Búcsú a politika színpadától

A csíkszeredai Alutus Kiadó szerda este a nagyváradi Illyés Gyula Könyvesboltban mutatta Borbély László A politika színpadán című beszélgetőkönyvét, amelyben Ágoston Hugó újságíróval társalog.

A rendhagyó könyvbemutatón Cseke Attila parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke köszöntőjében azon meggyőződésének adott hangot: a kötet útmutató lehet azok számára, akik közéleti szerepre vállalkoznak.

Florin Iordache, a Román Képviselőház szociáldemokrata elnöke értékelte Borbély László kitartását, professzionalizmusát, különösképpen a külügyi bizottság élén kifejtett tevékenységét, és sajnálatot fejezte ki amiatt, hogy nem indul a választásokon, annak reményében, hogy azért a barátságuk, emberi kapcsolatuk megmarad.

Pásztor Sándor, a Bihar Megyei Tanács elnöke a Borbély Lászlóval való ismeretségének több sarokkövét is felelevenítette: például amikor még azt szerette volna, hogy soha ne legyen a főnöke, majd azt, hogy később miképpen dolgoztak mégis együtt a minisztériumban, vagy tudta őt „kellően akaratosan jó útra téríteni”.

Székely Ervin közíró, a Bukaresti Rádió Kisebbségi Szerkesztőségének főszerkesztője szerint azért kell elolvasni egy könyvet, mert Borbély László nem az a fajta politikus, aki „felteszi a nagylemezt, nyomja a sódert, az olvasó pedig elalszik”, hanem emberközelien, érdekesen, izgalmasan beszél, hiteles és őszinte, egyszer diplomatikus, máskor pedig érces is tud lenni. Hozzátette: a kiadvány segítségével emellett abba is bepillantást nyerhetünk, hogy milyen háttéralkuk állnak egy kompromisszumos megoldás mögött.

Új dimenzióban

Székely Ervin kérdéseire válaszolva Borbély László megjegyezte: azzal, hogy az aktív politizálástól visszavonul, egy új dimenzióba lép. Hangsúlyozta: mindig is fontos, központi szerepet játszott az életében a család és a társaság, a feladat és az élménykeresés. Kovásznak érzi magát abból a szempontból, hogy imád szervezkedni, összeterelni az embereket. A könyv címe pedig amúgy utalás arra, hogy magyar és román diákszínjátszó csoportoknak is a tagja volt. Király László Kővadászok klubja című költeményét idézve megjegyezte: abban bízik, hogy a színpadon pipacsok voltak, és nem ripacsok.

A politikai életben nemcsak a vegytiszta politizálásnak van jelentősége, hanem az emberi kapcsolatoknak is- nyomatékosította-, ugyanis sok döntés azon múlik, hogy a vezető politikusok milyen interperszonális viszonyban vannak egymással, anélkül hogy „bratyizásig” fajulna a kapcsolat. Arról is beszélt: ha politikus vagy, természetesen szeretsz győzni, de nem hiheted el azt, hogy te vagy az örök igazság letéteményese, ezért meg kell hallgatni másokat is, nem kell félni a vitatkozástól, és adott esetben az elnézéskérés sem bűn.

A jó hangulatú rendezvényen elhangzott több anekdota, és arra is fény derült, hogy miért hívják táncoslábúnak a honatyát. Zárásképpen Nina Cassian román költőnő egyik halandzsaversét adta elő Borbély László, bizonyítandó, hogy a diákszínjátszó évek azért nem múltak el nyomtalanul.

Ciucur Losonczi Antonius