Egy éjszaka előadóművészekkel

Pénteken este szervezte meg a Szigligeti Színház az Éjszaka a színházban című programot, együttműködve a Várad folyóirattal. Sok érdekes program várta az érdeklődőket több helyszínen.

Sok érdeklődőt vonzott péntek délutántól egészen éjfélig a Szigligeti Színház Éjszaka a színházban elnevezésű programja. 17 órától a színház erkély előcsarnokában a dráMÁzat pályázat Debüt kategóriájának nyertes szövegét olvasták fel (Körmöczi-Kriván Péter: Kapufa és öngól), majd 19 órától Az én kis hűtőkamrám című előadás nyílt próbáján lehetett részt venni, pontosabban ennek első felvonását játszották az ebben szereplő színművészek. Az alaphelyzet egyszerű: egy szupermarket munkaközösségének eseménytelen hétköznapjait a gyógyíthatatlan beteg főnök hirtelen bejelentése borítja fel, miszerint a vállalkozásait beosztottjaira hagyja azzal a feltétellel, hogy minden évben egyszer megemlékezzenek róla valamilyen formában. Estelle, kollégái gúnytárgya, azt javasolja, vigyék színpadra közösen Blocq életét. A szervezkedés kapcsán kibontakozó misztikus hangulatú krimi titokzatos részleteire fokozatosan derül fény. A darabot Theodor Cristian Popescu viszi színre (váradi ősbemutató október 14-én, pénteken 19 órától), aki több európai és amerikai rendezése után immár második alkalommal dolgozik együtt a nagyváradi társulattal.

„Előadás-író”

Novák Eszter művészeti igazgató arra hívta fel a figyelmet: a szerző Joël Pommerat az európai színházcsinálásnak az abszolút fővonalába tartozó kortárs színházi alkotó. Ő nem írónak vallja magát – bár az Az én kis hűtőkamrám legalább a 15. színdarabja amit az elmúlt években írt –, hanem úgy mutatkozik be, mint „előadás-író”. Ezt azért mondja, mert úgy dolgozik, hogy megírja, elképzeli és kidolgozza a történetét a szereplőkkel, de aztán a színészekkel dolgozik, nagyon sokat improvizálnak arra az adott témára, aminek ő a vázlatát megírta. A végső szövegkönyve így az előadásnak tulajdonképpen a próbák alatt alakul, és jön létre. Ennek ellenére Európában ezeknek az előadás-próbáknak a forgatókönyvét, vagy ha úgy tetszik, a végeredményét sok helyen nagy sikerrel játsszák, és rengeteg díjat nyert az elmúlt évtizedben. Saját társulattal dolgozik, kicsit hasonlóan a magyarországi Pintér Bélához. Most 53 éves, és 40 éves korában tett a társulatának egy fogadalmat, hogy a következő negyven évben, tehát 80 éves koráig minden évben fog a részére egy színdarabot írni, és bár ez egy elég nagy ígéret, egyelőre bírja tempóval. A szövegkönyveinek még az az érdekessége, hogy mindig a jelenidőből választ témát, tehát nem megy a múltba. Ha esetleg mégis kivételt tett, akkor a francia forradalomról szóló trilógiájában az eseményeket úgy dolgozta fel, hogy mai emberek hogyan gondolkoznak erről. Minden műve tele van költőiséggel, misztikummal, van bennük valami titokzatos dolog, amit fel kell fedezni…

Élő Várad

Az éjszakába nyúló est folyamán a Lilliput Társulat előadásában erdélyi pajzán népmeséket lehetett meghallgatni a páholyelőcsarnokban, illetve az Élő Várad drámaprojekt keretében a stúdió Fekete termében A Várad folyóirat tehetséggondozó fórumának résztvevői (Biró Árpád Levente, Kemenes Henriette, Ozsváth Zsuzsa, Mihok Tamás és Jock Evelyn) egy rendhagyó írás-workshop keretében – melynek témája a tranzit volt – létrehoztak Váraddal, illetve a város társadalmi és kulturális jelenségeivel kapcsolatos szövegeket, melyek aztán Ungvári Oszkár zenész bevonásával az előzetes program alapján egy színházi performansszá alakultak át, Tasnádi-Sáhy Péter rendezésében.

A Fehér teremben táncházzal zárult a rendezvénysorozat, a Nagyvárad Táncegyüttessel. Valamennyi eseményre a belépés díjtalan volt, és a színházi jegypénztár is nyitva tartott, hogy jegyeket és bérletet lehessen venni a Szigligeti Színház előadásaira.

Ciucur Losonczi Antonius