradi könyvbemutatót egyébként Nagy Kemény Géza és Csávossy György, két, a kötetben szereplő nemesi család leszármazottja is megtisztelte jelenlétével.

A beszélgetést követően a szerző dedikálta a köteteket. Az Arisztokraták honfoglalása – Erdély újranemesítői II. Kötet a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. Gondozásában jelent meg, a Bethlen Gábor alap támogatásával.

Neumann Andrea